Bevezető

Korábbi cikkeinkben (Ringben az Athlon 64 és az Athlon 64 FX és Bemutatkozik az extrém Pentium 4) az olvasók képet kaphattak arról, hogy az AMD64 processzor köré épülő platform milyen előnyökkel és hátrányokkal, illetve milyen teljesítménytöbblettel rendelkezik a már korosodó Athlon XP és az egyre gyorsuló Pentium 4 platformmal szemben. Bizonyára sokan gondolkodnak a fejlesztésen, és várják, hogy megfizethető szintre csökkenjen az Athlon 64-es rendszerekhez szükséges alkatrészek ára.

Vásárláskor a processzor megválasztása mellett a legfontosabb tényező napjainkban az alaplap jól megfontolt kiválasztása. Cikkünkben ehhez kívánunk segítséget nyújtani olvasóinknak.

A választás és a bemutatás főbb szempontjai

Egy alaplap kiválasztásánál a vevő a legtöbbször – az ár mellett persze – a feature-listát, a teljesítményt, a tuningopciókat és utolsó szempontként talán a nyák színét nézi. Lehet egy alaplap csilivili metálkék, ha nagyon drága, és az ára ellenére például még integrált hangkártya sincs rajta. A teljesítményt véleményünk szerint manapság behatárolja a chipset, így egy lapkakészlet akárhány implementációját vehetjük bele egy tesztbe, teljesítmény terén nem lesz köztük kiugró különbség. Egy alaplap tuningopciói többnyire csak egy szűk réteg számára fontosak, míg a legmeghatározóbb választási szempontot a feature-lista és a lap layoutja (alkatrészek elrendezése, a lap tervezése) jelenti. Hiszen ha például már rendelkezünk önálló hang-, háló- vagy SCSI-kártyával, aligha van szükségünk e szolgáltatások integrált változataira.

Általánosságban elmondható, hogy szintén fontos a megfelelő lapkakészlet kiválasztása. Az Athlon 64-es rendszerek esetében azonban tesztjeink és tapasztalataink alapján úgy tűnik, hogy az egyes chipsetek közötti teljesítmény-különbségek nem jelentősek. Ennek oka a leegyszerűsödött északi híd lapkákban keresendő: az Athlon 64 processzor integrálva tartalmazza a memóriavezérlőt, így ez, a rendszer teljesítményét alapvetően meghatározó feladat már nem a chipsetre hárul. Noha kisebb-nagyobb architektruális különbségek továbbra is vannak a gyakorlatilag AGP-vezérlővé redukált északi híd lapkák között, tesztjeink tanúsága szerint a gyakorlatban ezek kevéssé befolyásolják a teljesítményt.

A cikk tárgya

Cikkünkben először bemutatjuk azt a két legelterjedtebb Athlon 64-es chipkészletet, a VIA K8T800-t és az NVIDIA nForce3-at. Noha az ALi és a SiS is rendelkezik kompatibilis lapkakészletekkel, az ezekre épülő alaplapok egyelőre ritkák, hazánkban pedig egyenesen beszerezhetetlenek.

Ezt követően bemutatjuk a hét gyártó alaplapjait, majd méréseink eredményeit. Az összegzésben az általunk fontosnak tartott szempontok alapján hirdetünk eredményt. A cikkben szerepelnek olyan alaplapok is, amelyeket még nem lehet kapni Magyarországon, ezért árakat nem közlünk.

Elsőként lássuk tehát a chipseteket!

Chipkészletek

NVIDIA nForce3

Az NVIDIA a piacon elsőként jelentkezett termékével, amellyel már használhatóak az AMD új generációs processzorai. A lapkakészlet egy egychipes megoldás, azaz a chipset klasszikus feladatait egy lapka végzi el a korábban szokásos kettő (northbridge és southbridge) helyett.

Az nForce3 támogatja az AMD Athlon 64 és Athlon 64 FX, illetve egyprocesszoros szerverekbe és munkaállomásokba szánt Opteron processzorokat, a 8x-os AGP szabványt, valamint integrált hálózati vezérlővel és hatcsatornás AC'97 audióval rendelkezik, maximum négy ATA 33/66/100/133-as meghajtót tud kezelni, illetve hat USB 2.0 portot és két Firewire portot támogat.

A chipset és a processzor HyperTransport linken keresztül kommunikál egymással, amely a processzor-chipset útvonalon maximum 600 MHz-es és 16 bites (legfeljebb 4,8 GB/mp-es sávszélesség), míg a chipset-processzor útvonalon szintén 600 MHz-es, de csak 8 bites lehet (legfeljebb 2,4 GB/mp). A busz sebességét a HyperTransport analyzer 1.0-ás verziójával ellenőriztük.

