Tesztelés, értékelés

Samsung Media Studióval tölthetjük fel állományainkat a P2-re, kezelhetjük a számítógépünkön tárolt médiafájlokat, megírhatjuk őket CD-re, albumokat készíthetünk, azonnal elérjük a Samsung online zeneboltját, valamint szinkronizálhatjuk a számítógépünkre letöltött RSS híreket, amelyeket a Samsung „Data Casts”-nak nevez, s amelyeket TXT-ként olvashatunk.

A P2-n eredetileg MTP-t támogató firmware volt, amit egy kis leleménnyel UMS-re cseréltünk, így már csak a videók konvertálásához kellett a Samsung Media Studióval szórakoznunk. Ezek után az operációs rendszer meghajtóként ismerte fel a lejátszót. A művelethez angol nyelvű leírás és firmware-ek találhatóak az anythingbutipod.com fórumán.

Kézbe véve nagyon igényes eszköz hatását keltette a Samsung P2. Anyag- és összeszerelési minősége nagyon jó volt. Csak az kifogásolható, hogy a fényes, tapogatós előlap mágnesként gyűjtötte az ujjlenyomatokat. 100 x 52 x 10 milliméteres méretével elég nagy jószág – sok telefon kisebb nála – de ekkora kijelzőt bajos lenne lényegesen kisebb házba tenni.

Amint megszoktuk az érintőképernyőt, már nagyon könnyű volt kezelni a P2-t. Egy kis gyakorlás után szinte elsőre azt csinálta, amit kellett, igaz, a kis ikonoknál, illetve a görgetősávoknál kicsit „félrehordott”. Abszolút pozitívumként említhetjük, hogy a play/pause és a hangerőszabályzás külön, normál gombot kapott. A menürendszere átlátható volt, könnyen eligazodtunk benne. Talán csak egy azonnal a főmenübe ugró gomb hiányzott.

Saját fülesével is nagyon jól szólt a P2. A magas, a mély és a közép is szépen szólt, egyik sem volt túlhangsúlyozva, nem nyomták el egymást. A DNSe 2.0-s hangmódok között egyértelműen érezni lehetett a különbséget. Nemcsak a frekvenciákba, hanem a mélykiemelésbe és 3D hatásba is belenyúltak, amit az egyéni beállításnál mi is megtehettünk. Véleményünk szerint csak az igazán vájtfülűeknek érdemes lecserélniük a gyári fülest, melynek megjelenésén is látszott, hogy igényes darab.

A képeink nézegetése közben láthattuk igazán, milyen nagyszerű és kristálytiszta a 180 dpi-s pixelsűrűségű kijelző. Bátran állíthatjuk, hogy kategóriájában még nem láttunk ilyen jót, és az iPod touch fél hüvelykkel nagyobb monitora is elbújhat mellette. Sajnos a képek között viszont iszonyatosan lassan váltott a gépecske.

Nem úgy a videó! Pillanatok alatt váltott, ugrott másodperceket, de akár perceket is. Egy eredetileg 720p-s X.264 kódolású, 2 perces (kb. 60 MB-os) rajzfilmrészletet és egy szintén 2 perces DVD-részletet konvertáltunk a lejátszóra, ami normál esetben 215 másodpercet, a Samsung gyorsítójával már csak 110 másodpercet vett igénybe (2,2 GHz-es Atlon 64 X2-vel). Az eredmény mindkét esetben 20 MB körüli állomány lett, mely varázslatosan tiszta képpel és nagyszerű hanggal örvendeztetett meg minket.

Meg voltunk elégedve a rádió minőségével is. A csatornák tisztán bejöttek, az RDS is jól működött, az automata kereső érzékenységét viszont lejjebb kellett venni, hogy ne találjon el minden apró zajt. Egy darabig elszórakoztunk az egyszerű játékokkal is, melyekhez hasonlókat a Samsung telefonjain is látni. A firmware-t UMS-re frissítve 6,5 MB/s-os sebességgel tudtunk másolni a P2-re, az olvasási tempó pedig ennek több mint kétszerese volt, ami az MP3-lejátszók között ritkaságszámba megy. Bekapcsolt DNSe-vel, mérsékelt kijelzőhasználat mellett 22 óráig bírt zenélni a P2, ez versenytársaihoz képest elfogadható eredmény. Valamiért nem sikerült Bluetooth kapcsolatot létrehozni a lejátszóval, állandóan hibás címre panaszkodott. Egyedi hibára gyanakszunk, mert az interneten talál információk szerint többnyire jól működik ez a funkció, ráadásul fokozatosan javul és gyorsul az újabb firmware-verziókkal.

Értékelés

Lássuk csak: a Samsung P2 érintőképernyője fél hüvelykkel kisebb, mint az iPod Touch-é, maximális, 8 GB-os tárkapacitása is lemarad az almás 16 GB-ja mögött, nincs Wi-Fi-je, és nem kezeli a YouTube videókat. Ezzel a felsorolással csak az a baj, hogy a P2 nem az iPod Touch, hanem a nano ellenfele. Így már teljesen más a leányzó fekvése. A kijelző szebb, jobb, nagyobb, érintős. Van rádió, e-book, Bluetooth, nem kell iTunesszal kínlódni, nem olyan érzékeny a hátlapja. Ráadásul a Samsung üdvöskéje hangminőségben is megelőzi az iPodot, igaz, valamivel drágább nála (2 GB kb. 46 000 Ft, 4 GB kb. 55 000 Ft, 8 GB kb. 70 000 Ft). Az olcsóbb, memóriakártyával bővíthető, szintén jó hangú Cowon, Meizu vagy Creative vetélytársakat elsősorban kijelzőben győzi le a Samsung, és a Bluetooth is egyedi extrának számít, ezért a P2 ajánlott. Kicsivel olcsóbban különösen ajánlott lehetne.

Samsung YP-P2

arboczd

A Samsung YP-P2-t a Samsung hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.