Bevezető, külső
Az Acer Aspire V3 családját az ár/érték arányra érzékeny vásárlórétegnek szánja. A sorozatban már jó ideje van olyan gép, amely azon játékosokat célozza, akik nem tudnak vagy nem akarnak félmilliós, milliós összeget költeni egy komolyabb hardverrel és dedikált VGA-val megáldott notebookra. Persze a V3 család hardver tekintetében sosem akart a komolyabb ASUS, Lenovo, Alienware (de említhetnénk bármilyen márkát, akinek van komolyabb játékos notebookja) babérjaira törni, de árban sem versenyeznek, és ezt nem árt észben tartani, amikor a V3-ast elemezzük. A "csúcs" V3-asok esetében a gyártónál igyekeztek olyan gyors hardverelemeket összeválogatni, melyekhez még megfizethető áron lehet hozzájutni, de nem szenvednek hiányt teljesítményben, miközben megadják a vásárló számára a lehetőséget, hogy saját igényük és pénztárcájuk szerint alakítsák a konfigurációt.
Az idei eresztésben a 17,3" colos méretkategóriában induló Aspire V3-772G lett "A gamer" masina, mely megfelel a fentieknek, azaz kapható negyedik generációs, kétmagos Core i5 vagy négymagos Core i7 processzorral, NVIDIA GeForce GT 750M vagy GTX 760M VGA-val, a memória 8 és 32 GB között skálázódik, míg a tároló merevlemez és merevlemez + hagyományos (nem gyorsítótárként funkcionáló) SSD kombinációja lehet. Minderre jön rá a fekete és pezsgőszínű burkolat közötti választási lehetőség, valamint a Full HD felbontású kijelző (utóbbi fix).
Az Aspire V3 abból a szempontból talán nem "hagyományos gamer" gép, hogy külsejéről hiányoznak az olyan látványelemek, mint a megvilágítás, az autók légbeömlőjének méreteit meghazudtoló hűtőrostélyok és még sorolhatnánk – mindez mellesleg nem is tetszik mindenkinek. Az Acer inkább fogta a V3 jól ismert, nem különösebben hivalkodó dizájnját, és ezt húzta fel a masina köré. Persze ne lepődjünk meg, hasonló külsőt láthattuk már korábban, akár tesztjeink között is. A látszat azonban csal: az arany helyett sokkal visszafogottabb árnyalatú, pezsgőszín borítású tesztkészüléken egy-két ponton változtattak, így műanyag helyett alumíniumot kapott a csuklótámasz és környéke, és oldalnézetből a gép picit vékonyabbnak tűnik, mint amilyen valójában, köszönhetően a fenéklemez szélén lévő vékonyításnak. A gép zsanérja változatlan maradt, mind anyagminőségben, mind kialakításban és nyitási szögben (az enyhe remegése is változatlan). Alul is megmaradt a rücskös műanyagburkolat, tehát a felépítés nagyjából ugyanaz, mint a fent linkelt masináé. Számolni kell a nagyobb méretből fakadó, de nem veszélyes mértékű hajlékonysággal, ami ekkora gépek esetében nem ritka, de a V3-772G ehhez képest egy egész jól összerakott gép érzetét kelti a maga kategóriájában.
Komolyabb kritika a jobb oldalon elhelyezett optikai meghajtó környékét érheti, ott ugyanis közvetlenül a meghajtórekesz felett vékonyabb, ezáltal a kelleténél hajlékonyabb a műanyagburkolat, de ez nem tűnik fel addig, amíg nem akarjuk egy kézben megtartani a gépet. Csatlakozók és portok tekintetében nagy extrákra ne számítsunk, a kötelező USB 2.0-s és 3.0-s portokat, valamint D-Sub és HDMI csatlakozókat, Ethernet kaput és 3,5 milliméteres jack aljzatokat hoz a V3. A gép előlapi részét sem hagyták érintetlenül, ide kerültek az állapot-visszajelző fények és a kártyaolvasó.
Az alsó burkolat alá is bekukkantottunk, ugyanis a gép méretei és az elérhető opcionális lehetőségek azt sejtették, hogy nem lesz hiány extra memóriafoglalatban, és reménykedtünk, hogy plusz tárolót is be tudunk zsúfolni. A csavarok eltávolítása után bebizonyosodott, hogy bizony bőséges a helykínálat: négy SO-DIMM foglalatot, mSATA csatlakozót és egy üres 2,5"-os rekeszt kapunk, azaz a gépbe összesen három darab tárolót tudunk pakolni, memóriából pedig házilag is összehozhatunk akár 32 GB-ot.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
