Színhőmérséklet (Color temperature), fehéregyensúly (White Balance, WB) I.

A látható fény kb. 380 - 700 nm-es hullámhosszú tartományba esik. A színhőmérsékletét egy fényforrásnak úgy határozzuk meg, hogy összehasonlítjuk egy ideális fekete sugárzóval. A hőmérsékletet – melyet Kelvinben (°K) adunk meg – úgy kapjuk meg, hogy a fekete sugárzót hevítjük addig, amíg a fényforrás színét nem adja vissza.

Íme egy ábra, amely a látható színtartományra vetíti az ideális fekete sugárzó hőmérsékletét, CIE 1931-es ábrában (Tc: az emberi látásra korrigált érték):

Jól látható, hogy a magasabb színhőmérséklet hidegebb színeket jelent (egyre több a kék összetevő), míg az alacsony színhőmérséklet melegebb színeket eredményez (több a vörös összetevő).

A fotográfiában általában 1000 - 15 000°K-es színhőmérsékletekkel találkozhatunk. A fényképezőgépek automatikus fehéregyensúly beállítása 2000 - 12 500°K-es terjedelemmel szokott rendelkezni.

Íme néhány jellemző érték, mellyel találkozni fogunk:

• Gyufa lángja: 1700°K
• Gyertya fénye: 1850°K
• Normál izzólámpa: 2700 - 3300°K
• Műfény lámpa: 3200°K
• Fluoreszcens lámpa (neon): 4000 - 5000°K
• Napfény (derült égbolt, nap a fej fölött), örökvaku fénye: 5500 - 6000°K
• Felhős égbolt 6500 - 9000°K
• Árnyék, vagy esősen borult égbolt 9000 - 10 000°K

A fő probléma a fehéregyensúllyal, hogy a szemünk meglehetősen jól alkalmazkodik - különböző fénykörnyezetben a fehér lapot mi minden esetben fehérnek látjuk, ellentétben a fényképezőgépekkel. Ennek a problémának a megoldására szolgál a fehéregyensúly beállítása.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!