Az első Crusoe processzorok bejelentésekor mindenki nagyot hördült: a procik innovatív tervezésről, használható ötletekről árulkodtak, és valóban extra-alacsony fogyasztással bírtak, igaz, "némi" teljesítményvesztés árán. A Transmeta persze bolond lett volna itt megállni: nagyobb órajelet, jobb Code-Morphing szoftvert és így sokkal jobb teljesítményt ígért a Crusoe következő generációival (TM5500, TM5800).

Az Intel persze nem az a cég, aki hagyja magát. Az Ultra Low Voltage típusú notebook processzoraival pontosan ugyanazt a piaci szegmenst célozta meg: legalacsonyabb fogyasztás, gyengébb teljesítménnyel. Az Intelnek viszont volt (van) egy nagy előnye: saját gyártósorok, és persze a fejlettebb gyártás és sok tapasztalat. A Crusoe "hókuszpókuszai" nélkül, a P3-as processzorainak visszaskálázásával és feszültségének csökkentésével (valamint az órajelük - terheléstől függő - dinamikus csökkentésével) érte el ugyanazt a fogyasztást. Az Intel tehát "lebutította" zászlóshajóját, hogy a Transmeta által prezentált értékekhez hasonlót mutasson fel, ugyanakkor csökkentett órajelű processzorai még így is lényegesen jobb teljesítményt produkáltak, mint a Crusoe-k...

Úgy tűnik, egyre többen voksolnak az óriás mellett, megunva a várakozást a Transmeta ígéreteire. Most a Toshiba és a Sharp lépett le a támogatók listájáról, azaz gyakorlatilag a Sony és a Fujitsu a Transmeta utolsó bástyája.

A Részrehajló és Igazságtalan Prohardveres Stáb (RIPS) természetesen sajnálná, ha egy ilyen technológia végül a süllyesztőben kötne ki, így drukkol a Transmetának.