Az NVIDIA gőzerővel fejleszti újabb chipkészleteit az adott platform alá, amelyek a hírek szerint az nForce3 250 és 250Gb neveket fogják kapni. Az nForce3 250 a felsorolt feature-ökön kívül támogatni fog négy SATA portot, a hat helyett nyolc USB 2.0 portot, illetve tartalmazni fogja az NVIDIA RAID-et. Az nForce3 250Gb mindezeken felül integrált gigabites hálózati vezérlővel is rendelkezni fog.

VIA K8T800

A VIA az Athlon 64 processzorokhoz szánt, önálló (azaz integrált grafikus maggal nem rendelkező) lapkakészlete a K8T800. A chipset továbbra is a klasszikus északi-déli híd párosból áll. A két lapkát a VIA-chipseteknél megszokott 8x V-Link busz kapcsolja össze, amely 533 MB/mp-es sebességet garantál. A chipkészlet az nForce3-hoz hasonlóan támogatja a 8x-os AGP szabványt, integrált 10/100-as hálózati vezérlővel és hatcsatornás AC'97 audióval van felszerelve, kezeli az ATA 33/66/100/133-as és SATA (RAID) meghajtókat, illetve nyolc USB 2.0 portot támogat.

A processzor és az északi híd között egy mindkét irányba 800 MHz-en kommunikáló 16 bites HyperTransport csatorna helyezkedik el, így a maximális sávszélesség mindkét irányban 6,4 GB/mp, ezt hívja a VIA Hyper8-nak. Tesztjeint szerint a két gyártó eltérő megoldásai a teljesítményt csak nagyon kis mértékben befolyásolják.

Az NVIDIA-hoz hasonlóan a VIA sem ül a babérjain, és fejleszti következő generációs megoldásait. Az Athlon 64-es platform számára a következő lapkakészlet a VIA K8T800Pro lesz, amely már támogatni fogja az 1 GHz-es HyperTransport sebességet, majd az utána következő K8T890 már képes lesz a PCI Express szabványra épülő videokártyák kezelésére is.

Az alábbi táblázatban a két lapkakészlet tulajdonságait foglaljuk össze:

A chipsetek után következzen a megmérettetésben szereplő kilenc alaplap: az Abit KV8-MAX3, az Albatron K8X800 ProII, az ASUS K8V Deluxe és SK8N (Socket 940), a Chaintech ZNF3-150 Zenith, az Epox 8HDA3+, a Gigabyte K8VNXP és K8NNXP, illetve MSI K8T Neo bemutatása!

Abit KV8-MAX3

A VIA K8T800-ra épülő Abit KV8-MAX3 több izgalmas újítást is felvonultat, ezek közé tartozik az OTES hűtőrendszer, az µGuru chip és a diagnosztikai ledrendszer.

Noha az esztétikumot nem tartjuk elsődleges szempontnak egy alaplap értékelésénél, meg kell jegyeznünk, hogy a lap egyszerűen szép. A bordó nyákon a processzor mellett három memóriafoglalatot találhatunk, a túlsó oldalán pedig az északi hidat. A processzor felett, rengeteg kondenzátor és a tápcsatlakozók társaságában helyezkedik el az OTES hűtés, a zsúfoltság némileg megnehezíti a szerelést. Az AGP foglalat alatt egy PCI-nyi hely kimaradt, így a nagyobb hűtéssel rendelkező videokártyákat használóknak sem kell neélkülöznie egyetlen PCI foglalatot sem. Az alaplapon alapértelmezés szerint nincsen hűtőlefogató keret, tehát mindenképpen olyan hűtést kell beszerezni, amelyhez gyárilag adnak ilyet (mint például a dobozos processzorok esetében).

Az északi híd aktív hűtést kapott, ami talán felesleges, hiszen alig melegszik. Az AGP foglalat környékén több kondenzátor is megtalálható, ráadásul egy nagyobb videokártya behelyezése után a memóriabővítés is problémás lehet.

A hatcsatornás hangzást a legújabb és így elvileg legjobb Realtek ALC658 hangkodek biztosítja, a chip főbb tulajdonságai közé tartozik a hatcsatornás Dolby Digital hangzás és az UAJ (Universal Audio Jack) támogatása. A Realtek ezt a kodeket AC'97 2.3-as verziójaként hirdeti. Hálózati vezérlőként egy 3COM Marvell 940 gigabites vezérlő szolgál.

