A dSLR gépekhez gyártott objektívek – főleg a luxuskategória – igen erős szerkezetűek, képesek az átlagos napi használat során kapott kisebb pofonokat elviselni, de tartsuk szem előtt, hogy ezek precíziós eszközök. Ugyan még egy nagyobb ütés sem biztos, hogy hagy nyomot a tubuson, de attól még elállítódhat a lencserendszer finomhangolása, vagy megszorulhat a zoom-, a fókuszgyűrű. Íme pár tipp, hogyan védjük-óvjuk drága képalkotó eszközeinket:
1. Tegyünk védőszűrőt az objektívre. Bár sokan ellenzik a védőszűrők használatát, hiszen plusz egy lencsetag, plusz egy légréteg kerül a téma és a szenzor közé, ami biztos nem javítja a képminőséget. Nem is mindig kell a „fölösleges” szűrőket használni, de vannak esetek, helyzetek, amikor bizony igen ajánlott a plusz védőréteg alkalmazása. Ha például szabadtéri motoros-autós versenyt fotózunk (főleg murvás, laza talajon), mindenképp csavarjuk fel azt a filtert, sőt, használjuk a napellenzőt is! A felverődő kavicsok, földdarabkák könnyen sérülést okozhatnak a frontlencsén, illetve annak bevonatán!
2. Tegyünk napellenzőt az optikára. Amint azt az előző pontban jeleztük, a napellenző nem csak a kontrasztot javítja, hanem védelmi szerepkört is elláthat. Ha például állványra szerelve felborul a fényképező, a napellenző (és a védőszűrő) akár meg is menthetik az amúgy ripityára törő optikát. A puhább anyagból készült napellenző (műanyag, gumi stb.) egyrészt tompítja a földetérés erejét, másrészt átveszi az ütköző felület szerepét. Nem mindegy, hogy ez a párezer forintos kellék csattan a betonon, vagy az objektív eleje. A védőszűrő pedig a frontlencsét, illetve a szűrőmenetet védi meg ilyen peches esetekben.
3. Ha épp nem fotózunk, tegyük fel a kupakot az optikára. Ha épp nincs más kéznél, ez a kis gyárilag mellékelt eszköz is „életmentő” lehet az objektív részére. Nyilván nem olyan hatékony egy borulás kivédésében, mint a napellenző, de a semminél mindenképp jobb. És a szűrőmenetet és védi valamelyest.
4. Ha táskába tesszük az objektívet, csavarjuk fel mindkét végére a lencsevédő kupakokat. A táska bélése ugyan puha, de idővel koszolódik, por- és homokszemcsék kerülhetnek a belsejébe és egy idő után maga az anyag is elkezd szöszölődni. A lencsekupakok megakadályozzák az objektív elkoszolódását, sőt, akár a frontlencse összekarcolódását! Ráadásul az ujjlenyomatok is elmaradnak, mert akárhogyan is vigyázunk, bizony előfordul, hogy pont a lencséhez nyomjuk zsíros, poros, koszos ujjunk, amikor érte nyúlunk a táskába.
5. A táskában mindig elkülönítve helyezzük el az optikákat. Elég egyértelműnek tűnik, mégis gyakran látni olyat, hogy a gondatlan tulaj csak úgy „bedobálja” táskájába a drága lencserendszereket. Azért vannak a szeparátorok, hogy használjuk őket; így nem ütődnek, nem karcolódnak eszközeink. Ha elejtjük véletlenül a táskát, akkor is sokkal nagyobb eséllyel élik túl a csattanást a benne lévő tárgyak, ha kellően el vannak egymástól szeparálva. Ha egy új táskát vásárolunk, vigyük magunkkal a boltba a teljes felszerelést, amit bele szeretnénk majd helyezni, hogy ott helyben belepróbálhassuk. Minden egységnek úgy alakítsuk ki a fachját, hogy az kellően szoros legyen. A lötyögő optikát bár gyorsabban és könnyebben ki lehet venni a tatyóból, de védettsége sokkal gyengébb, mint a megfelelően „körbebástyázotté”.
6. Ha nagy páratartalmú levegős vidékre utazunk, csavarjuk eszközeinket kis zárható nejlontasakokba. Nyaraláskor (vagy munkához - ahogy tetszik), ha olyan helyre utazunk, ahol tengerparton, vagy nagy páratartalmú levegőben töltünk hosszabb időt, csavarjuk minden eszközt külön védőtasakba. Igaz, lehet kapni kifejezetten fotós cuccokhoz is ilyen kis áttetsző nejlonzacsikat, de ezek jóval drágábbak, mint a sima uzsonnászacskók. Ha plusz védelmet szeretnénk, szerezzünk be nedvességet magába szívó szilikát-párnácskákat. Fontos, hogy felszerelésünk minden darabja külön zacskóba legyen csomagolva!
