Új hozzászólás Aktív témák

• #8 Agyzuzo addikt

  Új Válasz 2003-04-11 22:39:28 #8

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Agyzuzo

  addikt

  Saját versek (csak óvatosan).
  
  =====================
  Az atomerőmű gyermeke
  =====================
  
  Szemünkből nem fakad
  csak méregessárga genny,
  orrunkból nem jön más,
  csak haragoszöld ömleny.
  
  Ha jönnek az új betegségek
  az okozói mi vagyunk.
  Ha nem jöttél volna rá eddig,
  az erőmű gyermekei vagyunk.
  
  Nesze neked, szép új világ!
  Atomkor! Meg anyád!
  A kismamák újszületteiket meglátva
  gondolkodás nélkül dobják ki őket a kukába.
  
  A múltkor belenéztem
  egy szemetes kosárba
  benne egy újszülött, aki
  30 kilós tumorral jött a világra.
  
  Sokkolva álltam ott,
  s elhűlve néztem,
  Ahogy a mutáns egy kidobott
  tornacipőt emészt éppen.
  
  És ahogy álltam,
  földbe gyökerezett a lábam.
  A kisbaba szólásra nyitotta
  cserepes kis száját:
  
  ''Halandó, ki itt állsz,
  add hírül a hazának,
  száz év múlva Pakson
  új ura születik ennek a világnak.''
  
  Megrémülten futni keztem, ki ebből az utcából,
  eszelős kacaj zengett mögöttem a kukából,
  ''Ő lesz a főisten, kezében az agylebontó húsrotátor,
  neve lesz a hatalmas, mindenható Generátor.''
  
  ==========
  Sugárhalál
  ==========
  
  Működésben a reaktor,
  A paksi reaktor,
  Ijesztve rohasztva eget-földet,
  Zöld hullámokat vet - a takony
  Rémítő ereje.
  
  Látjátok ezt a robbanást,
  Halljátok ezt a sikolyt?
  Nem hiszem, mert a szemetek
  A taknyotokkal egybefolyt.
  Így mulat a nép.
  
  Reng és üvölt a földalatti bázis,
  Hánynak a karbantartók,
  Süllyednek a pokolra,
  Generátor és reaktor
  Csavarig a savba lóg.
  
  Tombold ki, te savfolyam,
  Tombold ki magadat,
  És dobáld szana szerte-szét
  Szánalmas roncsaikat.
  
  Vésd bele földbe s kőbe
  örök tanulságul:
  Habár felül a Lóversenypálya,
  Alul meg az magneto-izotópprotonok árja,
  Azért a Főmaggenerátor az Úr.
  
  Éljen a szép új nano-világ!
  
  ===============
  Új Világ (Paks)
  ===============
  
  Hová zöld csápjaim miatt
  mindig mindenhonnan visszahoztak,
  Ujra láttam végre létrehozásom helyét,
  A szép nanomagfúziós génintegrátort.
  Bejártam az erőművet,
  melyet átölel a lerakat nyomasztó szaga
  És ölében, mint atommag protongyermekét,
  Én lebegtem nehézvízben, a Generátor sarja.
  
  Itt vagyok megint,
  A magsugárzásszűrők örökös zajában,
  Ó de a testem,
  A Generátor bionikus burkában.
  Generátor fején groteszk korona,
  Ő az új világ korlátlan gépura.
  Testi szemeimet behunyva rácsatlakozok ridegacél agyára,
  És fénysebességgel lépek be a virtuális világba.
  
  Kopár, kietlen NYÁKlap-bolygóra érkeztem,
  Füstölgő, kormos roncsok fekszenek köröttem.
  Kiégett kábelek, mint valami abszurd élő gépspagettik,
  Gonoszan egymás után magukat lábamra tekerik.
  Itt-ott szilikonzsír tör fel sűrű gőzoszlopban,
  és beterít engem hatalmas halomban.
  Fölöttem kék égbolt, rajta fehér szöveggel:
  ''Súlyos kivétel az alábbi helyen: EMBER.''
  
