Bevezető

Jelen tesztünk több szempontból is kilóg abból a sorból, amit itt a prohardveren megszokhattál, kedves olvasó. Alanya ugyanis az ASUS egyik legújabb üdvöskéje, az A7M266-D, ami az AMD 760-MPX chipkészletére épül. Ez a lapka az AMD 760-MP utódja, s már az előd is nagy vihart kavart a megjelenésével, hiszen ez volt az első olyan AMD lapkakészlet, ami a kiemelkedően jó teljesítményű, többprocesszoros működést támogatta ezen a platformon. Sokak nyáltermelése rögtön el is indult, arra számítván, hogy az Abit BP6 mintájára valamelyik alaplapgyártó előáll egy olyan olcsó SMP-s alaplappal, amibe kettő AMD Duron rakható és így kész az árérzékeny vásárló kétprocesszoros masinája. Ha pedig ez a vásárló inkább "szerver-érzékeny" lenne, két Athlon MP-t is választhat, teljessé téve örömét.

A reményeket hamar lehűtötte a Tyan Tiger MP és a Thunder K7, mely lapok ugyan kiválóak a maguk nemében, de a Tyan nem az olcsóságáról híres. Más többprocesszoros AMD lap pedig nemigen jelentkezett, s a 760-MP chipkészletnek is volt pár olyan "hibája", amit az AMD javítani szeretett volna. Valóban, a 760-MP után pár hónappal az AMD nyilvánosságra hozta az utódot, ez lett a 760-MPX. A két chipset között sok különbség nincs, azonban ezek mégis jelentősek:

• (1) a 760-MP-be csak regiszteres DDR-DIMM-eket lehetett rakni, a 760-MPX már tud fogadni olyan modulokat is, amiken nincsen puffer;
• (2) a 760-MP az elsődleges PCI buszon csak a 33MHz-es/64 bites kártyákat támogatta, míg a 760-MPX lehetővé teszi a 66MHz-es/64 bites kártyák minden képességének a kiaknázását is;
• (3) hogy ne legyen túl elégedett a vásárló :), a 760-MPX déli hídján nem működik megfelelően az USB1.1-es interface, mondhatni egyáltalán nem (de ezt az ASUS igen elegánsan "javította", lásd a későbbiekben).

"Elegánsan..."

Említettük az elején, hogy tesztünk több szempontból is rendhagyó. Mi úgy gondoltuk, hogy ezt a lapot az ASUS már nem elsősorban az átlagfelhasználóknak szánta (ez majd az árból is kiderül :)), hanem izmos munkaállomásokba vagy alsó- illetve középkategóriás serverekbe (a kategória persze nézőpont kérdése). Éppen ezért megpróbáltuk valami ehhez dukáló környezetben és elvárásokkal tesztelni és ezalatt természetesen Linuxot érts, szerveri környezetben, kedves olvasó :). A FreeBSD-hez személy szerint nem értek olyan szinten, hogy írjak róla bátran, Windowst meg -- gyakorlott rendszergazda létemre -- vétek lenne egy ilyen vasra feltenni... :D

Nagyjából ennyit bemelegítésnek, lássuk, hogy mit is tud a lap!

A7M266-D - a száraz tények

Műszaki adatok

• Támogatott processzortípusok: AMD Duron, Athlon, Athlon XP, Athlon MP, valamint duálprocesszoros rendszerben kettő Athlon MP
• CPU foglalat: 2 x Socket A (462)
• North Bridge: AMD-762-es chip, pont-pont kapcsolattal a két processzorhoz, 200/266 MHz-es DDR buszfrekvencia (tehát valójában 100/133 MHz-es busz).
• Maximális memória: PC1600-as vagy PC2100-as DDR DIMM-eket pakolhatunk a lapra, maximálisan négy darabot, de ennyit csak regiszteres modulból. Így összesen 4 GB-nyi memóriánk lehet. Puffermentes memóriából csak kettőt tud kezelni, összes 2 GB-nyi méretben.
• PCI busz(0): kettő 64 bites, 66 MHz-es busmaster kártyát képes a lap kezelni, ez a busz a North Bridge-re csatlakozik. Sajnos ilyen kaliberű (pl. RAID) kártyánk nem volt, így nem tudtuk kipróbálni, viszont a hétköznapi 32 bites/33 MHz-es PCI kártyákat is belerakhatjuk ezekbe a slotokba.
• AGP csatlakozó: 1 db. 4x-es AGP Pro kártyát tud az alaplap fogadni (szintén a North Bridge-en lóg).

