Hirdetés

Samsung RC510: vörös és fekete

Samsung RC510

A Samsung év elején mutatta be alsó-középkategóriájába szánt, Performance szériás notebookját, a feketébe és vörösbe öltöztetett RC510-et, aminek már típusnevéből is kideríthető néhány adat. Blogunkból már ismerhetjük a gyártó nevezéktanát, így könnyen dekódolhatjuk, hogy az RC valóban a középkategóriát jelzi, az 5-ös a a kijelző méretét mutatja - ami jelen esetben 15,6" -, a 1 a generációt, a 0 pedig az operációs rendszer meglétét, esetünkben, hogy jár mellé a Windows. Az RC510 már a második generációs Intel Core i5 processzorok teljesítményét nyújtja, amit GeForce grafikus kártya egészít ki, így a netezésen, filmnézésen, irodai használaton kívül némi szórakozásra, akár játékra is lehetőséget ad. Ezúttal tehát a Samsung RC510 laptopot próbáltuk ki, mely a külső vizsgálattal indult.

A notebook külseje megosztotta a közönséget: volt, aki szerint egyáltalán nem vészes, sőt egész csinos ez a pirosas-bordós kombó a fekete alappal, és ezt az elválasztott dizájnt is kedvelte, más viszont eléggé negatívan vélekedett a laptopra tekintve. Részünkről döntetlen a dolog, de azért nem mondanánk, hogy kívülről csúnya lenne a gép. A fényes felület nem az igazi, nehéz teljesen letisztítani, minden kis kosz, ujjlenyomat meglátszik rajta. Viszont a színeket jónak találtuk, és legalább nem egy unalmas, szürke fedéllel van dolgunk. Ráadásul erre a "performance"-dologra egyfajta optikai tuningként is rátesz egy lapáttal a külső.

Belül már más a helyzet, őszintén megvallva nem igazán tetszetős a látvány. A felső kétharmadot matt, kopogós, kemény műanyag borítja, amit a hangszóró rácsa és a működésnél kék glóriában úszó bekapcsológomb szakít csak meg, alattuk az árokban elterülő billentyűzettel, alul viszont még keményebb, még kopogósabb fényes felületű csuklótámasz lapul. Tehát fényes csuklótámasz – nem igazán jó párosítás, ami azt illeti. Egyrészt gépelés közben hajlamos pillanat alatt izzadni rajta az ember keze, másrészt legfeljebb megvételekor látjuk tökéletesen tisztán, utána soha többé, mert letisztítani esélytelen. Talán ide is matt felület kellett volna vagy legalább egy finoman textúrázott borítás.

Az aljzatok elhelyezésével meg voltunk elégedve. A tápcsatlakozó és a LAN port egymás mellé került a gép bal oldalára, rögtön két USB mellé, ami egész jó döntés, hiszen általában ez a három aljzat szokott használatban lenni, így ezek együtt indulhatnak ki a notebookból, egy irányba. Ezek alá került még a D-Sub és a HDMI kimenet (gondoltak a régi és új megjelenítőket használókra is), illetve a hang ki-/bemenetek is, amelyek a fent említett hármas mellett még általában a következő gyakran használt portok. Elsőre szinte észre se vettük a vakdugó miatt, de lapul itt még egy SD kártyaolvasó is. USB-ből a másik oldalra is jutott kettő, a maradék helyet az optikai meghajtónak tartották meg.

A laptop hátulja nem tartogat sok érdekességet, a széles akkumulátor mellett egyetlen Kensington lock lyuk árválkodik csak, a készülék eleje pedig teljesen üres.

A touchpad is matt felületet kapott szerencsére, így elég jól használható, ráadásul a méretére sem lehet panasz, 90 x 54 mm-es felülete bőven elég a kényelmes használathoz. A beviteli eszköz multi-touch-os, így két ujjal görgethetünk, átméretezhetünk, forgathatunk, három ujjal lapozhatunk, ablakot válthatunk vagy jobbklikkelhetünk. A gombjai kevésbé voltak ilyen jók, kicsit hangosak kattintáskor, fényes, krómszerű felületük pedig kiváló ujjlenyomatgyűjtő.

A billentyűzet teljes méretű, chiclet stílusú gombokból áll, és van numerikus pad is. Ez egyrészt jó dolog, gyakran jól tud jönni a külön számos rész a gyorsabb adatbevitelhez, ráadásul nem maradt üresen se hely a laptopon, legalább kihasználták. Másrészt viszont, ha már kihasználták, jobban is elhelyezhették volna ez egészet, két oldalon fél-fél centiméter feláldozásával a numerikus padot jobban elkülöníthették volna a klaviatúrától, és talán a kurzormozgató négyes is kaphatott volna kicsit jobb helyet.

Különösebben más baj nem volt vele, a gombok nyomáspontja jó, elég halkan is járnak, van külön hosszú í betűnk, ráadásul normális méretben (persze hely volt is neki bőven), Fn váltóból pedig kettőt is kapunk, így a fel-le gombra száműzött kijelző fényerő állításhoz és a jobbra-balra gombra tett hangerő állításhoz nem kell két kézzel nyúlni. A Num Lock viszont igazán kaphatott volna egy jelzőlámpát.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés