Az előző héten írtunk az M2-es rendszerchipről, amelynek IGP-je kapcsán az Apple szokás szerint titkolózott, legalábbis az általuk csak magnak nevezett feldolgozó továbbra sem szolgál túl sok információval. Mára azonban kiderült, hogy mit rejt az új fejlesztés, így ideje egy kicsit kielemezni, hogy mire is lehet számítani.

Az architektúra tekintetében nagy változást az M1-hez viszonyítva nem kell várni, ugyanis a mag továbbra is a multiprocesszort jelöli, és ezek az iparágon belül extrém szélesnek számító, 128-utas feldolgozótömböt kínálnak egy 4096 bites vektormotor formájában. Ennek a felépítésnek az előnyeit és hátrányait az M1 Pro és M1 Max bemutatásakor részletesebben kifejtettük az alábbi hírben. Az M2-re is igazak az előbbi linken leírtak, hiszen az extrém széles vektormotor papíron jó értékeket tudnak felmutatni, de ha nincs mivel etetni őket, akkor a gyakorlati hasznuk erőteljesen mérséklődik.

Technikai jellegű változás, hogy az M2 IGP-je funkcionálisan modernebb az M1-es elődnél, így támogatja már a cég saját, veszteséges színtömörítési technológiáját. Ez nem működik automatikusan, direkt támogatás kell hozzá a különböző pixelformátumokra és textúratípusokra, esetlegesen render targetekre, de ha ez megvan, akkor a memória terhelése számottevően csökkenhet, miközben a minőségromlás alig lesz észrevehető.

További újítás a sparse textúrák támogatásának kiegészítése, így mostantól ehhez a textúrázási módhoz használhatók depth és stencil pixelformátumok. Ezen túlmenően pedig elérhetővé váltak a shuffle és fill intrinsics operációk is, amelyek által javítható az adatmegosztás az egyes, GPU-n futó szálak között, méghozzá anélkül, hogy a memóriát kellene használni hozzá.

Magába az M2 rendszerchipbe tíz multiprocesszor került, de lesz olyan lapkaverzió, amelyben csak nyolc lesz aktív.