• South Bridge: AMD-768-as chip, rajta keresztül csatlakoznak a következők:
• PCI busz(2): 3 db. 32 bites, 33 MHz-es kártyát rakhatunk még az alaplapra, így összesen 5 PCI slotunk van.
• Multi I/O chip, a szokásos dolgokkal, mégpedig: floppy, két RS232 port, egy EPP/ECP párhuzamos port, PS/2 billentyűzet és egér. Az egyik soros port természetesen "infrásítható" a megfelelő modul segítségével.
• kétcsatornás ATA/100-as busmaster IDE vezérlő
• SMBus interface a szenzorokhoz. Az alaplapon 4 ventillátornak van csatlakozó, ellenben csak háromnak tudja mérni a fordulatszámát. Emellett méri a North Bridge és a két processzor hőmérsékletét is, valamint az alaplapon megtalálható összes feszültséget (kivéve, ha Vargáné-féle tápot kötünk rá, mert akkor a becsúszó 230V-ot már nem tudja :D)

"Komoly lap, komoly procik, komoly hűtéssel..."

• 6 csatornás C-Media hangchip (CMI8738). Ez nem minden példányon van rajta (azon volt, ami nálunk járt).
• NEC chipes USB 2.0-ás kártya! Az AMD chipsetben ugyan van egy USB 1.1-es vezérlő, de ez hibás. Az ASUS-tól ez a kártya egy elegáns gesztus, hiszen így nem csak a hibát orvosolták, hanem rögtön 2.0-ás USB busz van a gépünkben. Igaz, hogy egy PCI csatlakozót elfoglal, de 4 USB eszközt képes fogadni.

• Méret: ATX méret, 30,5 x 24,5 cm
• Award BIOS. Az alaplap tulajdonságait állítgathatjuk jumperekkel is, valamint BIOS-ból is. Lehetőség van a buszfrekvencia MHz-enként léptetésére, a processzor magfeszültségének 0,05V-onkénti állítására, valamint módosíthatjuk a memória által kapott feszültséget is. Így a lap akár a tuningosok kedvence is lehet a későbbiekben, mi azonban akartunk hagyni egy kis feszültséget az olvasónak is, így az ilyen irányú fícsöröket nem teszteltük. Komoly lapon csak ne tuningoljon az ember, hanem üljön a fenekén!
• Egyéb hozzávalók: kézikönyv, CD a vezérlőprogramokkal, egy floppykábel, egy ATA/100-as és egy ATA/33-as IDE kábel, telepítési útmutató és egy kis zacskónyi pótjumper.
• Hőérzékelő szenzor a túlhevülés ellen, lelassítja, ill. kikapcsolja a gépet (erről később).

Az alaplap a szokásos ASUS minőséggel és csomagolásban érkezik, semmi panasz nem lehet rá. A processzorok mellett kondenzátor hegyeket talál az érdeklődő, valamint a szokásos ATX tápcsatlakozó mellett kialakítottak kétféle plusz táplálási lehetőséget: 4 tűs Pentium 4 tápot vagy 6 tűs "fél AT-s" tápot kapcsolhatunk még be. Erre valószínűleg szükség is lesz, hiszen az AMD processzorainak áramfelvétele ismert.