Az alaplapon a kétcsatornás, déli hídba integrált SATA-vezérlőn kívül található egy Silicon Image Sil3114 SATA RAID-vezérlő is, amely támogatja a SATA RAID 0, 1 és 0+1 módokat. Ezzel együtt összesen hat SATA-eszköz, illetve összesen négy IDE-eszköz és egy floppy csatlakoztatható az alaplaphoz.

Kikapcsolva és menet közben

Ez az Abit második olyan alaplapja, amelyen már egy diagnosztikai ledrendszer is helyet kapott. A feature nem ismeretlen, hiszen például az Epox-lapokon már generációk óta megtalálható ez a szolgáltatás, mely igencsak hasznos lehet azokban az esetekben, amikor a gépünk meghibásodik.

Az Abit KV8-MAX3 azon alaplapok közé tartozik, amelyek már az µGuru chippel is fel vannak szerelve, ilyen még az Abit AN7 (nForce2) és AI7 (i865PE). Az µGuru chip az Abit dokumentációja szerint egy olyan második processzor az alaplapon, amellyel a rendszer különböző tulajdonságait (hőmérsékletek, feszültségek, memóriaidőzítések) az operációs rendszer alól állítgathatjuk és felügyelhetjük.

Az Abit az µGuru chipet használó alaplapokhoz több szoftvert is mellékel; ezek az AbitEQ, FanEQ és Abit OC Utility. A programokkal az alaplap jellemzőinek széles skáláját (így feszültségek, hőmérséklet, illetve az összes ventilátor fordulatszáma) kísérhetjük figyelemmel. Az OC Utility programmal Windows alól (!) állíthatjuk be a processzor feszültségét, órajelét illetve az AGP és a memória feszültségét. A művelet veszélyes lehet, és csak azoknak érdemes próbálkozniuk, akik értenek a tuningoláshoz. Nekünk az OC Utility többször is lefagyasztotta a gépet, amikor Windows alól megpróbáltuk tuningolni a processzort, igaz, ez a program korai verziója miatt is lehet.

Az OTES hűtés sötétben

Az alaplap következő újítása az OTES hűtés. Maga a megoldás nem új, hiszen találkozhattunk már vele az Abit videokártyáin. A találmány lényege, hogy a jobban melegedő alkatrészeket (FET-ek, kondenzátorok) az Abit egy műanyag borítással fedte be, az így létrehozott alagútból egy, a hátlapon található kis ventilátor elszívja a levegőt, így a meleg levegőt is kijuttatja a számítógép belsejéből. Hátránya, hogy a ventilátor nagyon hangos, illetve hogy látszólag kevés gyakorlati haszna van. Kíváncsiságból kipróbáltuk a tuningot az OTES rendszerrel és nélküle is: semmivel nem lett stabilabb, instabilabb vagy jobban/rosszabbul tuningolható a rendszer, amikor leszedtük a hűtést. Látványos ugyanakkor, hogy a műanyag borítás alatt három led narancssárgán világít – ha akarjuk, ha nem.

Kellékek

Az alaplap hátlapján a baloldali OTES hűtésen kívül megtalálható egy-egy PS2 port a billetyűzet és az egér számára, négy USB port, egy Firewire- és egy RJ-45-csatlakozó, illetve hét (!) audio ki-bemenet. Balról jobbra haladva ezek a következők: egy-egy S/PDIF ki- és bemenet, Front-speaker, Line-in, Mic-in, Center/Sub és Surround Speaker csatlakozó. Az alaplaphoz a csomagban kapunk egy hátlapi panelt is, mivel ez teljesen különbözik a szabványos hátlapoktól.

Az alaplap mellé kapunk még három felhasználói kézikönyvet, egy driver CD-t és egy SATA driver floppyt. A csomagban megtalálható egy újabb ismeretlen kellék, amely a Secure IDE névre hallgat.

A SecureIDE egy titkosító eszköz, amely a 40 bites DES-kódolásra alkalmas eNOVA X-Wall kriptográfiai chipsetet használja a merevlemezünkön lévő adatok biztonságának megőrzésének érdekében. A modul egyik oldalát a merevlemez IDE-csatlakozójába kell helyezni, míg a másik oldalához az IDE-kábelt kell csatlakoztatni.

A merevlemezhez innentől fogva csak úgy férhetünk hozzá, ha a saját "kulcsunkat" használjuk. Az alaplapra rádugható és a számítógép hátuljára kivezethető zárba kell beledugni a kulcsot, és csak innentől fogva lesz használható a merevlemez.

