Renderelés és Photoshop

Elsőként a 3ds max eredményeket nézzük, a program legújabb, 7-es verziójával teszteltünk, ugyanis kíváncsiak voltunk, hogy a korábbi verziókhoz képest a program írói javítottak-e valamit az AMD processzorok és a Prescott támogatásán. Lássuk az alap render, a MAX scanline renderer eredményeit, ezt a gyakorlatban már kevesen alkalmazzák az egyre népszerűbb pluginok elterjedése miatt (v-ray, mentalray, brazil), ám mivel ez a program beépített rendere, így ezt is illett letesztelnünk. Korábbi tesztjeinkben (és általában netszerte a processzortesztekben) 3ds max alatt az Intel volt a nyerő. Úgy tűnik, mostanra változott a világ (a kocka még nem fordult meg), MAX scanline renderer alatt az AMD processzorok meggyőzően teljesítenek, a velük elméletben megegyező sebességű Pentium 4-eket, ha minimális mértékben is, de legyőzik. Érdekesség még a Northwood processzorok „hanyatlása”, a 3,2 GHz-es Northwood a 2,8 GHz-es Prescottnál is lassabb. A Pentium M kifejezetten jól szerepel, 2,1 GHz-es órajelen egy kb. 2,3 GHz körüli Athlon 64-gyel teljesít egy szinten.

Elővettünk két további népszerű plugint, a V-Rayt és a Mental Ray-t. A két plugin alatt elért eredmények nem különböznek túlságosan egymástól. A 2,1 GHz-es Pentium M mindkét esetben egy kb. szintén 2,1 GHz körül járó Athlon 64-nek felel meg, ez Pentium 4-re fordítva V-Ray alatt 2,8 GHz (Prescott), Mental Ray alatt viszont már 3,4 GHz. A Northwood mindkét esetben gyengébbnek bizonyul a Prescottnál, azaz azonos órajelen lassabb nála. A V-Ray alatt dolgozóknak érdemesebb Pentium 4-et vásárolni, azonban Mental Ray alatt úgy tűnik, teljesen mindegy, hogy milyen processzort használunk. Ezzel 2-1 az AMD javára, hiszen a MAX Scanline renderer alatt az AMD processzorai voltak a gyorsabbak.

Utolsóként a legnépszerűbb plugint, a Brazil Riót vettük jobban szemügyre, és be kell valljuk, igencsak meglepődtünk az eredményeken. Számos helyről lehet hallani, hogy „3ds max-hez vegyél P4-et”, azonban a PROHARDVER! ezt a nézetet többé nem tudja alátámasztani, ugyanis tesztjeink során az Athlon 64-es processzorok annyira meggyőzően teljesítettek, amire legmerészebb álmainkban sem számítottunk. Csoda persze nem történt, a Prescott jól szerepelt ebben a tesztben is, ám az Athlon 64 azonos modellszámozást feltételezve gyorsabbnak bizonyult a Prescottnál, így azt kell hogy mondjuk, 3ds max 7-hez mi az Athlon 64-et ajánljuk inkább. A Pentium M-ről még nem esett szó a Brazil kapcsán, a következő generációs asztali processzor teljesítménye egy szóval jellemezhető: lehengerlő!

A Lightwave tesztelését nem azonnal „bumm bele” módon kezdtük, hanem kikísérleteztük, hogy az adott processzor hány szálon renderelve végez a leggyorsabban az adott tesztscene-nel. Az Athlon 64 és a Pentium M nem támogatja a Hyper-Threading technológiát, így mindkét processzor esetében egyszálas renderelést alkalmaztunk, tesztjeink szerint így érték el a legjobb eredményt, ezzel szemben a Pentium 4-ek négyszálas rendereléssel voltak a leggyorsabbak (nem pedig kétszálassal!), természetesen nem kell óriási különbségekre gondolni. Ezután kiválasztottunk két tesztscene-t, melyek felépítésükben valamilyen szinten különböznek egymástól, elvégre valós scene-ek között is lehet különbség. A „Skull head newest” scene inkább a fényszóródásra koncentrálva számol, míg a második, „Teapot” nevű scene ray-tracinget (sugárkövetést) számol, így lehetséges, hogy Lightwave alatt többféle eredményt kapunk. Sejtésünk beigazolódott, „Skull head newest” scene alatt a Pentium 4-ek rendre gyorsabbnak bizonyultak az azonos modellszámozással rendelkező Athlon 64-nél, sőt, a 3,2 GHz-es Prescott gyorsabban végzett a rendereléssel, mint egy Athlon 64 4000+. A Pentium M 2,1 GHz-en itt szintén egy 2,1 GHz körüli Athlon 64-nek, vagy egy 3 GHz körüli P4-nek felelt meg.

