A harc folytatódik

Az AMD egy igen nehéz időszakon van túl, de még mindig nem ért véget a szenvedésük, ugyanis ellefelei nem tágítanak, és minden fronton megpróbálnak neki keresztbe tenni. A videokártyák piacán az NVIDIA szorongatja a nyakát, a központi egységek szegmensében pedig az Intel pofozza folyamatosan, a kérdés csak az, hogy meddig bírja még Hector Ruiz csapata a nyomást. A videokártyákkal kapcsolatos változásokról az elmúlt hónapokban rengeteg cikkünk jelent meg, de a processzorok piaca sem volt éppenséggel állóvíz. Az AMD tavaly szeptemberben indította útjára a K10-et először a szerverekbe szánt, Barcelona kódnevű chippel, amely a harmadik generációs Opteronok alapjául szolgál. Pár hónappal később, decemberben megjelent a K10-re épülő asztali processzor is Phenom néven. Az AMD-nek a natív négymagos chip bevezetésével komoly problémái adódtak, az órajelet nem sikerült kellően feltornászniuk, miközben mikroarchitekturális szinten azonos órajelen le vannak maradva, és az Intel már 3 GHz felett jár.

Ez a malőr azóta is rányomja bélyegét a CPU-k piacára, az Intel a gyorsabb és drágább processzorok szegmensében verseny híján befagyasztotta az árakat, miközben a Phenomokért elkért összeg rendkívüli mértékben lecsökkent, ezzel pedig az egy- és kétmagos processzorok feltorlódtak az alsóbb szegmensben; egy-kétszáz forintos különbséggel lehet venni 100–200 MHz-cel gyorsabb processzorokat. Ez idő alatt az Intel sem ült tétlenül, ugyanis 2007 végén bemutatta a 45 nm-es csíkszélességen készülő Penryn családot, mely minden tekintetben az AMD próbálkozásainak fordítottjaként definiálható: elődjénél olcsóbban gyártható, gyorsabb és kevesebbet fogyaszt. Az Intel először csak a szerverekbe és munkaállomásokba szánt Xeont frissítette fel az új chipekkel, ugyanis itt az AMD még mindig komoly ellenfél, viszont az asztali processzorok esetében nincs miért hajtania. A Yorkfield-alapú négymagosok közül csak két Extreme Editiont mutatott be mintegy erődemonstrációként, míg a hordozható gépek piacán a Santa Rosa platform frissítése még csak most kezdődött el igazán.

A Phenom bemutatását követően már sejteni lehetett, hogy az AMD a rosszul sikerült négymagos chipeket valamilyen módon felhasználja, hogy magasabb legyen a kihozatali arány, ennélfogva kevesebb legyen a „kidobni való” szilícium mennyisége, és ezt az elképzelést később pletykák is erősítették. Az elmúlt hetekben hivatalosan is megerősítést nyert, hogy a hárommagos Phenomok hamarosan piacra kerülnek, először PC-gyártók komplett konfigurációiba beépítve, majd külön részegységként is megvásárolhatóak lesznek. A hárommagos processzorokra az Intelnek nincs közvetlen válasza, ugyanis a nagyobbik gyártó csak egy- és kétmagos lapkákat gyárt, ezeket pedig nem lehet csak úgy összetapasztani. A kihívásra az Intel a tőle telhető legegyszerűbb megoldást választotta: úgy döntött, hogy a 45 nm-en készülő kétmagos CPU-kat dobja piacra magasabb órajellel, és így próbál meg versenyben maradni.

Core 2 Duo E8200 tálalva [+]

Ez meg is történt január elején, de Magyarországon csak mostanában vált elérhetővé a kétmagosok új generációja. Szerkesztőségünk hozzájutott egy Core 2 Duo E8200-hoz, ez jelenleg a legalacsonyabb órajelű Penryn-alapú kétmagos. Nem lett volna rossz, ha sikerül letesztelnünk a magasabb órajelű változatokat is, de a lényeg, hogy a magyarok számára legvonzóbb, legmegfizethetőbb típust sikerült megnéznünk. A benne lakozó mag kódneve Wolfdale (egy amerikai település után), és egy sor újítást vonultat fel a már jól ismert Conroe-hoz képest. Az üdvöskék 2,66 GHz-től 3,16 GHz-ig skálázódnak, a rendszerbusz órajele 333 MHz, a specifikált TDP pedig 65 watt, ahogyan a 65 nm-es processzorok esetében megszokhattuk. Az új processzorok elődeikhez képest három ponton térnek el lényegesen.

