Tavasszal írtunk először a Kaby Lake-G platformról, amely az Intel sokszor pletykált, AMD Radeon GPU-val ellátott MCM konstrukciója lesz, illetve lehet. A nyáron az is kiderült, hogy milyen Radeonról lehet egyáltalán szó, és mostanság elkezdődtek az utolsó simítások a fejlesztés körül, ami úgy néz ki, hogy termékcsalád lesz, bár az egyelőre kérdéses, hogy hány tagból álló.
Még a mobil felhasználás is kezd megdőlni, ugyanis a gyártóknál lévő csúcsmodell viszonylag sokat fogyaszt. Persze a 100 watt körüli TDP még így is belefér egy normál méretű notebookba, főleg amiatt, mert a Kaby Lake-G platform igazából a dedikált GPU-s megoldásokkal van versenyben, a fejlesztés pozicionálása egyértelműen teljesítménycentrikus. A méretes, 58,5 x 31 mm-es BGA tokozáson található négymagos, GT2-es IGP-vel rendelkező Kaby Lake lapka ugyanis 3,1 GHz-es alapórajellel üzemel, míg a turbó erre rápakol még 500 MHz-et. Emellett a Hyper-Threading is aktív, tehát a négy mag nyolc szálat fog eredményezni.
Az elnevezés is megvan, ugyanis a Kaby Lake-G platform a nyolcadik generációs Core sorozat része lesz. Végleges döntés még nincs, de az i7-8xxxG alapjelölésbe fog besorolni az összes modell. Az i7 nyilván egyértelmű, jelen állás szerint csak négymagos, aktív Hyper-Threadinggel rendelkező termékek készülnek, de ha a Hyper-Threading később kikapcsolásra kerül, akkor is lehet használni majd az i5 előtagot. A G betű utal majd az RVP17-es referenciajelzésű, DDR4 memóriákat támogató alapplatformra, és egyben az AMD Radeon meglétét is jelöli. Az x-ek helyére nyilván eltérő számok kerülnek, ezen belül az első szám a processzorrészre utal, míg az utolsó kettő a Kaby Lake mellett dolgozó Radeon teljesítményére.
Áttérve az AMD GPU-jára, jelen állás szerint kétféle opció lesz. Egy 694C:C0 és egy 694E:C0 kódjelű. Egyelőre a 694C:C0 van az OEM-eknél, és ehhez már van meghajtó is. Ez GFXIP8-as eszközt jelez vissza, ami a Polaris architektúra úgymond védjegye. A 694E:C0 kódjelű megoldásról még nincs ilyen adat, de valószínű, hogy ugyanarról a lapkáról van szó, csak éppen más paraméterezéssel. A videomemória órajele egyébként 700 MHz, ami igen erős utalás a HBM2 használatára, hiszen ezzel 89,6 GB/s-os adatátviteli tempó állna rendelkezésre. A GPU órajele is megváltozott, mivel az első mérnöki mintákon még csak 550 MHz-en ketyegett, a véglegeshez közeli változatokon viszont már 1 GHz közelében dolgozik.
A meghajtóra vonatkozó kérdések is nagyban tisztázódtak mára. Az Intel az AMD alapmeghajtóját fogja igényelni, tehát tulajdonképpen megkapják a hardver által támogatott API-k bináris implementációját. Ugyanakkor megtudtuk, hogy ez tényleg csak a fő képességeket jelenti, vagyis a hardver megfelelő lesz a különböző elterjedt API-kra írt alkalmazások futtatására. Ebbe beletartozik a több kijelző támogatása is, illetve a ténylegesen elvárható minimumnak számító beállítások, de bizonyos szolgáltatások, mint például a Radeon Settings, a ReLive, a Radeon Chill, az MLAA, az Enhanced Sync, a FreeSync, és tulajdonképpen minden olyan Radeon Software-ben fellelhető dolog, ami nem nyersen az alkalmazások elvárható minőségű futtatását célozza, és egyben az AMD szabadalmaztatott tulajdona, már nem része az Intel és az AMD közötti szerződésnek. Ez lehet persze tudatos döntés is, az Intel valószínűleg nem szeretné, hogy a megvásárolt Kaby Lake-G platformra épülő termék betöltésekor a felhasználó eljusson a csupa AMD-s logóval díszített Radeon Settings vezérlőpultba. Emiatt nagyon valószínű, hogy az Intel a saját interfészt húz fel az AMD által szállított binárisok beállításaira. Utóbbi nem nehéz, mert a paraméterezés a Windows rendszerleíró adatbázisában történik, az ottani értékeket pedig egy Intel által kínált vezérlőpulton belül is lehet módsítani, amivel AMD logóktól mentes lesz a szállított gép. Emellett a fenti szolgáltatásokból utólag akármelyik licencelhető, és tökéletesen beépíthető az Intel felületébe.
