Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Algieba

    őstag

    LOGOUT blog

    Szerdán tanulságos kalandban volt részem, melynek tanulsága: nehéz kijutni nyugatra munkavállalás céljából.
    Azon röhögtem magamban kínomban, ha ennyi pénzem lenne, mint amennyibe kerül a kijutás, akkor eszem ágában sem lenne kimenni. Semmi garanciát nem látok arra nézve, hogy kijutva nyugatra, tényleg lesz tartós munkalehetőség!
    A közvetítő csaj 40.000-et kér a munkaközvetítésért, amit a kiutazás előtt kell odaadni neki. Megértem, neki is élnie kell valamiből, de van egy olyan gyanúm, hogy mosná kezeit, ha mégsem jönne össze a munka, mert a kudarc biztos az én hibám lenne. Ott állnék döbbenten Londonban, anyagilag majdnem nullán, kidobva az ablakon kb. 100.000 forintot. Elképzelve a lehetséges rosszat, óvatosságra kényszerítem magamat, és egyelőre maradok.
    Azért elkeserítő, hogy a korosztályomból oly sokan elmennek, és inkább odakint próbálnak megélhetést találni.
    A húsba maró anyagi gondok, melyek hajszolnak engem, nem éppen a legjobb tanácsadók. Hiszen magyarnak születtem, itthon kell(ene) élnem (és halnom).
    Ha lenne tartalékban 400.000-em, az azt jelentené, hogy itthon nemcsak a megélhetésre van pénzem, hanem plusz dolgokra is. Akkor meg minek menjek külföldre dolgozni?!
    22-es csapdája a menni vagy maradni dilemma.

    A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Új hozzászólás Aktív témák