  ========
  Fájdalom
  ========
  
  Hatalmas ólomkockába zárva keringek
  Nap mint nap a viruális térben,
  A fejemre kötött agykompresszor
  rozsdásodik az agylében.
  Szétrepedt koponyámat
  bronz kapcsok tartják össze,
  A réseken át szivárog valami,
  na mi, vajon rájössz-e?
  
  Igen.
  
  Szétszakadt az agylebenyem,
  ezer apró darabra,
  pici foltozórobotok milliói
  vetik magukat arcomra.
  Fölmásznak az orromon át
  Szájpadlásra, nyelvemig,
  nyelvem tövénél gégefúróikat
  torkom fölé beledöfik.
  
  Zúg a fúró, ömlik a vér,
  alakul már a vájat,
  ordításom közepette a létrejött lyukba
  darálórobotból felküldenek még vagy százat.
  Bontják a húst, elérték a csontot,
  erősebb szerszám kell ide,
  Nagy rideg idegtumorrágóbogár
  rohan föl sebtibe.
  
  Szörnyű kitinfogaival csontomat rágja,
  hamarost végez,
  engem senki sem kérdez,
  Vajon miért ez?
  
  A szabaddá vált alagúton
  kötőbotok nyomulnak
  agyam sorvadt szekcióin
  minden ép részt letipornak.
  Idegsejtjeimen át törtetnek
  a sérült agylebenyemhez,
  lesorvadt szervem miatt
  tüdőm utolsókat lélegez.
  
  Hála néked modern technika
  Lebenyem fél perc alatt kész van,
  Nem kellett ide lobotómia,
  Nanoagytumorsebészettan.
  Szilikon álmok, hamis képek,
  agykéregfúró generátorgépek,
  Megbocsájtok néktek,
  de én inkább még egy kicsit tépek.
  
  ============================
  Egy gondolat bánt engemet...
  ============================
  
  Egy gondolat bánt engemet:
  Gennyes bubótumorban halni meg.
  Agyam lassan sorvad el, mint a kutyám,
  amelyen titkos neuronpályafúróbogár foga rág;
  Elrothadni belülről lassan, mint a cefréshordó,
  ami a szerzetesek pincéjében 500 éve áll.
  Ne ily halált adj, istenem!
  Ne ily halált adj énnekem!
  
  Legyek génsáska, melyen idegméreg fut keresztül,
  vagy melynek beleit ionvihar csavarja ki tövestül;
  Legyek erőmű, mit a hegyről a pokolvölgybe
  Eget-Földet rázó hidrogénbomba dönt le... -
  Ha majd minden mángorló- és üvegszilánkzúzógép
  direktíváit megunva síkra lép
  Szürke arccal és fémszínű zászlókkal
  És a zászlókon eme szent jelszóval:
  ''AGYHALÁL!''
  S ezt elharsogják,
  Elnyikorgják szörnyen kelettől nyugatig,
  S a zsarnoki maggenerátorsereg velök megütközik:
  Ott dögöljek meg én,
  A szilikongépsav mezején,
  Ott folyjon ki az ifjú ragadós, nyúlós velő agyamból,
  S ha állkapcsomra ordító lárvafúróbogár-pete települ,
  Hadd nyelje el azt a metálos zörej,
  Húsdarálóhang, fúziódörej,
  S holttestemen át
  Hatalmas gőzgép masinák
  Száguldjanak a kiásott robottemetőbe fémhulladékot enni,
  S ott haggyanak engemet földbe taposva. -
  Ott szeggyék össze szilánkosra tört vascsontomat,
  Ha jön majd a nagy temtési nap,
  Hol sötét, kurva gyors hardcore-zenével
  És fátyolos torzított géphangok kiséretével
  A darabjaimat a sarki autóbontóba adják,
  Belőlük lesznek majd az új Suzuki karosszériák
  
  ======================
  A Generátor karácsonya
  ======================
  
  Harag csendül
  Gépzaj zendül,
  Messze zsong a halálének,
  A Generátor világában karácsonykor
  az emberek máglyán égnek.
  
  Minden ember
  Kormos testtel
  borul földre haldokolva,
  az agyfúróbot eszelősen csak arra vár,
  hogy koponyájukból agyvelejüket kiszipolyozza.
  
