A fényrekesz (angolul diaphragm) egy nem átlátszó anyagból készült szerkezet, melynek feladata, hogy az érzékelőre eső fény mennyiségét szabályozza. Általában több lamellából épül fel, a lamellák száma és formája meghatározó a csúcsfények leképzésénél, és a háttérelmosásnál.
Átmérője meghatározza a belépőpupilla méretét, azaz az objektív aktuális fényerejét. Az objektív fényereje és a rekeszérték rokon fogalmak, de amíg az első az objektív felépítéséből adódik, a második az aktuális belépőpupilla átmérőjéből fakad. Jelölése f/(érték)-el történik. Pl. ha 1:4 fényerejű az objektív, akkor gyakran f/4-el jelölik, s így a legnagyobb rekeszérték is f4.
A rekeszsor értékei mértani sort alkotnak, minden egyes lépés kétszeres keresztmetszetet jelent. Mivel az átmérő és a terület közt négyzetes az összefüggés, így a rekeszérték sorozatának hányadosa kettő négyzetgyöke, azaz 1,41. Ez adja a teljes rekeszsor alapját, amely így néz ki:
1; 1.4; 2; 2.8; 4; 5.6; 8; 11; 16; 22; 32; 45
Ennél tovább nem érdemes folytatni a sort; kisfilmnél ezek az értékek a szokványosak. Két ilyen érték közti lépést 1 blendének, vagy 1 „stop”-nak is szokás nevezni. A rekeszértéket a modern objektíveknél nem folyamatosan (a korai objektívek rekesze folyamatosan volt állítható), hanem megadott értéksor alapján lehet változtatni. Észre kell azonban vennünk, hogy a fenti 1 blendés lépéseknél finomabb lépést is engednek a gépek, melyek lépésköze 1/2 vagy 1/3 lehet. Ez esetben a hányados 2 1/3 ill. 2 1/6.
Ez a sor természetesen kerekített értékekből áll, a könnyebb megjegyezhetőség végett. Szeretnénk egy tévhitet eloszlatni: a beállított rekeszértéktől nem függ az AF pontossága, mivel az AF művelet alatt a rekesz folyamatosan nyitva van. Ha rekeszeléssel változik az élesség, akkor az egyéb problémára utal: vagy az objektív egyik képalkotási hibája, a szférikus aberráció okozza, vagy pedig a rekeszeléssel együtt növekvő mélységélesség elfedi a hibát (erről kicsit később). Gyakran hallhatjuk azt, hogy egy objektív „teljesen nyitva van” vagy le van rekeszelve: ezek a rekesz aktuális állapotára utalnak.
Az objektív lerekeszelése javíthatja a képminőséget (a képszél hibáinak mértéke csökken), viszont egy bizonyos pont felett a túl szűk rekesz diffrakciós (fényelhajlási) hibát okoz, ami az élesség erőteljes csökkenését hozza magával. A diffrakciós limit azonban nem csak a rekeszértéktől függ, hanem az érzékelő méret/felbontás viszonyától is. Irányadónak elmondható, hogy diffrakció felléphet APS-C-n 10 megapixeles érzékelőnél kb. f/10-től (a felbontás növelésével a diffrakciós limit egyre lentebb tolódik, tehát 15 megapixelnél már f/8 körülire esik).
Még pár szó a háttérelmosásról (bokeh, műszó, Mike Johnston a Photo Techniques szerkesztője alkotta kb. 1996-ban meg a japán „bo-ke” hangzású szóból, melynek jelentése elmosódott, homályos). Akkor jó minőségű a bokeh, ha az életlen területen (OoF: Out of Focus) a csúcsfények szabályos kör alakúak és nem lágy kontúrral rendelkeznek.
Mivel a szóródási kör felveszi a belépő pupilla, azaz a rekesz alakját, így alapvetően befolyásolja a bokeh-t. Emiatt a drágább objektívekben sok rekeszlamellát alkalmaznak, olyan kialakítással, hogy a lehető legjobban megközelítsék a kör alakot. Ha kevés lamellából áll a rekesz, akkor sokszögesednek a csúcsfények, és nem lesz szép a háttérelmosás. Szintén hátrányos, ha magas az objektív színhibája (laterális kromatikus aberráció), ami zavarossá teszi az elmosott területen levő csúcsfények szélét.
