Az NVIDIA végre felismerte, hogy a még 2013-ban bemutatott G-Sync technológia elérte a piaci határait, a licencköltségek szempontjából túl drága volt a monitorgyártók számára, és az utóbbi időben alaposan megcsappant a vállalat partnereinek száma is. Állandó jelleggel az ASUS és az Acer bízott a rendszerben, míg a többi gyártó hébe-hóba hozott ki egy-egy modellt. Az elmúlt időszakban azonban az is felfedezhető volt, hogy az érintett vállalatok az adott kijelző árára már nem csak a licencet pakolták rá, hanem már a G-Sync kijelzők fejlesztési költségeit is külön kezelték, minimalizálva a kockázataikat, hiszen érződött a levegőben, hogy az NVIDIA bármikor kihúzhatja alóluk a talajt, ahogy ezt már egyszer megtették a 3D Vision technológiánál. Emiatt az új G-Sync megjelenítők árai egészen új magasságokba szöktek, némelyik akár kétszer annyiba is kerülhetett a szabványos variálható frissítési frekvenciát támogató, hasonló képességű társakéhoz képest.
A variálható frissítési frekvenciát biztosító technológiák között ugyanakkor nincs igazán lényeges különbség, a monitorokon jellemzően AMD FreeSync jelöléssel futó VESA Adaptive-Sync is lényegében ugyanarra épít, amire az NVIDIA G-Sync, tehát a felárat nehéz volt megmagyarázni, ezzel nem is igazán próbálkoztak, a legfőbb üzenet az volt, hogy a G-Sync egy prémium megoldás, de azt a kérdést látványosan kerülték, hogy miért.
Az idei CES-en már érezhető, hogy új szelek fújnak, ugyanis bemutatkozott az új G-Sync. Ebbe persze valószínűleg a monitorgyártók kényszerítették bele a céget, hiszen extrém felár mellett egyszerűen a régi G-Sync nem éri meg. Az NVIDIA a nevet nem dobja el, de mostantól ez a jelölés azokra a VESA Adaptive-Sync technológiát támogató kijelzőkre alkalmazható, amelyeket a vállalat hitelesített a laborjaiban. Ez a norma gyakorlatilag megegyezik azzal, amit az AMD csinál a FreeSync esetében, hiszen a szóban forgó monitorok szabványosak, de tesztekkel garantálják a tökéletes kompatibilitást, és emiatt rakhatják rá a gyártók a dobozra az AMD FreeSync plecsnit.
Na most itt figyelembe kell venni, hogy a monitorgyártók egy része nem nagyon fog törődni a specifikációk átírásával, hiába van több száz olyan termék a piacon, amely kompatibilis, ezek dobozára – a hitelesítés után – maximum dobnak egy G-Sync matricát, de több nem igazán fér bele a már meglévő gyártási folyamatok mellett. Az új kijelzők esetében lehet számítani arra, hogy minden szinten készülnek a szabványos, variálható frissítési frekvenciát támogató monitorok tervezői a támogatásra, így a dobozokon valószínűleg a VESA Adaptive-Sync mellett megtalálható lesz az AMD FreeSync és az NVIDIA G-Sync is. Ugye ezek valójában csak szoftverimplementációk a VESA technológiájára.
[+]
Lényeges információ, hogy az NVIDIA már hitelesített számos Acer (XFA240, XG270HU, XV273K, XZ321Q), Agon (AG241QG4), AOC (G2590FX), ASUS (MG278Q, XG248, VG258Q, XG258, VG278Q) és BenQ (XL2740) monitort, ugyanakkor technikailag a VESA Adaptive-Sync egy szabvány, tehát gyakorlatilag minden DisplayPort interfésszel rendelkező, de jelenleg még csak AMD FreeSync jelölést viselő kijelző megfelel. Itt arra kell nagyon figyelni, hogy eddig a monitorgyártók a termékeiket az AMD szoftverimplementációjára tervezték, többek között a firmware erre van optimalizálva, és az elmúlt pár évben nem is vettek mást figyelembe, hiszen nem volt alternatíva. Emiatt a G-Sync ugyan működni fog GeForce-on, de csak a szabványos frekvenciatartományon belül, ami sok esetben kisebb a FreeSync implementációhoz szabott tartománynál. Emiatt az NVIDIA ezt külön kategóriaként jegyzi, vagyis ezek a megoldások úgymond "G-Sync kompatibilisek". Tehát, ha valaki mondjuk már rendelkezik egy FreeSync plecsnivel futó kijelzővel, de az a manuálisan engedélyezett G-Sync módban nem éri el a Radeon VGA mellett korábban mért FreeSync mód minimum frissítési frekvenciáját, illetve a képminőség sem lesz feltétlenül ugyanolyan jó, akkor az teljesen normális, abból adódik, hogy amikor a kijelzőt tervezték, még nem volt lehetőség tesztelni GeForce VGA-val. Ez azért lényeges szempont, mert az AMD a FreeSync esetében a képminőséget is teszteli, annak érdekében, hogy az váltakozó frissítés mellett se módosuljon, mivel erre a VESA nem rendelkezik követelményekkel. Ez például része a NVIDIA G-Sync hitelesítésnek is, de a megfelelő működésre tervezni kell a rendszert. Persze lehet utólag is reagálni rá egy újabb firmware-rel, viszont nem minden kijelző esetén egyszerű ezt házilag cserélni. Mindenesetre ebből már sejthető, hogy a különálló "G-Sync kompatibilis" jelölés csak ideiglenes, pusztán valamit kezdeni kell a piacon található sok száz termékkel, amelyeket nehéz lenne visszamenőleg hitelesíteni, főleg úgy, hogy ez a gyártóknak is pénzbe kerül (bár nem sokba), és nem feltétlenül lenne szándék a több éves, kivezetés alatt álló modelleket ilyen teszteknek alávetni, illetve módosítani a firmware-t. Hosszabb távon csak a G-Sync jelölés marad, mivel innentől kezdve a monitorgyártóknak érdeke lesz az NVIDIA tesztjein megfelelni, vagyis a FreeSync mellé felkerülhet a dobozra a G-Sync plecsni is.
Az NVIDIA bevezeti még a G-Sync Ultimate kategóriát, ami jelenleg megegyezik a régi G-Sync technológiával. Ezeknek a kijelzőknek az árát nem tudják elfogadható szintre csökkenteni, és a jövőben egyre inkább négy számjegyű, dollárban mért összegekre lehet számítani. Itt érdekes kiskapu, hogy az NVIDIA az 1000 nites fénysűrűség mellé "fejlett processzort" követel meg extraként, de az például nincs megszabva, hogy ezek a megoldások nem épülhetnek a VESA Adaptive-Sync eljárására.
Az NVIDIA január 15-én engedélyezi a szabványos G-Sync implementációt az asztali VGA-khoz szánt meghajtóban, amely Pascal és Turing architektúrára épülő GeForce-okon kapcsolható majd be. A vállalat a máig megjelent VESA Adaptive-Sync technológiát támogató, gyakorlatilag FreeSync jelöléssel futó monitorok közül 400-at konkrétan letesztelt, és ezek közül 12 darab át is ment a tesztjeiken (a fentebb említett lista).