  A Magközpontban
  Hosszú sorban
  Indulnak el robotok, gépek,
  Mindannyian a Generátort tartják
  a világmindenség Istenének.
  
  Mivel itt lent,
  a magmadokkban
  Impluzusok zúgnak, szállnak,
  A Generátor gúnyosan harsog:
  ''Örülj ember, élj a mának!''
  
  Akiket nem vittek el, megmaradtak,
  koszos barlangjaikban egyre csak
  rettegnek,
  A robotok a következő karácsonykor
  értük is eljöhetnek.
  
  ============================
  Gépmadár (technokrata eposz)
  ============================
  
  Húsdarálót hordozott a Generátor páncélozott sarja,
  hogy megtanuljon embert ölni, ahogy atyja akarta,
  városokat tüntetett el a Föld alá,
  okosabb volt a iontelepítő főaggregátornál,
  s lánctalp mellett vaszúzógépet is vitt a lábán.
  Ha csak egyet dobbantott is roppant géplába,
  mögötte mint tenger, pusztuló városok árja,
  Ismeretlen ultramodern fegyverek fordultak felé,
  de a golyók titánszínű acélforgácsként peregtek róla lefelé.
  Az egész vidék véres olajban fürdött,
  halott volt, a robot pedig harci láztól fűtött.
  Vért akart, sokat, többet,
  Egy új világot, ahol életről és halálról
  Ő dönthet.
  
  Egy idő után nem ismerte el a Generátort urának,
  és saját magát tekintette az új világ urának.
  Ő volt rendelkezője eföldön az összes uránnak,
  szénnek, kőolajnak, propánnak és butánnak.
  Mindent, mi nem szintetikus, megtett rabszolgájának,
  Mert agykompresszoros géntudósai az emberi vért
  tartották a világ új üzemanyagának.
  Vérrel ment a daráló, hogy mégtöbb vért szedjen,
  Vért nyeltek a géppuskák, hogy minden ''olajozottan'' menjen.
  Igen ám, de a túlzott irtásban a sarj elvetette a sulykot,
  A vérgazdák utánpótlására nem fordított elég gondot.
  Az éltető vörös nedű egyre gyorsabban fogyott,
  s mindez a magasságos Generátor gépszenzorába jutott.
  
  A Generátor a hír hallatan gyorsan felmért, analizált,
  Fülsértő nyikorgó hangján a Gépmadár felé kiált'.
  Messze innen, Szibéria vad zord tájain mélysilógarázs nyílt,
  S egyenesen a magmából feltörve repült a Gépmadár, hogy
  elhozza a KÍNT.
  Hatalmas volt, több teratonnás. Acélos bőrén több száz méteres
  wolfrámiumtüskék meredtek,
  Ha csak eltátotta kilóméteres vascsőrét,
  A hidraulika zajától a lánchegységek megremegtek.
  Hangja, mint egy tíz megawattos bádogcsőtörés,
  A Földre oly erősen hatott.
  Igazi titkos fegyverei azonban mégsem ezek voltak,
  hanem a gyilkos vasrágó hernyóférgek, amelyeket
  tonnaszámra a bombaterébe fúrtak.
  
  Aki a Generátorral szembe mer szállni,
  azzal a Gépmadár nem fog vaskarmos kézzel bánni.
  Kiereszti gyilkos terhét roppant gyomrából,
  és mindenki, ki él vagy halott, kapni fog a vashernyók zivatarából.
  Belerágják magukat, emberbe és gépbe,
  Emberből vérzombi lesz, a gépből meg a Generátor ebédje.
  Minden ember eztán vérzombiként termeli a vért,
  a fellázadt gépsarj pedig lett roncstelepi bezúzósegéd.
  Így jár mindenki, aki a Generátor ellen fellázad,
  Húzd meg magad, és talán megéred, amíg eljön a XXXI. század.
  
