Bevezető és külső

Az Acernél idén tavasszal úgy döntöttek, hogy kicsit átvariálják, egyszerűbbé teszik Ultrabook-kínálatukat, aminek következtében a különböző árkategóriába eső termékek jobban elkülönülnek majd egymástól. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Aspire család mindössze az olcsóbb V és a drágább S jelzésű modellekből fog állni, az M sorozat pedig búcsút int. Annak érdekében, hogy ez megvalósulhasson, a V sorozatba kellett egy új modellt hozni, hiszen a V5 csak az ultravékony notebookkategóriába tartozott, nem felelt meg az Ultrabook követelményrendszernek. Tulajdonképpen nem volt nehéz dolga a vállalatnak, hiszen nem volt más dolgunk, mint az M3-M5 és a V5 összegyúrásából megalkotni cikkünk alanyát, a V7-est, mely 14 és 15 colos méretben egyaránt elérhető lesz.

Bár Acer blogunk előzetes tesztbeharangozója alapján sokan a 14"-es masinát várták, időközben mégis a 15,6 colos kijelzősre váltottunk azon prózai oknál fogva, mert a hazai kínálat legnagyobb részét ez a gép fogja adni, a másikból csupán egyetlen modell lesz – kevésbé jó kijelzővel – és a szálcsiszolt alumíniumfelületetek feketében jobban ütnek, mint ezüstben. Márpedig ebből az anyagból bőven jutott a fedélre és a csuklótámaszra, pontosabban a touchpadet és billentyűzetet körülölelő részre. Tisztán, ujjlenyomatoktól mentesen tartani nem lesz könnyű, ahogyan a gép alját sem, ami viszont műanyag selymes, puha matt fekete felületkezeléssel, ami igazán kellemes tapintást kínál.

Az Aspire V7 összességében masszív laptop látszatát kelti, az összeszereléssel sem volt problémánk, tehát az általánosságban vett minőség jó, de nem kimagasló, hiszen nincs illesztéseket elrejtő unibody dizájn, sem magnéziumötvözet, de ez nem is az a kategória. A dizájnt nem bonyolították túl, de a V7 letisztult egyszerűsége sokak számára biztos tetszeni fog. Ami a gép tömegét és vastagságát illeti, a 15,6" érintőkijelző rányomja bélyegét ezekre a paraméterekre, hiszen a 2,22 kg és a majdnem 23 milliméteres vastagság nem világbajnok, de ne feledjük, hogy nem csúcskategóriás készülékkel van dolgunk.

A négyoldali nézeten látszik, hogy a csatlakozásokat nem bonyolították túl, ellenben tanultak az M sorozatnál elkövetett hibákból, így például a bekapcsológombot a billentyűzet fölé száműzték. Bár akkoriban örültünk az előlapra helyezett bekapcsológombnak, az M3 tartóstesztje rámutatott, hogy korántsem vicces, amikor ölünkbe véve övünk csatjával egy szemvillanás alatt kikapcsoljuk a gépet – persze nem szándékosan. Továbbá az USB portok elhelyezése is ötletesebb lett, így nem kell mindig a gép hátuljához nyúlkálnunk, nem utolsósorban pedig nagyobb pendrive-ok csatlakoztatása sem okoz problémát, ha a többi port foglalt; ebben a felállásban garantáltan nem fogják egymást zavarni.

A mérnökök csupán az USB szabványok körül követtek el kisebb bakit, azaz egyértelműen kevés az USB 3.0-s port, inkább fordított arányt kellett volna alkalmazni. Sokaknak bizonyára feltűnt, hogy a HDMI mellett a korábbi M sorozathoz hasonlóan továbbra sincs analóg VGA kimenet, amit minden bizonnyal azok bánnának, akik valamilyen egyszerűbb, idősebb irodai projektort szeretnének használni. A látszat azonban csal; a DisplayPortra hajazó csatlakozó az Acer Converter port, amihez mellékel a gyártó egy D-Sub átalakítót, amivel ez a probléma is áthidalható.