A dobozban továbbá találunk egy-egy cső IDE-kábelt és floppykábelt, illetve négy SATA-kábelt és két Y tápátalakító-kábelt. Utóbbiakra szükség is lehet, ha kihasználjuk az összes SATA portot.

És végül a doboz legmélyén találtunk egy hátlapi kivezetést két USB 2.0 port és két Firewire port számára.

BIOS és tuning

SOFTMENU III / OC ON THE FLY / FANEQ / FSB

Az Athlon 64-es alaplapok esetében lesz egy új opció, amelyet meg kell ismernünk, ez pedig a HyperTransport (avagy LDT) feszültsége, amely alapértelmezés szerint 1,2 V. Mi úgy vettük észre a tesztelés alatt, hogy a processzor tuningja esetén a HyperTransport feszültségének megemelésénél hatásosabb módszer az, ha a szorzóját csökkentjük, így VIA esetén a szabványos 800 MHz helyett 600 vagy 400 MHz-en, míg nForce3 esetén a szabvány 600 MHz helyett 400 MHz-en járatjuk. A HyperTransport "szorzójának" beállítására szinte az összes alaplapon van a lehetőség, míg a feszültség módosítására nem mindig. Jó megoldás lehet az is, ha a szorzó helyett a HyperTransport busz szélességét csökkentjük 16 bitről 8 bitre, hiszen a hatás ugyanaz.

VHT / VCORE / VCORE2 / VDDR / VAGP

A BIOS-ba belépve a Phoenix AWARDBIOS tárul elénk. Az FSB 200 és 300 MHz között állítható 1 MHz-es lépésekben, a HyperTransport feszültsége 1,2 V és 1,4 V között módosítható 0,05 V-os lépésekben, a processzor magfeszültsége millivoltban adható meg 0 és 350 között, így lényegében 0,35V plusz kakaót adhatunk a processzornak 350 lépésben, ezt mutatja az alsó sor harmadik képe. A memória feszültsége 2,5 V és 3,2 V (!) között állítható 0,05 V-os lépésekben, míg az AGP feszültsége 1,5 V és 1,65 V között, szintén 0,05 V-os lépésekben. A Softmenu III-ban találtunk egy új opciót, melynek neve "OC ON THE FLY", amely automatikus tuningot tesz lehetővé. Mi azt tapasztaltuk, hogy az FSB 200 MHz-ről 204 MHz-re állításán kívül mást nemigen csinál. Még egy érdekesség található a BIOS-ban, a "FanEQ Control" menü. Itt pontos értékeket megadva szabályozhatjuk a processzor, az északi híd és az OTES hűtés ventilátorát, így előírhatjuk például, hogy bizonyos processzorhőmérséklet alatt a ventilátor lassuljon le, vagy bizonyos hőmérséklet elérése után a ventilátor fordulatszáma növekedjen meg. Ezeket a beállításokat egyébként a fennt látott FanEQ programmal Windows alól is elvégezhetjük.

Az alaplapok teszteléséhez ugyanazt a processzort kaptuk meg, amelyet az Athlon 64-es processzorokat bemutató cikkben is használtunk, és akkor bizony kicsit csalódottak voltunk, hiszen mindössze 2200 MHz-ig tudtuk tuningolni a processzort, ami csupán 10% órajelnövekedés.

Az Abit KV8-MAX3 alaplapban ugyanazt a processzort, amelyet a Gigabyte vagy az MSI lapokban 2200 MHz-ig sikerült túlhúzni, egészen 2400 MHz-ig tuningoltuk stabilan! A processzornak ehhez az órajelemeléshez 1,75 V feszültségre volt szüksége, emellett a memória órajelét átállítottuk 166 MHz-re, tehát 200 MHz-en üzemelt aszinkron 2-3-3-7-es beállítással, illetve a HyperTransport szorzóját átállítottuk 3x-osra, tehát 600 MHz-re, amely az FSB emelésével arányosan megnőtt 720 MHz-re. Szinkron memóriabeállítás esetén 225 MHz FSB-ig jutottunk el, tehát 2250 MHz-ig, de ez inkább a memóriának köszönhető.

Később kiderült, hogy ez az órajel már a processzor tuninghatárát jelentette, ugyanis a gyári coolerrel nem sikerült egyik alaplapban sem 2400 MHz fölé jutnunk. Voltak azonban olyan alaplapok, amelyekben még ennyit sem sikerült elérni.

Albatron K8X800 ProII

Az Albatron K8X800 Pro II egyenesen Tajvanról repült hozzánk.

