Megjelenés

Október elején mutatta be új készülékeit a Microsoft, köztük a Surface Pro tablet legújabb, negyedik generációs változatát, szinte napra pontosan három évvel a legelső Surface Pro megjelenése után. Sajnos, egyelőre úgy áll a helyzet, hogy idehaza még egy ideig – de talán soha – nem fogják hivatalosan forgalmazni, így hivatalos úton nem tudtunk tesztpéldányhoz jutni. Egyik olvasónk, Velvárt András, akit a SongArc mobilos játék kapcsán ismerhetnek olvasóink, éppen egy Microsoft konferencián járt, ahonnan egy vadiúj Surface Pro 4-gyel tért haza, és lehetőséget adott nekünk, hogy kipróbáljuk szerzeményét.

Külsőre a Surface Pro 4 nem sokat változott a Surface Pro 3-hoz képest, alapterületük (292 x 201 mm) és formatervük is azonos. A hátrafelé kicsit keskenyedő, világos, magnéziumötvözet gépház körben az aktív hűtés szellőzőnyílásaival ezúttal is nagyszerűen össze van rakva. Változás viszont, hogy a korábbi 9,14 mm-ről 8,45 mm-re csökkent vastagsága, ami elsősorban a vékonyabb, mindössze 0,4 mm-es Gorilla Glass védelemnek és az 1,1 mm-es háttérvilágításnak köszönhető. Méretben, felbontásban és pixelsűrűségben is javult a PixelSense fantázianevű kijelző. Oldalaránya továbbra is 3:2, képátlója viszont 12 helyett 12,3 hüvelyk, IGZO technológiás panelje 2736x1824 pixel felbontású, ami 267 ppi-s pixelsűrűséget jelent.

Vannak azért kisebb módosítások a külsőn, a továbbra is fokozatmentesen állítható támaszra például a Surface felirat helyett a legújabb, négyszöges Microsoft logó került. A hangerőszabályzó gombot a bal oldalról felülre, a bekapcsológomb mellé tették, a kijelző elvékonyított keretéről pedig eltűnt a Windows érintőgomb. Változatlan maradt a nagy tablet jobb oldala, ott továbbra is mini DisplayPort, USB 3.0 kapu, mágneses tápcsatlakozó és az állvány alá rejtve microSD kártyaolvasó sorakozik. Az akku 39 wattórás, ami egy kis visszalépés az előd 42 wattórásához képest, ennek megfelelően a készülék súlya 786 (vagy a Core m-es modellnél 766) grammra csökkent. Alapvetően nem változott a kommunikációs rész, két adatfolyamos, ac-s Wi-Fit és Bluetooth 4.0-t kapunk, mobilnet modem és GPS ezúttal sincs.

Mint korábban, most is jár érintőtoll a Surface Próhoz, ami az N-Trig technológiájával működik, de most már 256 helyett 1024 nyomási szintet érzékel. A Surface Pro 3-hoz hasonlóan egy picike, AAAA-s ceruzaelem hajtja, ami elvileg átlagosan egy évre elegendő energiát tárol. Változott, ügyesedett a több színben elérhető Type Cover billentyűzetes tok, ami továbbra is mágnesesen kapcsolódik a tablet éléhez, vagy kicsit megemelve a pereméhez. Gombjait enyhén széthúzták és távolabb tették egymástól a nyomófelületeket, van PrintScreen a felső sorban, illetve jobb klikk gomb a jobb Alt mellett. Méretben nőtt és fejlődött a touchpad, sőt most már olyan verziót is kínálnak, aminek a „csuklótámaszába” ujjlenyomat-olvasót építettek.

Próba

Külsőre megtévesztésig hasonlít a Surface Pro 4 az előd Surface Pro 3-ra, legfeljebb az tudja megkülönböztetni őket, aki felkészült a témából, ami egyáltalán nem baj – ugyanis már a hármas is lényegében tökéletes volt ezen a téren, így a négyes is fogásra kellemes, éle nem vág, kitámasztója nagyon igényesen, fokozatmentesen mozog, a töltő és a billentyűzet példásan cuppan a helyére, a készüléket összességében komoly árához illő, prémium érzet lengi körül.

Kiválóan illeszkedik ehhez a kijelző, aminek színei még lapos szögből nézve is alig torzultak. Képek nézegetése közben igazán nagyszerű élményt biztosít a nagy felbontás és pixelsűrűség, a gyári Windows 10 eszközöket tologatva sem volt probléma a skálázódással, persze a régi  programokkal ezen a téren nem lehet mit kezdeni. A kijelző felülete a Gorilla Glass miatt fényes, de 400 cd/m² körüli maximális fényereje és 1000:1-et meghaladó kontrasztaránya ezt az esetek döntő többségében elég jól kompenzálja. Egy kicsit nőtt a kijelző mérete, így keskenyedett a kerete, emiatt jobb kézzel fogva néha akaratlanul előhívható a Műveleti Központ.