A processzor [+]

Először is, mint már említettük, 65 helyett 45 nm-es csíkszélességgel készülnek, ennek következtében a magméret kisebb lett, ezzel együtt a fogyasztás és a hőtermelés is csökkent. A Penryn család elődjéhez képest 50%-kal nagyobb másodszintű gyorsítótárral rendelkezik (3 vagy 6 MB), és támogatja az SSE4.1 utasításkészletet is. Vannak még különbségek, ezeket korábban megjelent cikkünkben részletesen végigvettük. Összegezve elmondható, hogy miközben a chip fogyasztása mérséklődött, az órajelenként elvégzett utasítások száma (IPC) növekedett, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.

Hűtés [+]

A kisebb fogyasztás ellenére az Intel nem sorolta alacsonyabb TDP-osztályba az új processzorokat, de hogy miért, azt nem igazán tudjuk, értjük. Tesztjeinkben a négymagos Core 2 Extreme QX9650 megközelítőleg annyit fogyasztott, mint az alacsonyabb órajelű, de csak kétmagos Core 2 Duo E6750. Ha az egyenlet egyik oldalára a négymagos Extreme processzor helyett egy kétmagos Wolfdale-t teszünk, akkor logikusnak tűnik, hogy annak fogyasztása megegyezne egy egymagos, 65 nm-en készülő Core 2 processzorral (ilyen persze nincs, legfeljebb Celeron 4xx néven találunk hasonlót). Ez komoly fegyvertény az Intel oldalán, miközben az AMD a K10-et az energiahatékonyság jegyében fejlesztette. A processzorhoz mellékelt hűtő is ennek megfelelően épül fel: az Intel ugyanilyen coolert ad az egymagos, Core-alapú Celeron 4xx széria tagjai mellé.

Méretek [+]

Készítettünk egy képet az egyes Intel processzorokhoz gyárilag csomagolt hűtőkről. Szembetűnő a különbség, a bal oldalon látható az egymagos, Core-alapú Celeron, illetve az új Core 2 Duo hűtője, magassága alig a fele a középen látható, NetBurst-alapú Celeron D-hez adott hűtőbordáénak. A jobb oldalon egy első generációs Core 2 Duo, az E6300 gyári coolere látható, rézbetéttel a közepén.

Core 2 Duo E8200 [+]

A Core 2 Duo E8200-at a legújabb CPU-Z már helyesen detektálta, a processzor feszültségét azonban valamiért alacsonyabbnak tüntette fel, mint amit a BIOS-ban beállítottunk (a gyári feszültség 1,225 V). A nálunk járt típus egy üzletből származik, tehát nem gyári mintapéldányt teszteltünk. Ennek steppingje C0 volt, ami az eddig nálunk vendégeskedő összes négymagosról elmondható; a rendszerbusz 333 MHz, míg a másodszintű gyorsítótár mérete 6 MB. Az L2 cache-nek nem csak a mérete változott, de az asszociativitási szintje is, hogy ez mit is jelent, arról szintén írtunk már. A magasabb asszociativitási szintű cache-ben magasabb a találati arány (cache-hit), viszont lassabb benne a keresés. A Core 2 Extreme QX9650-nel foglalkozó cikkünkben azt is kiderítettük, hogy bár nagyobb lett a cache, annak elérési ideje picit megnőtt, általában 1 órajel különbséget mértünk ki. Ezt valószínűleg egyesek nem veszik jó néven, de áldozatot is hozni kell: ha nő a gyorsítótár mérete, akkor az órajelnek hosszabb utat kell megtennie, tehát növekszik az elérési idő, ilyen egyszerű a magyarázat.