Belső és teljesítmény

Az Aspire V7 teljesíti az Ultrabookok követelményrendszerét, mind fizikai paraméterek, mind hardverek tekintetében. Természetesen a gép más kiépítéssel is kérhető, ugyanilyen processzorral, 1 TB-os merevlemezzel, 8 GB RAM-mal és/vagy erősebb VGA-val, esetleg négymagos Core i7-4500U CPU-val és több memóriával – a választék igen bőséges. Bármelyiket is választjuk, mindegyikhez jár 64 bites Microsoft Windows 8 operációs rendszer és a három év jótállás.

A notebookban a jól ismert, 15 wattos TDP értékkel rendelkező, kétmagos Intel Core i5-4200U központi egység dolgozik, melynek teljesítménye alapvetően elegendő a mindennapos felhasználásra vagy akár többre is. Eget rengető extrát (négymagos, erősebb IGP-t) ne várjunk, hiszen egy szimpla kétmagos egységről van szó, mely a korábbi szériáknál közkedvelt, jó ár-teljesítmény mutatóval rendelkező ULV-s notebookprocesszorokat váltotta fel. Érdekesség gyanánt a méréseket tartalmazó táblázatba betettük a processzorral korábban, egy Samsung notebookban mért eredményeket is, hogy látható legyen, az eltérő környezet milyen hatással van a processzor teljesítményére, illetve hogyan teljesít eltérő memóriaszervezés esetén (single vs. dual channel).

Tesztkészülékünkben az IGP mellett egy NVIDIA GeForce GT 720M dedikált VGA is fellelhető volt, amihez 2 GB VRAM kapcsolódott, ami nyilvánvalóan nem a játékosokat veszi célba, noha megfelelő beállítások esetén akár erre a feladatra is befogható, már amennyiben nem futunk bele az Optimus technológia által nyújtott kompatibilitási problémákba. Előrelátóbbak – némi felárért (kb. 30 000 forint) cserébe – választhatják a V7-et GeForce GT 750M VGA-val is, amihez ráadásul 120 GB-os SSD is jár. A GPU mellé ez esetben 4 GB fedélzeti memória dukál, de ezen a szinten ez legfeljebb marketingfogás, hiszen a 2 GB is elegendő lenne. Mindazonáltal a GT 720M jelű VGA egyébként sem haszontalan, képességeit nem csak játékoknál tudja kamatoztatni, hanem például akár Photoshop futtatása közben is.

Tárolórendszer teljesítménye

A Toshiba 6 Gbps SATA csatolófelületű merevlemeze átlagos teljesítményt nyújt (az ne zavarjon meg senkit, hogy a mérés elejét a gyorsítótár kicsit megzavarja), de ehhez hozzáadódik az SSD híján az Ultrabook kategóriában elmaradhatatlan SSD caching gyorsítótárazás. Ez szintén régóta használt és bevált módszer a háttértárolóra bízott feladatok felgyorsításában, és valóban sokkal zökkenőmentesebbé teszi a munkát.

Mint említettük, a konfiguráció HDD+gyorsítótár kombó helyett normál SSD-vel is elérhető, de ez egy erősen mérlegelendő választás. Az alacsonyabb árszintű 120 GB-os SSD hamar megtelik, a 256 GB-os változatért pedig már jobban zsebbe kell nyúlni, mivel ezzel együtt jár az erősebb, négymagos Core i7 processzor is.

Akkumulátoros üzemidő

Négy cella és 53 Wh, ennyiből gazdálkodhatunk, ha éppen nincs konnektor a közelben. Ez tulajdonképpen nem kevés, köszönhetően a takarékos működésnek. Minden téren minimális beállítást alkalmazva és kikapcsolt vezeték nélküli vezérlőkkel szép teljesítményt, azaz 12 órát meghaladó üzemidőt mértünk, ami persze nem reális akkor, ha a géppel valóban dolgozunk. Sokkal pontosabb képet mutat az 50%-os fényerő mellett futtatott videós teszt, melynek eredménye valamivel több mint hat óra lett, míg teljes terhelésen két óráig húzta a gép, ami szintén tetszetős. Arra számítani kell, hogy az erősebb kiépítésű V7-esek ennél kevesebbet bírnak majd.