A „Teapot” scene renderelése során kiegyenlítetté vált a verseny, azonos órajelet és modellszámozást feltételezve a Pentium 4 és az Athlon 64 közel azonos sebességgel renderelte le az adott scene-t, ami az előző teszthez hasonlítva óriási előrelépés az Athlon 64-nek. A Pentium M ez esetben is egy vele azonos órajelű Athlon 64-nek megfelelő sebességet mutatott fel, ami egy 3,4 és 3,6 GHz közötti Prescottnak felel meg.

A Maya 6 a 3ds max és a Lightwave után az egyik legkedveltebb renderprogram, ennek eredményeképpen nem hagyhattuk ki egy nagy processzortesztből. Maya alatt egy netről letöltött tesztscene-t használtunk a tesztekhez, melynek címe „Golden Egg”, és az eddigi rendertesztek során látott „egyszer ez nyer, másszor pedig a másik” rendszert követik az itt elért eredmények is; a Pentium 4 kicsit gyorsabb az Athlon 64-nél, de ez az előny nem mérvadó, mert igen csekély. A 2,1 GHz-es Pentium M az Athlon 64 3400+-szal teljesít egy szinten, amely 2,2 GHz-es, tehát Maya alatt a Pentium M gyorsabb, mint az Athlon 64. Ebben az alkalmazásban nem mérvadó az sem, hogy Prescottot vagy Northwoodot veszünk.

A Cinebench 2003 egy ingyenes benchmark, mely a CINEMA 4D R8 szoftverre épül. A program egy képet renderel le, végül pedig a lefutott teszt idejét vagy pontszámát jegyezhetjük fel. Mi a pontszámot jegyeztük fel, ez ugyanis következtetni enged arra is, hogy processzorunk hogyan teljesít egy 1 GHz-es Pentium III-hoz képest (100 pont = 1 GHz-es Pentium III). A Cinebench támogatja a Hyper-Threading technológiát, ennek köszönhetően az Athlon 64-ek komoly lemaradásban vannak a Pentium 4-ekhez képest. Ebben a tesztben a Pentium M sem tündököl.

A POV-Ray a mostanság használatos ray-tracing renderprogramok „elődje”, azonban már használja az SSE és SSE2 utasításkészletet, a Hyper-Threadinget viszont nem támogatja. POV-Ray alatt az Athlonok hagyományosan jól szerepelnek, ami főleg a rövid futószalagnak köszönhető. Ez okolható a Prescottok Northwoodokhoz képest gyenge szerepléséért is. A Pentium M 2,1 GHz-en egy 2 GHz-es Athlon 64-nek megfelelő teljesítményt nyújt.

Gondoltunk a Photoshopot gyakran használó olvasókra is, egy PS7Bench nevű action átalakított (meghosszabbított) változatát futtattunk le, és a rengeteg szűrővel telitűzdelt szkript lefutásához szükséges időt jegyeztük fel. A Photoshop egy érdekes program, ugyanis nem maga a program, hanem a különböző szűrők támogatják a Hyper-Threading technológiát (míg a program maga támogatja az SSE-t és SSE2-t is). Az action számos Radial Blur, Polar Coordinates, Watercolor és Pointillize szűrőt tartalmaz. Ha egy action lefutásához szükséges idő alapján kell megítélnünk a processzorokat, akkor azt kell hogy mondjuk, ez esetben nincs döntés, az Athlon 64-ek és a Pentium 4-ek szinte azonos idő alatt teljesítették a kitűzött feladatot, sőt, úgy tűnik, mintha az AMD ehhez a programhoz igazította volna a modellszámozást.

A renderprogramok teszteredményeit látva úgy tűnik, hogy a „munkára Intel processzort érdemes venni” állítás már korántsem olyan egyértelmű, ahogyan azt a konvertálóprogramokban elért eredmények után gondoltuk. Hiszen mi is történt? 3ds max 7 alatt az Athlon 64 négyből három tesztet megnyert, a két Lightwave tesztből egyet a P4 nyert, egy pedig döntetlen lett, Maya alatt épphogy csak a P4 nyert, Cinebench alatt szintén a P4 nyert, viszont Povray alatt az Athlon 64. Kérdés, hogy a leendő számítógéptulajdonos melyik programot fogja használni, ettől függ, hogy melyik platformra érdemes beruházni. Lássuk a játékokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!