Penryn - az Intel sebességet vált

Az új CPU-generáció hozománya nem merül ki a 45 nm-es csíkszélességben, egy sor más újdonsággal is szolgál. – írta: fLeSs, 5 éve

Konklúzió

Ha pontosak az információink, akkor az Intel már 2003 óta fejlesztgeti a high k kapuoxidot. Négy év alatt sikerült nekik odáig eljutni, hogy sorozatgyártásba kerülhessen – talán akkor gondolhattak erre először, amikor szembesültek a Prescott problémáival. Most, 2007-ben viszont a már eleve nagyon jó teljesítmény/fogyasztási aránnyal büszkélkedő Core mikroarchitektúrára ültették át a fejlesztést, és azt kell, hogy mondjuk, jól cselekedtek. A Penryn-generáció, annak is a négymagos asztali változata, az általunk tesztelt Yorkfield nagyszerűen szerepelt. Azonos órajelen 20–30%-kal alacsonyabb fogyasztás mellett 1–10%-os teljesítménybeli javulást mutatott fel az előző generációs Kentsfielddel szemben. Az Intel kicsit kacifántosan fogalmaz, hiszen azt állítja, hogy azonos fogyasztás esetén a Penryn akár 20%-kal is gyorsabb lehet a Conroe-nál. Mivel a Penryn 20–30%-kal kevesebbet fogyaszt, így ez az állítás hihető.

Ne feledjük azonban, hogy a Penryn család, azon belül is a Yorkfield elsődleges ellenfele nem saját elődje, hanem a rivális AMD natív négymagos processzora, a Phenom. Kérdés, hogy azzal szemben mire lesz képes az új Intel processzor. Figyelembe véve, hogy az AMD még 65 nm-en gyártja CPU-it, ráadásul eleve sokkal nagyobb magmérettel (hiszen nem két darab kétmagos lapkát drótoz össze, hanem natív négymagos chipeket gyárt), túl sok jót nem jósolunk az AMD-nek, már ami a gazdaságosságot és nyereséget illeti. A Core architektúrát eleve nehéz megszorongatni, és most itt van a feltupírozott változat, sokkal kedvezőbb fogyasztással, magasabb teljesítménnyel és sokkal kisebb magmérettel – az AMD helyzete nem éppen irigylésre méltó. Éppen egy évvel ezelőtt az első négymagos Intel chipet tesztelhettük, akkor a végszó így hangzott: „mást egyelőre nem is tehetünk, mint hogy megvárjuk az AMD bejelentését, és leteszteljük a rivális platformot is, ugyanis addig az Intel négymagos processzora ellenfél hiányában egyértelmű győztes”. Kicsit szomorú, hogy ezt kell mondanunk, de a helyzet változatlan, az AMD négymagosára egy év múltán még mindig csak várunk.


Justin Rattner, az Intel technológiai igazgatója egy Penryn ostyával

Jelen pillanatban a Penryn az Intel számára minden, ami öröm, az AMD számára pedig nem más, mint bánat és bosszúság. Egy gyors, moderált fogyasztású, olcsón előállítható, a korábbi platformmal kompatibilis processzor, amelyre az ellenfélnek egyelőre nincs (vagy inkább továbbra sincs) válasza. Ha belegondolunk, hogy az AMD a K10 architektúrát (a következő generációs négymagos CPU-k alapját) részben a fejlett energiagazdálkodási technológiák miatt fejlesztette ilyen sokáig, akkor az Intel ez irányú váltása egy igen komoly pofon lehet számára... Igaz, az AMD megoldása hangzatosabb funkciókat kínál (dinamikus órajel- és feszültségszabályozás, precíz energiavezérlés a CPU-magokon belül), ám egyáltalán nem biztos, hogy ez a villanyszámlán is látszani fog (legalábbis amíg 65 nm-es gyártástechnológiát használnak).

Intel Yorkfield CPU

fLeSs

A tesztben szereplő Intel processzort az Intel bocsátotta rendelkezésünkre.

Azóta történt

  • Q9300: a legolcsóbb négymagos Penryn

    Érkeznek az asztali PC-kbe illő 45 nm-es négymagos processzorok. A Q9300 megfontolandó választás lehet.

  • Wolfdale a hárommagos Phenom ellen

    Tesztünkben olyan érdekes chipeknek jut a főszerep, mint az Intel 45 nm-es Core 2 Duója, illetve az AMD három aktív magot tartalmazó Phenomja.

  • Processzorok 64 biten

    64 bites operációs rendszer alatt próbáltuk ki, mit hoz a gyakorlatban a mai x86-os processzorok 64 bites kiterjesztése.

Előzmények