Az AMD a Ryzen megjelenése óta nagyon elemében érzi magát a processzorpiacon, és mindenki arra számít, hogy az Intel lassan visszavág. Utóbbi vállalat láthatóan nagyon dolgozik az ellencsapáson, jelenleg minden erővel a saját 7 nm-es eljárásukra koncentrálnak, ami a fordulópontot jelentheti az AMD elleni harcban.
A fentiekkel párhuzamosan az AMD is érdekes koncepciókat vázol fel a partnereinek, amelyek arra utalnak, hogy a cég gyorsít a fejlesztési tempón. Az lényegében ismert, hogy folyamatosan érkeznek az új Zen magok. Idén a Zen 3, jövőre a Zen 4, később nyilván a Zen 5, de utóbbira vonatkozóan nincs pontosabb céldátum. A dizájnra vonatkozó fejlesztések tehát sínen vannak, viszont úgy néz ki, hogy az AMD nem csak erre akar építeni. A vállalat rendelkezik egy három éves távlati céllal, aminek keretében megnégyszereznék a magok számát. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a mainstream asztali processzoraik 2023-as esztendő környékén 64, míg a szerverekbe szánt fejlesztések 256 maggal is rendelkezhetnek.
Az impozáns tervnek az az érdekessége, hogy már meg is van a koncepció az elérésére. A jelenlegi lehetőségek az asztalon 16, míg a szervereknél 64 magban kimerülnek az AMD számára, és ez a 7 nm-es gyártástechnológián már nem változik, tehát a Zen 3-as dizájnok is ezekkel a maximumokkal dolgoznak. Legközelebb 5 nm-en jön egy nagyobb váltás, feltételezhetően megmarad a mostani chiplet felépítés egy IO lapkával, illetve a tokozástól függően kettő és nyolc chiplettel. Az új gyártástechnológia előnyeit figyelembe véve a chipletekbe beépíthető lesz a mostani 8 helyett 16 mag is, tehát a Zen 4-gyel meg is lehet az asztalon a 32, míg a szerverben a 128 darab processzormag.
A problémát a további lehetőségek jelentik, hiszen 3 nm-re nem érdemes gyorsan ráugrani, mivel ez a TSMC-nél még mindig FinFET struktúrát fog használni, tehát 5 nm-en kell valamit kitalálni a duplázáshoz. Információink szerint itt lesz bevetve az AMD által csak X3D-nek nevezett tokozási megoldás első verziója, amely a gyártóktól származó adatok alapján extra chipleteket jelent. Fizikailag viszont nincs annyi szabad terület a tokozásokon, hogy ez kivitelezhető legyen, így az AMD elkezd merőlegesen építkezni. Minden meglévő chipletre kerülne egy másik, vagyis az egyes célpiacokon a chipletek maximális száma 2-ről és 8-ról rendre 4-re és 16-ra nőne, ezzel pedig a magok száma is megduplázódhat, rendre 64-re és 256-ra, miközben a foglalatok megtarthatók.
A koncepció célja a jelenlegi skálázhatóság kiterjesztés úgy, hogy a gyártástechnológiára vonatkozó váltás nélkül is lehessen nagyobb előrelépéseket tenni, miközben a fejlesztések szintjén továbbra is csak egyetlen egy chipletre legyen szükség a piac jelentős részének lefedéséhez. A fő szempont egyébként inkább a szerverpiaci előny megőrzése lehet, ahol az ARM komoly ellenfélnek tűnik, hiszen könnyen követni tudják az AMD-t a magszám tekintetében, köszönhetően a hasonló, processzormagokra nézve optimális egyensúlyra törekvő tervezési filozófiának. Többek között a készülő Marvell ThunderX4 platformra vonatkozóan már ezernél is jóval több szálat pletykálnak a kétutas konfiguráció tekintetében, ami jelentős előnyt jelenhet az adatközpontok piacán. Erre gyakorlatilag a magszám drasztikus növelésével lehet csak reagálni.