  
  
  És egy kis elmélkedés:
  
  ================
  Teregetek ciklus
  ================
  
  Éppen teregetek. Csengetett a postás. Motoros postás, nem ám
  biciklis és nem is kettőt. Egyet. Csengetett? Mylord. Most
  megy a tévében. De nem nézem. Nézek ki az ablakon a fejemből,
  látom ahogy teregetek. A ruhákat fújja az Északi boszorkány
  szele. De hol van Dorothy-t alakító, tehetségtelen színésznő
  csodálatos cipője? Lenézek. Nincs a lábamon. Ezt nem is
  várhatom, nem is várom el. Kint a Madárijesztő égeti magát.
  A napon. A Bádogember a bátorszívű Oroszlánnal küzd a
  söröspincében. Budweiser természetesen. 239 fél liter.
  Az Auchanben. De utálom a franciákat. Ciklámen kamionnal
  szállítanak. Olyan színű a tolószékem is. Amin ülök
  éppen. Csengős tolószék. Általában egyet csenget. Pont mint
  a postás. Össze is szoktam keverni. Ezért néha nem megyek ki,
  azt hiszem, a székem szórakozik velem. Ez érthető. Milyen
  világ ez? Világtalan. Vak vezet ciklámen kamiont. Mi jogosítja
  fel arra, hogy jogosítványt kapjon? Ha még csengő sincs rajta,
  amivel csengetni tud, ha hozza a postát.
  
  Teregetek. Alice futkározik körülöttem a fűben. Elgáncsolom.
  Mivel cselgáncsozom. Már tíz éve. Volt. Amikor az utolsó
  edzésre mentem. Saját lábamon. De most már nem. Egy nő
  levett a lábamról: lánccal, fűrrel meg ésszel. Ésszel? Abból
  nekem nincs sok. Mivel kevés van. De beérném kevéssel is,
  ha lenne. Ha lenne árleszállítás a Metróban. Mint a múlt
  hónapban. Csak akkor elfelejtettem venni. Mert pénzem sem
  volt. A leárazottat megvenni. 7000-ről volt leárazva nyolc-
  ezerre. Micsoda üzletpolitika. Nekem jó lenne akár a markomba
  is nem kell mindjárt díszdobozba, vagy reklámszatyorba, ami
  30 forint. És szakad. Az eső. Megáznak a ruhák. Megintcsak
  bele a sárba. Nini, átjött a Sára, szomszéd Anna lánya.
  Férje Matyi. Üres, mint a Bádogember. Fején ész helyett
  sapka. Májer kalap. Leonardo ing. Haján kilós zselé. Tüskésre,
  ahogy azt kell. Mint a sündisznó a Vukban. Amibe, a múltkor,
  csak úgy minden politikától mentesen beleléptem. Vagy beléptem.
  Mint anno a KISZ-bem Apó, már nem tudom mikor.
  
  Kimostam a ruhákat és újra csak teregetek. Közben mélázgatok,
  almázok, pálinkába való szilvát szedek, és közben az egyik
  hülyeséget vezetem át a másikba, hátha jobb lesz.
  
  Kezemben pirospozsgás, fényes alma. Külsőre ezt mutatja.
  Beleharapok. Rohadt és férges. De nem dobom el, mert jobbat
  úgy sem találok. Beletörődöm. Eszem, ami van.
  
  Teregetek. Továbbra is.

  Listen up, maggots. You are not special. You are not a beautiful or unique snowflake. You're the same decaying organic matter as everything else. ::: http://meatytears.hu :::

• #11 Agyzuzo addikt keopsz #10

  Új Válasz 2003-04-12 07:02:57 #11

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Agyzuzo

  addikt

  válasz keopsz #10 üzenetére

  Nem tudom. De lehet. Dobj neki egy mélt.

  Listen up, maggots. You are not special. You are not a beautiful or unique snowflake. You're the same decaying organic matter as everything else. ::: http://meatytears.hu :::

• #12 Agyzuzo addikt keopsz #9

  Új Válasz 2003-04-12 07:03:55 #12

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Agyzuzo

  addikt

  válasz keopsz #9 üzenetére

  Jah, még gondoltam rá hogy bemásolom pár 15 oldalas novellámat, de sajna ez verses topic... Na nem baj, majd valaki hátha lesz olyan jó és beírja a Kalevalát.

  Listen up, maggots. You are not special. You are not a beautiful or unique snowflake. You're the same decaying organic matter as everything else. ::: http://meatytears.hu :::

Új hozzászólás Aktív témák