Most pedig térjünk ki a rivális lapkáira. Az AMD a már tesztelt Phenommal indul csatába az Intel négymagosai ellen, viszont egyelőre nagyon távolinak tűnik a K10-re alapozó kétmagosok megjelenése, miközben a K8-alapúak nem képesek elég magas órajelet elérni. Az AMD-nek tehát valami másra (lám, egy hárommagos processzorra) van szüksége ahhoz, hogy az Intel újonnan bevezetett kétmagosaival felvegye a harcot. Magyarországon még egy darabig nem lesz kapható a hárommagos Phenom, de egy kis trükkel már most képesek vagyunk „emulálni” azt. A jól ismert CPU-Z készítője a legújabb verzióba beépítette a Phenom processzorok adott számú magjának letiltását, így létrehozhatunk egy ál-hárommagos Phenomot.

Így is tettünk; a programmal csak az operációs rendszer előtt emulálhatjuk a magok letiltását, a harmadszintű gyorsítótár, a processzorban található északi híd és más részegységek ettől még ugyanúgy működőképesek maradnak, mintha egy valódi hárommagosról lenne szó. Ezt fontos kiemelni, mert mint azt az AMD hazai képviselete is megerősítette, a tri-core Phenomban csak egyetlen mag lesz letiltva, a gyártó más változtatást nem eszközöl a processzorban.

A jól tájékozott kelet-ázsiai oldalak mindig jó előre tudják, hogy mi fog történni a számítástechnika világában, így a hárommagos Phenomok jellemzőivel kapcsolatban most rájuk támaszkodtunk. Érdekes, hogy a táblázatban a 2,2 GHz-es órajelű típusról nem esik szó, de annyi baj legyen. Mi végül úgy döntöttünk, hogy ha már itt volt nálunk a 45 nm-es Core 2 Duo, akkor annak közvetlen ellenfeleit egy Phenom „X4” 9500-as segítségével emuláljuk, így azt Phenom „X3” 8500-nak és 8750-nek beállítva, azaz 2,2 és 2,4 GHz-es órajelen teszteltük le.

Quad-core mínusz egy mag = tri-core [+]

Overdrive [+]

Furcsa, hogy a feladatkezelőben csak három mag látszódik, a számítástechnikában a bináris számrendszerből adódóan a kettő hatványaival találkozunk a leggyakrabban, de bárhogyan is számolunk, a három nem éppen az. Az Overdrive ugyanígy csak három magot látott, a negyedik helyen kiszürkült. Okunk van feltételezni, hogy a majdani valódi hárommagos Phenom beüzemelése után ugyanezek a képek fogadják a processzor tulajdonosát. Az eggyel kevesebb központi egység miatt csökken a számolási sebesség, viszont így a megosztott, 2 MB méretű harmadszintű gyorsítótár csak háromfelé oszlik el, tehát van némi előnye is a dolognak. Na meg az is egyértelmű, hogy ha eggyel kevesebb a mag, akkor alacsonyabb a fogyasztás is.

Összesítő táblázatunkban nincs túl sok új információ, talán a hárommagos Phenom kódnevét illetően lehetnek félreértések. Ami biztos, hogy a Phenom „X3” belsejében egy Phenom „X4” mag lapul, ez pedig Agena kódnéven fut. Viszont az AMD és az Intel imád a kódnevekkel variálni, és valószínűleg marketingszempontból is jót tesz, ha külön elnevezést kap a hárommagos Phenom (Toliman), de ettől még tény, hogy a kupak alatt egy Agena, vagyis egy eredetileg négymagos chip lapul három aktív maggal. A táblázatból még néhány érdekesség kiolvasható. Vajon elég lesz-e a Phenom „X3” 2,1–2,3 GHz-es órajele a csak kétmagos, de 2,66–3,16 GHz-es órajelű Core 2-vel szemben? De a kérdést akár meg is fordíthatjuk: vajon elég lesz az Intel kétmagosa az AMD hárommagosa ellenében? Mire számíthatunk a fogyasztást illetően? Furcsa és egyben szomorú is látni a tranzisztorszámok és magméretek adatait. Egy hárommagos Phenom mindössze 12%-kal több részegységet tartalmaz, miközben a mag mérete két és félszer nagyobb, vagyis az Intelnek (durván) ennyivel olcsóbb előállítani a Core 2 processzorokat. Ha arra gondolunk, hogy a két gyártó a két CPU-t közel azonos áron fogja árusítani, akkor félelmetesen nagy differencia rajzolódik ki a szemünk előtt, az Intel sokkal több profitot képes kitermelni belőle.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!