Tesztkörnyezet, hűtés

A deszka tesztelésénél a következő segédeszközöket használtuk:

• 2 db. Athlon MP 1600+
• 1 db. Samsung 256 MB-os DDR 266-os DIMM modul, vagy
• 2 db. Micron 128 MB-os DDR 266-os DIMM modul. Egyszerre sajnos nem lehetett belerakni a 256-os és egy 128-as modult, mert az önteszt ugyan lefutott, de utána bootolásnál "Elszállt, mint a viadukt" (Matuska Szilveszter verse :D).
• Chieftec 340W-os ATX tápegység
• Matrox G450/32 AGP videókártya
• 3Com905-TX 10/100-as Ethernet-kártya
• Diamond Fireport 40 típusú UW SCSI vezérlő, ezen lógtak a következők:
• IBM DCAS-32160 U-SCSI merevlemez, IBM DORS-32160W UW-SCSI merevlemez (2G), Pioneer DVD-303 DVD-olvasó. Az IBM vinyók nem mai csirkék, de nem is az ő sebességükre voltunk kíváncsiak. :)
• 2 db. réz procimagvédő, a lesarkazást elkerülendő
• Globalwin TAK68 és TAK58 hűtők

Software oldalról:

• Debian GNU/Linux 2.2 (Potato) + extra patchek a következőkhöz:
• 2.4.18-as Linux kernel
• 4.1.0-ás XFree86, 1.3.3/1.4.3-as Matrox driverekkel
• 2.6.3-as lm_sensors, még CVS-ből kiszedve :)

"Athlon MP 1600+, egy kicsit másképp..."

A hűtést egy kicsit kivesézzük itt egy kitérő erejéig. Engem személy szerint nagyon megleptek a procihűtők, lévén a saját gépeimben nem használok Athlont/P4-et, így nem szoktam hozzá ehhez a mérethez. Valóban elég nagyok és nehezek is (majdnem fél kilogramm!), viszont a rögzítőmechanizmusuk nagyon ötletes és erősen "kapaszkodik". A Linux alatti szenzoros méréseim szerint a TAK58 is megfelelő hűtést biztosít (41-42 Celsius fok), miközben a zajszintje alacsony, alig hallhatóak a ventillátorok. Így egy erős munkaállomásban remekül használható ez a hűtő. Ezzel szemben a TAK68 hangosabb nála jóval (jobban is hűt) és ami nagyon tetszett: egy ventillátorral is képes a processzort megóvni az extrém túlmelegedéstől. Ez a redundancia pedig egy serverben egyenesen pazar! :)

Az azonban nem tetszett, hogy az alaplapra "csak" 4 ventillátort tudunk csatlakoztatni, egy serverbe ennél mindenképpen több csatit illene rakni. Elég egy pillantást vetni pl. az MSI, Supermicro, Tyan serverlapjaira és akkor megérthetjük, hogy az ASUSnak itt még fel kell kötnie a gatyáját (mellesleg ez a saját serverworks-ös lapjukról, a CUR-DLS-ről is lespóroltak jó párat).

A North Bridge-en szintén egy méretes borda figyel, annak idején egy 486-os is megirigyelhette volna. :) Megfigyeléseim szerint kell is, hiszen erősen dolgoztatva a lapot (egyszerre CPU- és memóriaintenzív alkalmazásokkal) melegszik ez is rendesen, az üresjárati 30-31 fok Celsiusról olyan 39-re mászik föl. Rögtön hozzá is tesszük, hogy semmi nem garantálja ezeknek a hőmérsékleteknek a pontosságát, mert az lm_sensors csomag a megadott képletek alapján számolja ki. Mi azt használtuk, amit az AMD I2C buszvezérlőhöz és az ASUS AS99127F szenzorchiphez ajánlott a dokumentáció. Processzorok üresjárati hőmérséklete 38-39 Celsius fok körül volt így, terhelve olyan 44-45 fokra kúsztak föl. A szobahőmérséklet kicsit 20 Celsius alatt volt, mert mi hűvösen szeretjük. :)

Az AMD processzorok eddigi Achilles-sarka a melegedés volt, bizonyára minden olvasó legalább hallott már a Tom-féle tesztekről és az elfüstölt Athlonjairól (ezzel szemben ott egy P3-as pusztán lefagyott és "életben maradt", míg egy P4-es igen profin levéve az órajelét még tovább is működött!). Nos, az A7M266-D nagybetűkkel, már a doboz tetején hirdeti magáról, hogy ő tud C.O.P-t, azaz CPU Overheating Protectiont.