Persze valójában az Intelnek az AMD úgymond extrái nem feltétlenül kellenek. A ReLive-ot ki tudja váltani a Kaby Lake IGP-jében található QuickSync, a FreeSync pedig csak egy szoftveres implementáció a VESA Adaptive-Sync-re. Utóbbit az Intel is megírhatja maga, és akkor már saját névvel tudják reklámozni a variálható frissítési frekvenciát. Mindezek mellett a Radeon Settings csak egy szimpla vezérlőpult, míg az élsimításra és az anizotropikus szűrésre vonatkozó beállítások ugyanúgy ott vannak a rendszerleíró adatbázisában. Az MLAA is lecserélhető az Intel által kifejlesztett CMAA-ra, elvégre az egész csak egy utófeldolgozást megvalósító injektált shader, ami csak az adott program kimeneti képkockáját módosítja. Egyedül a Radeon Chill és az Enhanced Sync, amire nem tud reflektálni a cég saját megoldással. Ezek viszont olyan extrák, amelyek nem feltétlenül szükségesek a működéshez, ezáltal az Intel vagy licenceli őket, vagy lemond róluk. Egyik választás sem befolyásolja majd túlzottan a Kaby Lake-G eladásait.
Az is kiderült, hogy a Kaby Lake-G fő célpiaca a Microsoft Mixed Reality platformja lesz. Ez a Windows 10 Fall Creators frissítésével érhető el, viszont az Intel a saját hardvereivel csak a minimum szintet tudja támogatni, azt is igen megkérdőjelezhető minőség mellett. Mondhatni a Microsoft addig csökkentette az elvárásokat, amíg az Intel bele nem fért. A realitás azonban sokkal inkább az, hogy a minimumként megjelölt HD Graphics 620 teljesítményének a bő kétszerese kellene a megfelelő minőséghez, és egyáltalán nem véletlen, hogy dedikált GPU-ból a nagyjából két és félszer gyorsabb GeForce MX150 van megjelölve minimumként.
Az egész a fejlesztők számára is komoly problémákat okoz, hiszen nagyon nehéz úgy figyelembe venni a Microsoft követelményeit, hogy a két megjelölt, minimum szintet megütő grafikus vezérlő közül az egyik kétszer nagyobb tempóra képes. És itt egyáltalán nincs olyan lehetőség, hogy majd az egyik számol 30 képkockát másodpercenként, míg a másik 60-at, mivel mindkettőtől minimum az utóbbi értéket várja el a Mixed Reality specifikáció. Ez ugyanakkor erősen kivitelezhetetlen. Ha a HD Graphics 620 képes a 60 képkocka/másodpercre, akkor a GeForce MX150 már minimum megüti a 120-as szintet, ami megfelelő a jobb headsetek 90 Hz-es frissítéséhez is. Nem véletlen, hogy az utolsó utáni pillanatban a futtatási sebességre vonatkozó követelmény szimplán ajánlássá változott, vagyis, ha egy fejlesztő készít egy olyan Mixed Reality platformra írt játékot, amely a HD Graphics 620-on csak 30 képkockát számol másodpercenként, ami egyébként a VR-hoz az abszolút minimumnál is jóval kevesebb, akkor azt a Microsoft már átengedi a szűrőn, mert a GeForce MX150 meglesz az ajánlott 60. Így viszont az ég világon semmi értelme az egész Mixed Reality specifikációnak. Persze ez legyen a Microsoft baja, mivel az Intelnek ott lesz a Kaby Lake-G, ami már tudni fogja az elvárható minőségű VR-t is.
A platform egyébként rendelhető lesz asztali és mobil szinten is, attól függ, hogy az adott partner mit szeretne. Sok modellre azért nem érdemes számítani, valószínűleg a Kaby Lake-G hasonlóan különc megoldás lesz, mint a pár éve bemutatott Broadwell-H és -K termékek.
