Általában kétféle állványt használnak fotózáshoz: az egyik a tripod, azaz háromláb, a másik a monopod, melynek csak egyetlen szára van. A tripod nem csak fényképezőgépek alá, hanem lámpatartónak, háttérállványnak is használatos. Előnye, hogy stabil, önálló támasztékot jelent. Hátránya, hogy nehezebb és bonyolultabb felállítani, mint a monopodot, valamint lassabban mozgatható, tehát dinamikus témák esetén körülményesebb a használata.

A monopod ellenben kicsi, könnyű állvány, amit legtöbbször dinamikus témák fotózásához szoktak használni, például egy versenypálya mentén gyorsabban és könnyebben mozoghatunk vele. Az egy irányban gyorsan mozgó téma (jelen példának okáért versenyautó) egyszerűbben követhető (svenkelés). Valódi célja, hogy a nehéz felszerelés terhét átvegye; hosszú záridők használatára csak korlátozottan alkalmas.

Az állványok szárai több szelvényből állnak, azonban ennek száma minél több, az eszköz annál instabilabbá válik. Minél kevésbé emeljük támasztékunk magasságát, annál stabilabb, merevebb az állvány. A szárak szelvényeinek rögzítése történhet csavarral, vagy gyorsretesszel. Általában az olcsóbb tripodoknál és monopodoknál alkalmazzák a csavaros megoldást.