Mit is jelent ez? Tudjuk, hogy az Intel processzorokban már régóta belül van egy hőérzékelő, ami túlmelegedés esetén a processzort leállítja (P4-eseknél pedig lecsökkenti a sebességet). Ott ez pompásan működik, hiszen így fizikailag a gép nem károsodhat, a leállított Pentium2/3 azonnal visszahűl és sértetlen marad, a lelassított P4 meg pláne. Azonban ez AMD processzoroknál nem így volt, legalábbis eddig. Itt már az újabb típusok esetén (XP, MP) lehetőség van arra, hogy az alaplapgyártó a processzorhoz hőérzékelő áramkört illesszen, mely gond esetén akcióba lép és leállítja a gépet.

Elvileg ezt tudja az ASUS lapja is, hangsúlyozni kell azonban azt, hogy sajnos csak elvileg. Ti. bekapcsolva ezt a lehetőséget a BIOS-ban, majd a szívatótesztet (LSD később :D) elindítva és a ventillátorok dugóinak lehúzása után a procik elkezdtek melegedni ezerrel. És meg sem álltak, amíg a Linux kernel nem fagyott (a túlmelegedéstől, micsoda képzavar! :)). Eközben a szenzorok maximálisan 64 Celsius fokos hőmérsékletet mértek, míg a fagyás után frissen resetelve és a BIOS-ba belépve ott pár fokkal 100C fölötti adatokat olvastunk le (aminek hatására sikoltva dugtuk vissza a ventillátorokat :D). Aztán persze megismételtük a tesztet, de az eredmény ugyanaz lett. Elképzelhető, hogy ez csak a nálunk járt lap egyedi hibája, de nagyon úgy tűnik, hogy ez a mechanizmus nem működik kielégítően!

Erről egyébként a hálón kutatva elég eltérő információkat találtam: egy külföldi fórumon valaki azt írta, hogy neki már 70 Celsius foknál lekapcsolt a gépe, míg egy ASUS doksiban azt olvastam, hogy 85 Celsius fok környékén kapcsol be, de csupán lelassítja a processzort. Szó ami szó, egyiket se sikerült előidézni, így serverbe csak fenntartásokkal tudjuk ajánlani a lapot emiatt. A processzoroknak semmi bajuk nem lett, mielőtt valaki megkérdezné a fórumon, most is ezen a gépen írom a cikket. :)

Tesztek és a meglepetés

Előre bocsátjuk, hogy az "átlagos" cikkekhez képest a tesztek valószínűleg csalódást fognak nyújtani, ennek több oka is van. Linuxon ugyanis nincsenek olyan általánosan elterjedt teljesítménymérő programok, mint Windowson, éppen ezért más stratégiát kellett követnünk (Quake 3-mal mondjuk tudtam volna tesztelni, de ez a Matrox videokártya miatt kiesett :)). A lapot alapvetően folyamatos, 100 százalékos terheltség mellett "stressz-tesztek" gyilkos sorozatával kínáltuk, kajánul lesve, hogy elhasal-e. Ezen tesztek közül is a leggyilkosabb a hírhedt Linux kernelfordítás, az Intel első szériás P3 1.13 GHz-es processzorai is itt hasaltak el!

A következő teszteket futtattuk a gépen:

• Linux 2.4.18 kernelfordítás (ehhez mellékeljük a .config file-t), 2.95.2-es GCC-vel
• nbench
• hdbench
• POVray
• hdparm

A fordításnál használt kernel config innét letölthető. Kíváncsiak számára van még egy dmesg kimenet, valamint egy lspci kimenet is. Természetesen a kernelfordítást úgy teszteltük, hogy először azzal bootoltunk és aztán mértük az időket.

