Az IBM 2013-ban jelentette be, hogy licencelhető lett a Power architektúra, majd 2019-ben az OpenPOWER Alapítvány beolvadt a Linux Alapítványba, és ezzel párhuzamosan nyílt forrásúvá vált a Power ISA (utasítás-architektúra) is. Utóbbi tényezők kellettek ahhoz, hogy megszülessen a Libre-SOC projekt, amely olyan nyílt forráskódú lapka tervezését tűzte ki célul, amit be lehet vetni a nyílt forráskódú szoftverekre építő beágyazott rendszerekben.

A Libre-SOC abból a szempontból különleges, hogy ez az első olyan fejlesztés, amely az IBM-től függetlenül használja a Power ISA-t, ráadásul a lapkának minden egyes eleme nyílt forráskódú, így bárki továbbfejleszthető, bár ez nyilván egy hardver esetében nehezebben járható út, mint a szoftvereknél.

(forrás: Libre-SOC) [+]

Maga a Libre-SOC a TSMC 180 nm-es node-ján készül majd, és az OpenPOWER ISA v3.0B verziójának megfelelő processzormagot használ, egyedileg tervezett integrált grafikus vezérlő, illetve integrált videoprocesszor társaságában. Utóbbi két részegységnek hála a Vulkan API, illetve a modernebb kodekek kezelése is megoldott.

Ez a kombináció, kifejezetten olcsón gyártható beágyazott rendszereket tehet lehetővé, ráadásul ezekhez nyílt forráskódú operációs rendszer, illetve meghajtótámogatás érhető el.

A mostani prototípusról fontos tudni, hogy leginkább egy nulladik generációs termékként értelmezhető, a lényegi célja annyi, hogy felkerüljön a térképre. Ennek valószínűleg meg is fog felelni, hiszen egy jó alapot biztosít a szoftveres fejlesztések kivitelezéséhez, viszont hosszabb távon jönnek majd a nagyobb teljesítményű variánsok. A jelenlegi tervek alapján négy- és nyolcmagos rendszerchipek készülnek, ráadásul SVP64 utasításkészlettel, amivel vektormotorok kerülnek a lapkába. Ezek várhatóan két-három éven belül megvalósulnak, később pedig még több mag kerül majd beépítésre.