Megjelenés
Jó két évtizedes pályafutása alatt óriási utat tett meg a notebook. Bár anno a hordozhatóság igénye hívta életre ezeket a munkaeszközöket, mai mércével már nemigen neveznénk az akkori példányokat mobilnak, a szépség pedig egyáltalán nem volt szempont a tervezésnél. Mára viszont egyes modellek a képes magazinok oldalairól integetnek, sőt mi több, a trendiség mértékegységei. Mai tesztalanyunk egyáltalán nem divatos, és az sem biztos, hogy műértő körökben sikert aratunk vele, ha kicsapjuk az asztalra. A ThinkPad X230 a legszigorúbb értelemben vett vállalati, munkára termett szubnotebook, ám az évtizedes hagyományokkal szakító szigetes billentyűzete miatt az ortodox ThinkPad-imádók elítélik.
Mindjárt kiderítjük, hogy jogosan vagy sem, de előbb nézzük meg, mi változott az elődhöz, az X220-hoz képest. Kívül lényegében semmi: ugyanazt a komoran szigorú házat kapjuk, amit az elmúlt évek során megismertünk az X sorozatnál. Minden sötét színű, a fedelet a szokásos, visszafogottan csillámos anyaggal vonták be, amitől egyedi tapintást kap, és még kevésbé látszanak rajta a karcok vagy a kopás. Hosszú idő után most először nem változott a kijelző oldalaránya, maradt az X220-nál megismert, 12,5 hüvelyken 16:9-es képernyő, amit választhatunk TN+film és IPS panellel is.
Nem történt lényeges változás a csatlakozók terén sem, csupán az előd normál méretű DisplayPort aljzatát cserélték Mini DisplayPortra, mellette visszaköszön az ősrégi D-Sub kimenet. Ilyen kis notebookon ritka az ExpressCard foglalat, és vezeték nélküli csatlakozás is egyre kevesebb modellen kap mechanikus kapcsolót, ám itt mindkettő megtalálható. A modern ágazatot két, kék színű USB 3.0 aljzat képviseli, a jobb oldali sárga csak USB 2.0-s, de kikapcsolt gépnél is kap áramot, így használható USB-s töltéshez. Kár, hogy az Ethernet csatlakozó továbbra is az oldalról elérhető 2,5 hüvelykes merevlemezhely előtt van, tehették volna hátrébb, a Kensington zár mellé. Kívülről még a vaskos fémzsanérokra és az oldalra, illetve hátulra is szellőző hűtésre érdemes figyelmet fordítani, de ezekkel már a korábbi X220-on is találkozhattunk.
Belül egyértelműen a vitatott, szigetes kialakítású, háttérvilágításos billentyűzet érdemli a legnagyobb figyelmet. Első látásra és tapintásra egyértelmű, hogy itt nem az Ultrabookokon és egyéb divatgépeken látott, minimális úton járó megoldással van dolgunk. A másik lényeges újítás, hogy a kijelző alatti hangerőszabályzó és ThinkVantage gomb a fő billentyűzettel közös panelen van, nem pedig külön, lötyögésre hajlamos kisebben, ahogyan az X220-nál. Természetesen nem hiányozhat a TrackPoint pöcökegér, de az X220-hoz hasonlóan most már touchpaddel egészítik ki. Mondani sem kell, hogy a monitor és minden más felülete matt.
Alul semmi szokatlant sem találtunk, a billentyűzet vízelvezető nyílásai, a két memóriamodult takaró fedél és a dokkoló csatlakozója is az X220-nál megismert helyen van, az akkumulátor természetesen cserélhető, illetve a 3G modem SIM kártyahelyéhez is ezen keresztül juthatunk hozzá. Néhány csavart eltávolítva leszedhető a billentyűzet és a csuklótámasz, szabaddá válik az út a hűtéshez (tisztítás céljából), illetve hozzáférhetünk a Wi-Fi modulhoz és a 3G modemhez. A merevlemezt hagyományosan oldalról vehetjük ki, a fő hardverelemek viszont takarásban maradnak az alaplap és a szénszálas műanyagból készült fenéklemez között.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