A kijelző legjobb része, amikor tollal rajzolunk rá, pontosabban amikor a tollal kezeljük. A Microsoft adatai szerint az előd felhasználóinak fele intenzíven tollazott, ezért erre alaposan rágyúrtak. Még egy kicsit finomítottak a működésén, késleltetése lényegében nincs, a 1024 nyomási szint átlagfelhasználónak, hobbirajzolónak és profiknak is biztos, hogy elég lesz. András, a tablet gazdája Surface Pro 2-ről tért át, ahhoz képest gigantikus a toll fejlődése, két hét alatt annyira megszokta, hogy már vakon koppintgat a megfelelő helyekre, és a tablet mindig azt csinálja, amire utasítja. Hasznos fejlesztés, hogy a toll immár erős mágnessel kapaszkodik fel a tablet üres, bal oldalára.

Kellemes darab az új Type Cover billentyűzetes tok. Nem is gondolná az ember, hogy a billentyűs rész néhány milliméterrel széthúzása és a nyomófelületek egymástól eltávolítása ekkora javulást eredményez, és néhány tizedmilliméterrel nőtt a nyomásút is. Ha a billentyűzet ki van fektetve valami kemény felületre, mondjuk asztalra, akkor nagyon stabil, viszont a tablet oldalára feltámasztva vagy ölben tartva már rugózik, de ezzel meg lehet barátkozni. Annak ellenére, hogy a gombsorok már nem zárnak úgy össze, mint a korábbi modelleknél, a háttérvilágítás nem üt ki a gombkupakok között, ezt nagyon szépen megoldották.

Jár a dicséret a touchapdnek is, ami megnőtt, tapintása is kellemesebb, működése hiba nélküli, a Windows gesztusait is botlás nélkül bevette. András ehhez a készülékhez a toll és a touchpad mellett már nem is használ egeret, még programozáshoz sem. Szintén jók a Dolby technológiás hangszórók, amiket a felhasználó felé fordítottak, és felveszik a versenyt bármilyen elit tablet hangzásával. A kamera fotós képességével egyelőre nem foglalkoztunk, ennél sokkal érdekesebb a Windows Hello funkció. Amint a tablet látóterébe (kb. egy méterre) kerül felhasználója, felismeri és belép a fiókjába. Infravörös tartományban is dolgozik, ezért fényképpel nem lehet átverni, állítólag egypetéjű ikrek sem tudják kijátszani.

Teljesítmény

Mondani sem kell, hogy teljesen új a Surface Pro 4 hardvere. A 22 nm-es Intel Haswellt a 14 nm-es Skylake váltotta háromféle kivitelben. Az akkuidőbajnok a passzív hűtéses, Core m3-as verzió lesz, az arany középutat a 15 wattos Core i5-6300U jelenti, a grafikus fenegyerek pedig Core i7-6650U-val jön, aminek GT3-as, tehát 48 végrehajtó egységes IGP-je van. Memóriából a Core m mellé 4 GB-ot adnak, a Core i5 már 8 GB-os is lehet, az i7-hez pedig 8 és 16 GB DDR3L RAM rendelhető, minden esetben kétcsatornás kiszerelésben, hogy a CPU és az IGP se szenvedjen hiányt. A háttértár 128, 256, 512 GB-os vagy akár 1 TB-os SSD lehet NVM Express támogatással, amiből a Core m mellé csak 128 GB-os, a Core i5 mellé 128 és 256 GB-os, a Core i7 mellé pedig 256 GB-os vagy nagyobb választható.

A tesztelt példány a közepes Core i5-6300U-val szerelt változat volt, 8 GB RAM-mal és 256 GB-os SSD-vel. A tablet pont olyan fürge, mint bármelyik vékony elit notebook, nem csak internetezéshez és alap irodai feladatok ellátásához vált be, hanem képszerkesztéshez, videóvágáshoz is elég erő van benne, András időnként komolyabb programkódok fordításához használja, abban is megállja helyét. A lenti táblázatban látható, hogy az AIDA64 résztesztjeiben szépen odapörköl a Broadwell-alapú elődnek, persze a kétszer annyi maggal és programszállal, no meg nem utolsósorban sokkal nagyobb TDP keretből gazdálkodó Core i5-6700HQ-nak azért a nyomába sem ér. Jó alaposat pörgött a tabletbe rejtett SSD is, közel 1,5 GB/s-os olvasási tempót produkált.

Izgalmas kérdés, hogy mi történik, ha ekkora teljesítményt zárnak ilyen kis gépházba, konkrétan hogy milyen gyorsan forr fel a CPU és kezd visszavenni az órajeléből. Rövid, pár perces terheléseknél 2,9-3,0 GHz-en dolgozott a Core i5-6300U, és ezt bizony tartotta is 15 perces terhelési próbánk alatt, amire még sok notebook sem képes. Külön érdekes, hogy eközben a ventilátor alig volt hallható, a CPU nem melegedett 59 °C fölé. Persze a burkolat azért szépen felmelegedett, tapintás alapján úgy éreztük, hogy elhagyta a 40 °C-os értéket. A GPU-t is megterhelve már beleszólt a virgonckodásba a 15 wattos TDP keret, a CPU ekkor 1,7 GHz-re vett vissza, ami azért még mindig korrekt érték. Ki kell emelni, hogy a szerényebb órajelet elérő, Core m3-as verzió passzív hűtéses.

Sajnos a 39 wattórás akkumulátor alaposabb megmérésére nem volt időnk, András szerint hat órát el lehet internetezgetni vele, a netes források szerint nagyon kímélő módban a Microsoft által beígért kilencórás üzemidő is elérhető, teljes terhelésen viszont a két órának is örülni kell, ami 15 wattos processzorral és ilyen felbontású kijelzővel azért valljuk be, nem meglepő. Szerencsére a töltés elég fürge, egy óra alatt kb. 60%-ra táplál vissza, az egész folyamatnak két óra kell. Érdekes, hogy ilyenkor nyugalomban is bekapcsol az egyébként néma hűtés, mert a gépház felmelegszik a töltőáram miatt.

Értékelés

Míg az előző, harmadik generációnál a Microsoft jó nagyot lépett előre a Surface Pro tablet tökéletesítésében, addig most, a negyedik reinkarnációnál sokkal kisebb a fejlődés. Egyáltalán nem baj ez, hiszen már a Surface Pro 3 is nagyon jó volt, a Surface Pro 4 pedig még egy kicsivel jobb lett. Első, felületes pillantásra nem egyértelmű, hogy reszeltek bármin is, de lényegében minden részletet érintettek: kicsit vékonyabb és könnyebb lett a készülék, valamivel nagyobb a kijelző mérete és pixelsűrűsége, jobb a minősége, a toll is okosodott, ugyancsak jobb lett a továbbra is kiegészítőként beszerezhető billentyűzet.

A 15 wattos Skylake processzor még egy szinttel magasabbra tette a mércét, még kevesebbet fogyaszt és közben még erősebb, emellett nem éreztük olyan zavarónak, hogy a tablet mégiscsak ventilátoros. Bravúros az SSD produkciója is, billentyűzettel kiegészítve, ha kényelemben nem is teljes mértékben, de teljesítményben abszolút helyettesíteni tud a Surface Pro 4 egy notebookot. Funkcionalitás terén a hátsó kitámasztó és a szövet zsanér nagyon jól működik asztalon. Billentyűzettel ölbe véve már nem annyira tuti a dolog, ahogyan az előd, úgy a Surface Pro 4 is problémás lehet azoknak, akiknek rövid a combja, ilyenkor nem kapjuk meg azt a stabilitást, amit a notebookoknál. Ezen felül már csak a grafikus meghajtó időnkénti lefagyásába tudunk belekötni, ami elég ciki a Microsofttól, és remélhetőleg idővel majd javítják.

Egyetlen igazán komoly baja van a Surface Pro 4-nek: meglehetősen drága. Az alapmodell Core m3-mal, 4 GB memóriával 128 GB-os SSD-vel átszámolva körülbelül 260 000 forintért kapható az Egyesült Államokban, de a Microsoft német oldalán már közel 20%-kal drágább, és hasonló a helyzet a nagy vízen túl 380 000 forintnak megfelelő dollárért beszerezhető Core i5-ös változattal is, 8 GB memóriával és 256 GB-os SSD-vel, illetve a többi modellnél is. Ha notebookként szeretnénk használni, akkor még közel ötvenezer forintos kiadással számolhatunk, viszont érdekes, hogy a Type Covernek azonos az európai és az amerikai ára. A Surface Pro 4-et egy fantasztikusan igényes és okos, akár notebook helyett is bevethető tabletnek tartjuk, nagyon tetszett nekünk; aki megteheti vegye meg bátran, de sajnos attól tartunk, hogy legtöbb olvasónknak ez a masina csak álom marad.

Microsoft Surface Pro 4 tablet

rudi

A Microsoft Surface Pro 4 tabletet a Velvárt András bocsátotta rendelkezésünkre.