Az Intel egy ideje már eldöntötte, hogy a hibrid többmagos dizájn felé veszik az irányt a PC-piacon, ami nagyon hasonlít az ARM, még régebben bevezetett a Big.Little koncepciójához, amit utóbbi cég azóta már továbbfejlesztették, és ma DynamIQ néven futtatja. A Santa Clara-i óriásvállalat az Alder Lake kódnevű lapkát erre tervezte, hiszen nyolc kis és nyolc nagy magot keverne a Hybrid Technology részeként, de ennek a dizájnnak az első képviselője a jóval szerényebb képességekkel megáldott, Lakefield kódnevű processzor volt.
A legnagyobb kérdés nem is azzal van, hogy hardveresen megvalósítható-e a rendszer, hanem hogy lesznek-e rá megfelelően megírt szoftvere. Többek között az ARM már évek óta viszi a koncepciót, és alig-alig használják hibrid formában a magokat az alkalmazások. Ez az, ami az AMD-t is elriasztja az iránytól, amiről korábban már írtunk. Az Intel azonban annak ellenére is bízik a koncepcióban, hogy bizonyosan nagyon nehéz lesz berúgni a szekerét.
A napokban kiszivárgott egy friss, mobil Alder Lake sorozatot érintő útiterv, amelyben látható, hogy az Intel az egyes fogyasztási szintekre hány magot tervez. Ennél is fontosabb, hogy mennyi nagy és mennyi kis magról van szó, előbbit ugyanis nagy C-vel, míg utóbbit kis c-vel jelöli a cég. Eredetileg arról szóltak a pletykák, hogy az egyes dizájnok nagyjából fele-fele elosztással fognak működni, a vállalat inkább eltolta a konfigurációt a kis teljesítményű magok felé.
(forrás: HXL Twitter) [+]
A fenti információkat leellenőriztettük az OEM-eknél, és ahonnan kaptunk választ, ott megerősítették, hogy ezek az aktuális tervek. Sőt, arról is kaptunk adatokat, hogy az Intel már elkészített a fejlesztőknek egy olyan profilozót, amely a Hybrid Technology koncepciót figyelembe veszi. Ennek segítségével lehet olyan alkalmazásokat írni, amelyek garantáltan jól futhatnak a kis és a nagy magokon egyszerre. Ez egy kritikus tényező a 10 nm-es node-on készülő Alder Lake tekintetében, ugyanis három módon működhet majd egy program az érkező processzorokon. A hibrid futtatás mellett opció még az is, ha csak a kis, illetve csak a nagy magok vannak terhelve. Akkor érdemes kizárólagosan az egyik processzorklaszter mellett dönteni, ha a két klaszter közötti viszonylag nagy kommunikációs késleltetés nincs megfelelően kezelve a program szintjén, és ez negatív hatással van az adott alkalmazás futtatásának teljesítményére. Persze ezeket a helyzeteket el lehet kerülni specifikus optimalizálással (erre van az új profilozó), de ez mindenképpen a szoftverfejlesztők feladata lesz. Arról még nincs adat, hogy visszamenőlegesen, a már kiadott programokhoz érkeznek-e olyan frissítések, amelyek biztosítják a Hybrid Technology koncepció hatékony kezelését, de a platformhoz tervezett meghajtó tartalmazni fog egy igen részletes listát arról, hogy az egyes népszerű alkalmazások milyen módon futnak jól. Ez a lista dönti majd el, hogy a Hybrid Technology-t direkten nem támogató programok csak a nagy, illetve csak a kis magokon futhatnak, vagy akár mindkettőn is. Ezzel kapcsolatban megtudtuk, hogy ha az adott alkalmazásra éppenséggel nincs előre meghatározott szabály a listában, illetve maga a program nem is támogatja direkten a Hybrid Technology-t, akkor a programfuttatásra az M5, az U9 és az U15 opcióknál a kis magok lesznek kiválasztva, míg az U28, a H45 és a H55 modelleknél a nagy magok.
Az Intel részéről az egész egy igen jelentős kockáztatásnak fogható fel, hiszen lényegében az Alder Lake sikerét teljes mértékben a szoftverfejlesztőktől teszik függővé. Ha lesz szándék a már megjelent alkalmazásokat frissíteni, illetve a jövőben érkező programokat direkten felkészíteni a Hybrid Technology-re, akkor ebből még bármi lehet. De ha a programfejlesztők úgy gondolják, hogy az ezzel járó munka nem éri meg, akkor a piac szempontjából kritikusnak számító 15 wattos szegmensben az Intel elég nagy fórt ad a mobil Ryzeneknek. Az AMD ezekbe már most képes nyolc nagy teljesítményű magot építeni, ami ellen két Golden Cove mag kevés, a nyolc Gracemont mag pedig elsődlegesen egy alacsony fogyasztásra tervezett dizájn, és emiatt eléggé vissza van fogva a gyorsítótárak tekintetében. Együtt viszont ezek a processzorklaszterek tudnának versenyezni, de ez nem csak egy hardveres kérdés, ezt a kört Intelnek lényegében a szoftverfejlesztők nyerhetik meg.