Először is, mint izzasztó-teszt, a kernelfordításnak láttunk neki. Ez az a pont, ahol elválik, ki legény a gáton és ki kerül a futottak még kategóriába. A C fordító ugyanis rendkívül megdolgoztatja a processzor, North Bridge és memória "szenthármasságát", így stabilitástesztre is kiválóan használható.

"Talán ilyen hűtő kellett volna?"

Sajnos a lapban rövid úton csalódtunk. A kernelfordítás részeredményei itt találhatóak. A kernelfordítással eltöltött időt standard unixos segédprogrammal mértük, 4, 2 és 1 jobbal futtatva a make-et. Bizonyára feltűnik mindenkinek, hogy az 1 jobos menetből csak három van.

A magyarázat igen egyszerű: az ASUS lapja 1 jobos (tehát a tesztek közül a legkevésbé megterhelő!) kernelfordításnál sig11-gyel elhasalt. Ez több, mint szomorú. Aki nincs otthon Linuxban, annak röviden erről annyit, hogy a 11-es signal Linuxon a segmentation fault kódja. Ilyet a C fordító "csak úgy" nem szokott adni, ez minden esetben hardware-problémát jelez. :(

A processzor hőmérsékletét természetesen ellenőriztük közben, a túlmelegedés biztosan nem lehetett probléma. Ami esetleg szóba jöhet hibaként, azok a memóriamoduljaink voltak. No nem azért, mert "gagyi" RAM-okkal nyomtuk volna a teszteket! Korábbi tesztjeinkben használt übertuning DDR-moduljaink szálltak ringbe, melyek más alaplapban már eszement órajeleken bizonyították, hogy van bennük még tuninghoz is bőséges tartalék. A probléma talán az lehetett, hogy a csak egy/kettő modul ellenére sem voltak regiszteres memóriák. Regiszteres DDR RAM-hoz sajnos nem sikerült időben hozzájutni, így ezt a "hiba"-lehetőséget nem tudtuk kizárni.

Ezen a ponton viszont úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk a tesztelést. Egyrészt, mert kellett volna minimum egy másik ilyen ASUS lap, hogy lássuk, hogy egyedi hibás-e, ami nálunk volt. Másrészt, mert kellett volna még minimum 2-3 gyártó hasonló megoldása, hogy lássuk, hogy egyedi hibás-e, ami nálunk volt. Azt hiszem értitek... A lap mindenesetre piszok gyors volt, már ami a szubjektív eredményeket illeti, de sajnos ilyen környezetben a "kvázi stabil" hozzáállás nem kifizetődő. Az Athlon MP alapú kétprocesszoros szerverek abszolút teljesítményben is versenyképesek az Intel Xeonjaival, árban pedig annyival kedvezőbbek, hogy össze sem hasonlíthatóak. Az egyetlen dolog, amiben nem lehet különbség ilyen rendszereknél, az a TELJES STABILITÁS. Itt volt. Sajnos.

Konklúzió

A zárszó előtt még pár megjegyzést tennénk, ezek a tesztek során szerzett szubjektív benyomásaink.

Elsőként talán az, hogy az eredetileg általunk használt kernellel (Tyan Tiger 100-am van egy 550-en hajtott 366-os Celeronnal), ami 2.4.18-as volt és APIC-támogatást fordítottam bele, a lap bootolásnál lefagyott! A megoldást próba-szerencse alapon megtaláltam, a BIOS-ban az MPS1.4 Support opciót ki kell kapcsolni, míg az MP Table nevűt be. Ezek után a gép hajlandó volt beindulni.

