Röviden a szépia olyan árnyalás, ami a fekete-fehér fotónak jellegzetesen „meleg”, barnásvörös árnyaltságot ad. Az elnevezés maga a közönséges tintahal latin nevéből („Sepia officinalis”) ered, a fekete-fehér képek színezéséhez pedig ennek a szerencsétlen jószágnak a tintazacskó-váladékából készített festékanyagot használták fel az 1880-as évek környékétől. Manapság már persze máshonnan nyerik azt a színezéket, ami hasonló tónust ad. Miért színezték ezzel az eljárással a felvételeket? Ennek egyrészt művészi okai voltak, másrészt úgy gondolták, hogy ezzel a kezeléssel tartósabb lesz a fénykép.