Használat közben

Kijelző

A 15,6 colos kijelző maximális felbontása 1920x1080 képpont, mindezt IPS panelen jeleníti meg, így a betekintési szögekkel nincs probléma. Nem maradt el az érintős kezelés lehetősége sem, a panel a tízujjas bevitelt is támogatja, ennek megfelelően felülete is fényes, mely kisebb hátrányként fogható fel. A mérések szerint a LED-es háttérvilágítás legfeljebb 300 cd/m² fényerősséget biztosít, ami nem kiugró, de láttunk ennél rosszabbat és jobbat is már. Minimális beállítás mellett 25 cd/m²-t mértünk, így az erre érzékeny szeműek este is nyugodtan használhatják a gépet.

A kontrasztarány maximális fényerősség mellett 1242:1-hez, ami gyakorlatilag valamivel túlteljesítette előzetes elvárásainkat (1000:1). A kijelző egyetlen gyenge pontja, hogy a széleken egy kevés világos derengés fedezhető fel, ami sötét háttérnél vagy esetleg filmnézésnél lehet picit zavaró. Ennek ellenére, összességében az Aspire V7 a kornak megfelelő kijelzőt kapott, ami igen dicséretes az Acer részéről, hiszen korábban ezen a ponton számos kritika érte a gyártót – bár titkon sokan jobban örülnének egy matt kijelzőnek, de gyaníthatóan ezért a haswelles Intel Ultrabookok követelményrendszeréért felelős osztálynál kell kopogtatni.

Beviteli részleg

A szóban forgó notebook billentyűzete ránézésre igen tetszetős, ha azt nézzük, hogy teljes méretű, numerikus gombokkal ellátott klaviatúrát kínál, mindezt úgy, hogy nem ijesztgetnek trükkös gombelhelyezéssel, mint mondjuk az S7-nél. A kurzorgombokat sem szorították be vészesen, noha ezek méretét kicsit kisebbre vették, hogy ne lógjanak ki a katonás sorból. Cserébe az Enter gomb nagyméretű és fordított L alakú a régi iskola tanításai szerint. Ami a működést illeti, a helyzet nem olyan rózsás, mint elsőre látszik. A szálcsiszolt alumíniummal körülvett, szigetes kialakítású, egyfokozatú háttérvilágítással ellátott, fekete színű, jól olvasható fehér feliratozással megszórt gombokat nyomkodni a kialakításból adódóan csak közepesen jó érzés. A gombok útja kicsit rövid és a nyomáspont sem annyira határozott, működése is lehetne picit halkabb, ám mindez megszokható; inkább tűnt zavarónak a hullámzást eredményező, kevésbé masszív alátámasztás.

A nagy méretű, multi-touch képességekkel felruházott touchpad jobban sikerült, de az "egybegombos" kialakítás könnyen megtréfálhatja azokat, akik korábban különálló gombokkal ellátott érintőpadot használtak. Más panasz nem lehet erre a részlegre, ugyanis mérete, érzékenysége és késleltetése is megfelelő.

Hűtés, melegedés tesztje

A gép melegedése nem mondható számottevőnek, alapjáraton felül a legmelegebb ponton sem mértünk 30 °C-nál többet a 22 °C-os szobában, a touchpad környéke és a billentyűzet pedig kifejezetten hűvösnek tekinhető a maga 25 °C körüli értékkel. A gép alját vizsgálva picit magasabb értékekkel találkoztunk, itt a legmelegebb pont 34 °C körül alakult, de jellemzően 26-32 °C közötti értékeket olvashattunk le. Félórás terhelés hatására plusz 4-6 °C-os hőmérséklet-emelkedést könyvelhetünk el a legmelegebb pontokon, míg a csuklótámasz és a billentyűzet környéke legfeljebb 1-2 °C-kal lett csak melegebb.

Ami a ventilátorok által keltett zajt illeti, a V7 nem zavaróan hangos, sőt alapjáraton alig hallani valamit, időszakos terhelésre pedig enyhe fordulatszám-emelkedéssel reagál a rendszer. A viszonylagos csendet a komolyabb megterhelés hatására felpörgő ventilátorok szélzaja töri csak meg. Szerencsére a meleg levegő a gép hátoldalán távozik, így a kijelző, azaz a fedél a zaj jelentős részét "megfogja".

