Az NFC rövidítés a Near Field Communication kifejezést takarja, ami magyarul rövid hatótávolságú kommunikációt jelent. Jellemzően mobil eszközöknél alakít ki érintéssel vagy legfeljebb pár centiméteres közelségben aktiválódó adatátvitelt. Nem a sebessége a leglényegesebb paramétere, hanem a kapcsolat gyors felépítése és bontása, hogy a két kommunikáló eszközt elég legyen csak egy rövid pillanat erejéig egymás közelébe tenni.

Az NFC segítségével kisebb adatmennyiséget lehet átküldeni, de üzenetek, képek megosztásán felül viszont rengeteg másra is használható. Segíthet például Wi-Fi vagy Bluetooth kapcsolat konfigurálásához, helyettesítheti a hálózatkeresés és jelszó bepötyögtetés, vagy a párosítás hosszadalmas mechanizmusát. Emellett fizetésre is használható, például a Master Card PayPass rendszerével, sőt akár passzív elemekkel, például egy termékre ragasztott matricával (NFC-tag) is interakcióba léphet. További lehetőségei a különböző zár mechanizmusok, esetleg személyazonosítás is.

Hasznossága mellett több biztonsági kérdés felmerül az NCF kapcsán. Rádióhullámos kommunikációja bár kódolt, lehallgatható (pár méteres távolságból), az adó és vevő közé be lehet furakodni (elhitetni az egyik féllel, hogy a másikkal beszél, miközben egy harmadik féllel áll kapcsolatban), az NFC-tag-ek felülírhatóak (saját NFC-tag felülragasztásával vagy átprogramozással), az NFC fizetésre képes mobil eszköz elvesztése is komoly problémát okozhat (ha az nincs PIN kóddal vagy egyéb módszerrel védve).

További részletek és NFC éles próbája az alábbi cikkben olvasható.