Számtalan kedvezőbb árú SSD-ben kap(ott) helyet az olcsóbb, úgynevezett aszinkron működési elven alapuló ONFi NAND, melyeket az IMFT (Intel és Micron) fejlesztett ki. Ezen lapkák még a korábbi, ONFi 1.0 szabványra épülnek, míg az újabb szinkron chipek már a 2.0-ra alapoznak.
A két megoldás közti legfőbb különbség a maximálisan elérhető sávszélességben keresendő. Egy aszinkron lapka maximum 50 MB/s átviteli sebességre képes, míg egy jelenlegi, szinkron elven működő chipek már akár 200 MB/s-ot is ki tudnak préselni magukból. Hogy megértsük ezen nagy különbség okát, ahhoz kicsit mélyebbre kell ásnunk:
A kezdetlegesebb aszinkron NAND nem egy órajelhez igazodva végzi a különböző műveleteket, ergo a működéshez nem igényel egy folyamatos és fix órajelet, ami alacsonyabb fogyasztást eredményez. Az áramkör egymástól szeparált vezérlőjelekhez köti az egyes műveleteket, melyek a folyamatosan aktív órajellel szemben csak akkor vannak jelen, ha épp szükség van rájuk.
Ezzel szemben az ONFi 2.0 szabványra épülő NAND egy előre meghatározott, állandó órajelhez (CLK) igazodva végzi a műveleteket. Ezen felül még egy plusz bitet is tartalmaz a szinkron NAND, mely nem más, mint a DDR memóriákról már ismert DQS (kétirányú adat impulzus). Ez oly módon szabályozza az adatok sínre kerülését, hogy az órajel felfutó és lefutó élén egyaránt szállít információt az adatsín számára, amint adat jelenik meg az írási vagy az olvasási pontok valamelyikén. Mindez egyben azt is jelenti, hogy az olvasási és írási műveletek itt egyetlen jelfolyamon belül történnek, amivel egységnyi órajel alatt kétszer annyi műveletet (T/s) képes elvégezni a rendszer.
[+]
A szinkron NAND-ok fejlesztésének utolsó stádiumában a Micron készített egy belső mérést, melynek eredményei jól reprezentálják az aszinkron és szinkron NAND-ok közti különbséget. A differencia elsőre meglehetősen nagynak tűnik, de ne feledjük, hogy egyetlen NAND chipben több lapka is lapulhat, valamint egy SSD-ben általában akár 4-8 vagy több chip is található. Ezen felül az sem véletlen, hogy ezeket az aszinkron lapkákat elsősorban a SandForce alapú meghajtókban alkalmazták előszeretettel, hisz ez a vezérlő képes tömöríteni az adatokat, minek köszönhetően jóval kevésbé mutatkozik meg a chipek alacsonyabb sávszélessége.