Hang, hangzás

A notebook egyik különlegessége, hogy nem kettő, nem is 2+1, hanem négy hangszóróval rendelkezik, amiben most is benne van a Dolby keze, így a notebook megkapta a Dolby Home Theater minősítést és az ehhez szükséges kiegészítő programot. Ettől még persze nem fogja élő koncert- vagy moziteremmé változtatni a szobánkat, és belső szerveinket megmozgató basszust se várjunk, ugyanakkor notebookoktól elvárható szinten egy egészen kellemes hangzást kapunk a közép és magas tartományban recsegés, torzítás és oda nem illő zörejek nélkül, mindezt kellő hangerősség mellett. Ezen felül a készülék elejébe két mikrofont is sikerült elrejteni, mely a korábbi egymikrofonos rendszernél tisztább, zajmentesebb hangélményt produkál online beszélgetőpartnerünk számára.

Értékelés

Az Acer Aspire V7 abból a szempontból nem világújdonság, hogy eredetileg tavasszal jelentették be, de hozzánk mégis kicsit későn érkezett meg. Ha megnézzük a boltok kínálatát, akkor jól látható, hogy még a legelső eresztés, az Ivy Bridge platformmal szerelt V7-581 is elérhető, nem is rossz áron, akár Full HD matt IPS kijelzővel, bár ez utóbbiból jóval kisebb a választék, a GT 750M VGA-ról pedig legfeljebb csak álmodhatunk. Véleményünk szerint az új V7 széria a Haswell-lel érett be igazán, hiszen nem csak a processzor, de az IGP is jobb, a fogyasztás kedvezőbb, kijelző terén pedig nem nyúlhatunk mellé, ráadásul erősebb konfigurációt is vásárolhatunk mostmár.

Tulajdonképpen az Acer jó irányban mozdult el a V7-tel. Besorolását tekintve sokkal jobb helye van a belépőszintű Ultrabooknak a V családban, mint a korábbi M szériában, melynek megszüntetése érthető lépésnek bizonyult. Egyetlen problémánk, hogy most sem kapunk 14 colnál kisebb képátlójú, olcsó modelleket, melyek igazán izgalmassá tehetnék ezt a szegmenst, hiszen sokak számára az Ultrabook nem a 15,6"-os notebookokat, hanem a kifejezetten vékony és könnyű laptopokat jelenti.

Hogy a koncepció itt-ott megbicsaklik, annak történelmi okai vannak, és elsősorban az Intel rossz kezdeti marketingjét lehet okolni, de ezzel a tudattal együtt kell és lehet élni. Az Aspire V7 ettől függetlenül a maga kategóriájában egy jól sikerült darab, ahol egy egészen kellemes, de már-már túlzottan visszafogott külsőt sikerült párosítani olyan hardverekkel, ami a nagy átlag számára bőven elegendő, sőt még válogathatunk is kedvünkre, igényeinktől, pénztárcánktól függően – ám mindenképpen a haswelles konfiguráció mellett érdemes dönteni.

A V7 nem tökéletes, mindazonáltal nagy hibái nincsenek. Egy picit faraghattak volna a tömegéből és a vastagságából is, mert ezen a téren az M sorozathoz képest nem történt igazán előrelépés, egy pici újításnak pedig örültünk volna ennyi idő után. Az apróbb bakikkal együttvéve az Aspire V7-582PG-5420G52T nekünk tetszett, de ez a konkrét konfiguráció minket elbizonytalanít, még akkor is, ha ebben a szegmensben nincs igazán olyan alternatívája, ami minden téren maga alá tudná gyűrni.

Nagy előnye kijelzőjében rejlik, amire a konkurencia ebben az ársávban képtelen kontrázni, vagy ha mégis, akkor még nem Haswell-alapokon dolgozó géppel. Mégis úgy gondoljuk, hogy ha már Ultrabookot szeretnénk vásárolni 2014 küszöbén, akkor a V7-ből a legjobb vételt, mondhatni az arany középutat (és egyértelmű ajánlatunkat) egy ugyanilyen processzorral szerelt példány jelentené, amiben a 8 GB RAM és az NVIDIA GT 750M lenne fellelhető nagyméretű hibrid tárolóval vagy 256 GB-os SSD-vel karöltve, mindezt nagyjából 300 000-320 000 forint körüli összegért.

Acer Aspire V7-582PG-54204G52T Ultrabook

Daywalker

Az Acer Aspire V7 Ultrabookot az Acer magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.