A második, hogy a jelenlegi kézikönyv hibás, még az eredetileg tervezett USB1.1-es csatlakozókat és hozzá tartozó rajzokat, leírásokat tartalmazza, az USB-kártyáról csak egy külön betétlapon értesülünk. Ez bizonyára a sietség miatt lett így és remélhetőleg az ASUS a jövőben kijavítja. Ami viszont bosszantó, hogy a JumperFree módba áttéréshez nem csak az kézikönyv által említett jumpereket kell a megfelelően dugdosni, hanem a CPU külső üzemfrekvenciáját állító DIP kapcsolókat is és ez sehol nincs leírva! Nekünk is csak neten sikerült megtalálnunk (véletlenül, mielőtt szívtunk volna vele), egy angol nyelvű fórumon.

A harmadik, hogy a lapban melegen ajánlott a regiszteres RAM használata, bármit is mond a chipsetről az AMD vagy az ASUS. A második tesztnapon ui. a lap azzal lepett meg, hogy az amúgy kifogástalan Samsung modullal nem volt hajlandó elindulni, a két Micronnal viszont igen. A tesztkörnyezet taglalásánál írt DIMM-összeférhetetlenségről nem is beszélve. Talán nem véletlen, hogy a ServerWorks is csak regiszteres modul használatát engedi meg a chipsetjeihez... A sebességből kicsit visszavesz, de a stabilitáshoz nagymértékben hozzájárul! (Ez a megjegyzés talán kicsit furán néz ki az előző oldal után, de ne lepődjetek meg rajta: nem időrendben van. Előbb problémázott az itt leírt módon a memóriával, majd csak utána jött a kernelfordításnál a pofáraesés.)

A negyedik, hogy a kézikönyv 400W-os trafót ajánl, de nálunk egy 340W-oss Chieftec-en 3 SCSI vinyóval és a DVD-olvasóval hiba nélkül dolgozott.

"Durva a cucc..."

Összefoglalás

Nem szeretnénk messzemenő konklúziókat levonni egyetlen lap tesztelése után, mert elhamarkodott lenne. Tény, hogy papíron az AMD 760-MPX-es rendszere egy nagyon, nagyon erős megoldás, rengeteg jó ötlettel. Tény, hogy több, mint fél évet késett! Tény, hogy ennek ellenére sem hibátlan, és kiforratlannak tűnik. Ugyanakkor az is tény, hogy az Intelnek is voltak már baklövései, hibás P3-asokon át a visszahívott Xeonokig minden verzióban. Sajnos az is tény, hogy ez az ASUS lap nem volt stabil. Windows használat esetén talán ki sem derült volna, illetve ha nem terheljük így a procikat, talán akkor sem, de az is lehet, hogy csak regiszteres modulokat használva sem kellett volna soha a tápkapcsolóhoz nyúlni...

Az viszont biztos, hogy az ASUS szerint nem kell bele regiszteres RAM, az ASUS szerint a mostani BIOS-szal is tökéletes, mi pedig "szakszerűen" jártunk el, amikor összeállítottuk a tesztkonfigurációt. Alkatrészeink máshol már mind bizonyítottak, ha tehát A7M266-D-nk nem volt egyedi hibás, akkor nagy a baj. A kérdésre rövid úton választ keresünk, ugyanis várjuk mind a Tyan, mind az MSI lapját tesztlaborunkba, illetve az ASUS is kap még egy esélyt. További ellenérv a túlmelegedés elleni védelem hibája, egy szervernél ez önmagában döntő szempont!

Az A7M266-D tehát piszok gyors volt, de sajnos nem makulátlan. Nem makulátlan, mint ahogy maga az AMD 760-MPX chipset sem az. Az összeállításon a platform gyermekbetegségei látszottak, ami bizonyos esetekben tolerálható, bizonyos esetekben nem. Mi ezúttal szerver működést szántunk alanyunknak, és ilyen értelemben sajnos nem tudjuk megdicsérni. Nem érdemes feladni azonban, hiszen ringünkben mérkőzik hamarosan az MSI és a Tyan hasonló megoldása is, hasonlóan kemény körülmények között...

(Adi)