Az NVIDIA Fermi GPU architektúrája 2010 közepén mutatkozott be notebook vonalon a legerősebb GTX 480M-mel. Támogatja a DirectX 11-et, PureVide HD-t (videolejátszás gyorsítása), 3D Visiont (térhatást keltő képalkotás), PhysX (fizikai számítások gyorsítása) és CUDA-t (általános számolás támogatása), a csúcsmodelleknél az SLI-t.

Az NVIDIA Fermi érája három modellcsaládban jelent meg, és a teljes mobil GeForce 400, 500 és a 600-as sorozat alsó része támaszkodott rá. A több mint kétéves gyártási időszak elején 40 nm-es csíkszélességgel készítették a GPU-kat, ez később 28 nm-re csökkent, de több típus létezett mindkét technológiával, ami tovább bonyolította az egyes modellek fejlesztésnek álcázott átkeresztelése.

Notebook vonalon a 48 számolóegységes, 64 bites memóriavezérlővel ellátott típusok jelentették a belépőszintet, ezekkel alacsony felbontáson (800x600) és alacsony grafikai részletességen még a mai, modern játékok többsége elfogadható sebességgel fut. A középkategóriás, 96-144 számolóegységes, jellemzően 128 bites memóriavezérlővel ellátott típusokkal 1366x768 pixeles felbontásig el lehet menni közepes grafikai részletességgel. A felső kategóriás GTX-ek 192-384 számolóegysége és 192-256 bites memóriabusza még erősebb, de nem szabad elfelejteni, hogy az abszolút csúcsot jelentő mobil változatok is csak az asztali GeForce paletta alsó középkategóriájának (GTX 650) teljesítményszintjén vannak.

A hazai forgalomban az alsó szegmens leggyakrabban használt mobil grafikus kártyája a GeForce 610M, melyet korábban GT 520MX néven kínálták. A középkategóriában a GeForce GT 630M a legelterjedtebb, amit korábban GT 540M-ként ismertünk, igaz mostanában kezdi kiszorítani a valamivel gyorsabb GT 635M. Ha viszont tehetjük, inkább a GeForce GT 640M-et válasszuk, ami modernebb, Kepler architektúrát használ, és lényegesen gyorsabb. Az NVIDIA alábbi táblázatban szereplő órajelei és memória konfiguráció csak amolyan ajánlások, a notebookgyártók ettől gyakran eltérnek.