Az AMD Opteron szerverprocesszorait és erősebb Athlon 64 asztali processzorait követve az olcsóbb desktop PC-k világában otthonos Sempronok is megújulnak. Az egyelőre túlságosan is változatos, többféle tokozással és magtípussal készülő termékcsaládban a most debütáló Palermo maggal mindenesetre egy határozott irányvonal látszik érvényesülni: a gyártó most egy jó ideig kitart a 90 nm-es gyártástechnológia, a beépített egycsatornás memóriavezérlő, valamint az ezzel járó 754 tűs tokozás mellett. A Palermo persze nem minden tekintetben új, ám az E stepping egyik haszonélvezőjeként fejlettebb memóriakezelővel látják el, és implementálják az Inteltől átvett SSE3 utasításkészletet is.
Az új magra épülő processzorok az SDAxxxxAIO3BO vagy SDAxxxxAIO2BO jelzésről ismerhetők fel, ahol az x-ek helyén a modellszám áll. Első- és másodszintű gyorsítótáruk mérete a korábbi generációhoz képest nem változott: 128, illetve 256 kB. A Palermót ismét az elsők között tesztelhették az X-bit labs munkatársai, akik egy 1,8 GHz órajelű Sempron 3100+-t kaptak. Elődeihez hasonlóan ez a processzor is támogatja az energiatakarékos működést elősegítő Cool’n’Quiet technológiát, így a CPU órajelét kis terhelésnél 1 GHz-re, magfeszültségét pedig 1,1 voltra csökkenti. Bár a 64 bites Windows XP – és nem mellékesen a 64 bites Intel Celeronok – megjelenése a küszöbön áll, az AMD még nem szánta rá magát, hogy ezt a kiterjesztést olcsóbb asztali chipjeiben is engedélyezze. Mindemellett nem kell lemondani a memórialapok csak olvashatóként való megjelölését lehetővé tevő NX (no execute) funkcióról.
Az X-bit labs mérései szerint a Palermo jelenleg nem sokkal gyorsabb az azonos modellszámot viselő, azonos órajelen futó Paris magos Semprontól, előnye számos esetben a hibahatár alattinak tekinthető, vagy ha nem, akkor mindenekelőtt a jobb memóriavezérlésnek köszönhető.
Az eredmény persze nem meglepő, a lapnak az E revíziós Athlon 64-et vizsgáló korábbi írásából is kiderült már, hogy a lépés sokkal inkább a jobb skálázhatóság, mint az azonnali és kézzelfogható teljesítménynövekedés érdekében történt. Márpedig ha ez így van, a 64 bites nagytestvérekhez hasonlóan jelentős mértékű túlhajtást illik elviselniük a Palermo-magos Sempronoknak is. A korábbi típusok 2,5-2,6 GHz-es határát sikerült is áttörni: mivel a CPU 9-szeres szorzóját nem lehet csökkenteni, ezért az alaplap lehet inkább a tuning gyenge láncszeme, mindenesetre 298 MHz-es „FSB”-vel sikerült elérni a 2682 MHz-es magórajelet is. Ehhez az eredményhez a feszültséget 1,58 voltra kellett emelni, ám így még éppen stabilan futott a rendszer – mintegy 49 százalékos túlhajtással. Kifejezetten jó eredmény egy, a gyártási ciklusa elején álló processzortól.
