Majdnem négy éve már annak, hogy az USA leleplezte a két exascale projektjét, amelyek közül a Frontier már össze van rakva, viszont az Aurora még mindig várat magára. Az Argonne Nemzeti Laboratórium projektje extrém sokat késik, és a szoftveres háttér szempontjából úgy próbáltak meg előre menekülni, hogy még 2021-ben összeraktak egy Polaris nevű előzetes tesztrendszert.

Az természetesen nem számít egyedinek, hogy az egyes nagy szuperszámítógépek még az elérhetőségük előtt kapnak egy kisebb tesztalapot, amiben a szoftvereket lehet ellenőrizni, viszont a Polaris hardveres felépítése nem is hasonlított az Aurora tervezett kiépítésére. Ennek az oka az volt, hogy az Intel által tervezett processzor és gyorsító kombinációja 2021-ben még nem volt elérhető, így muszáj volt a konkurens cégektől beszerezni a tesztrendszer alapját. Ez nyilván ad egy kiindulópontot a fejlesztéseknek, de nem optimális módszerről van szó, amit a Argonne Nemzeti Laboratórium is látott, így elkészítették az Aurora végleges tesztrendszerét, amit Borealis névre kereszteltek. Utóbbi leváltja a Polarist, és ebben már valóban azok a hardverek lesznek, amiket az Aurora kap majd, nyilván nagyobb mennyiségben.

A Borealis mindössze 128 darab pengeszervert tartalmaz, egyenként két darab Sapphira Rapids-SP kódnevű Xeon, illetve hat Ponte Vecchio kódnevű Xeon Max gyorsító társaságában. Ennél az Aurora sok tízezerszer nagyobb lesz, de a Borealis alapvető célja nem az, hogy nagy teljesítményt biztosítson, hanem egy olyan alapot adni az ügyfeleknek, amiben tesztelhetik a kódjaikat, hogy azokat már megfelelő állapotban vihessék a nagyobbik gépre. Erre a Polaris nem lett volna ideális, mert a különböző úgynevezett mikrooptimalizálásokhoz már szükség van egy olyan kiépítésre, ami ténylegesen Intel platformot használ. Ettől persze a kódokat alapjaiban meg lehetett írni a konkurens hardverdizájnon, nincs ezzel semmi gond.

Egy Borealis node egyébként nyolc darab HPE Slingshot 11 fabric interfésszel van összekötve, méghozzá Dragonfly topológiát alkalmazva, és váratóan ez lesz az Aurora skálázásának alapkonfigurációja is. Utóbbi szuperszámítógép ráadásul a kezdeti tervekhez viszonyítva gyorsabb lesz, ugyanis 1 helyett 2 EFLOPS fölé mennek teljesítményben, ami persze a fogyasztásra is rányomja majd a bélyegét, mivel így a rendszer 60 megawattnál is több energiát fog benyelni. Sajnos emiatt az Aurora nem lesz igazán zöldnek mondható szuperszámítógép, az iparági szinten fontosnak számító PUE, azaz power usage effectiveness mutatója is gyengébb a ma elérhető legmodernebb dizájnokhoz viszonyítva, de végül idén üzembe állhat, bár véglegesítve valószínűleg csak jövőre lesz.

Maga az Aurora egyébként nagyon komoly fegyvertény lesz az USA kezében az exascale szuperszámítógépek versenyét tekintve, hiszen a Frontier után ez lesz a második, 1 EFLOPS-nál gyorsabb rendszerük. Ráadásul jövőre érkezik a harmadik is, méghozzá El Capitan néven, és ezt kifejezetten energiahatékonyra építik. Masszív amerikai dominancia kezd tehát kibontakozni az előző évek kínai és japán sikerei után.