Az Albatron lapja sötétkék nyákra épül, a processzorfoglalat kissé feljebb került, mint az Abiton, mellette három memóriafoglalatot találunk. Az AGP foglalat világosabb kék színnel különül el a többi alkatrésztől, alatta hat PCI foglalat található, azonban a nagyobb hűtésű videokártyák egyet ebből használhatatlanná tesznek. A fő tápcsatlakozó szerintünk jó helyre került, illetve megtalálható egy +12 V-os, négytűs tápcsatlakozó is, amely már az Abiton is látható volt, és a többi alaplapon is látható lesz, ugyanis a stabil feszültségellátás az Athlon 64 processzorok számára alapkövetelmény. Az Albatron az Abithoz hasonlóan sajnos szintén nem csomagol alapfelszereltségként hűtéslefogató keretet, tehát olyan hűtést kell választanunk, amelyhez adják ezt az alkatrészt.

A K8X800 a nevéből sejthetően a VIA K8T800 lapkakészletre épül, így északi híddal is rendelkezik, melyről az Albatron egy kis passzív hűtéssel gondoskodik. Jó pont jár a zajtalan megoldásért. Az AGP foglalatnál azonban egy kondenzátor nagyon rossz helyre került, videokártya-cserélgetésnél vigyázni kell vele, nehogy kitörjük a helyéről. A memóriafoglalatok az AGP-foglalattal egy szintre kerültek, tehát memóriát még a videokártya behelyezése előtt rakjuk a helyükre.

Az alaplapon egy VIA VT6307 Firewire-vezérlő található, amelynek segítségével két nagysebességű, IEEE-1394-es porton keresztül csatlakozó eszközt köthetünk a számítógépre. A hálózatot az Abit lapnál már megismert 3COM Marvell 3C940 chip szolgáltatja, méghozzá gigabites sebességgel.

Az Albatron-lapon egy újdonságnak számító audiochipet fedezünk fel VIA Envy24PT személyében. Az Envy24 sorozatú hangvezérlők 96 kHz-es mintavételezést és 24 bites felbontást támogatnak, és 36 bites mixerrel rendelkeznek, az Envy24PT ezen kívül 8 audiocsatornát, valamint a legújabb DVD-Video Dolby Digital EX és DTS ES hangszabványokat is támogatja, négy szimultán bemenő csatorna mellett. További információkat a chipről ezen a címen találhatunk. A lapka egyébként nagyon jó minőséget nyújt, azonban ennek feltétele, hogy a hangkeltő kodek is – amely ezen az alaplapon a VIA VT1616 – jó minőséget képviseljen.

Ezen az alaplapon is megtalálható az Albatron két hasznos feature-je, a Voice Genie és a Mirror BIOS. A Voice Genie egy négy nyelven beszélő, alaplapi hibaleírást adó megoldás, a Mirror BIOS pedig a Gigabyte-lapoknál megismert DualBIOS albatronos megfelelője, tehát ha az egyik chip elszáll például BIOS-frissítés közben, akkor a tartalékchipet aktiválva folytathatjuk tovább a munkánkat.

Némileg meglepő, de a K8X800-on nem található semmiféle SATA- vagy PATA-RAID-vezérlő, ezért kénytelenek vagyunk beérni a déli hídba integrált SATA-vezérlővel, amely RAID funkciókat is támogat (0, 1 illetve 0+1 módokat).

Kellékek

A hátlapon az úgymond szokásos ki-bemeneteket találjuk meg, így nem hiányozhat az egy-egy PS2 port az egér és a billentyűzet számára, az egy-egy soros és párhuzamos port, a két USB port, az RJ-45-csatlakozó, és a megszokottnak egyáltalán nem mondható hat audio ki-bemenet (Surround back Speaker-out, surround speaker-out, center/subwoofer speaker out, mic-in, line-in és front speaker-out).

Az alaplaphoz jár a felhasználói kézikönyvön kívül egy driver CD és egy Intervideo WinCinema Pro DVD-lejátszó szoftver, emellett egy hátlapi panel, illetve két ATA100-as IDE-kábel és egy floppykábel. A két hátoldali kivezetésen további két Firewire port és négy USB portot kapunk, így tehát összesen hat áll ebből rendelkezésre, csak győzzük kihasználni.

A csomaghoz jár még egy SATA-kábel és egy SATA-tápátalakító kábel, illetve egy hátlapi kivezetés egy-egy soros és gameporttal. Egy másik hátlapi panelen S/PDIF digitális és analóg ki-bemeneteket, ear-phone jack és MIC jack aljzatokat találunk.

BIOS és tuning

SZORZÓ / FSB / AGP-PCI 222 MHz FSB-nél / AGP-PCI 233 MHz FSB-nél / VCORE

Az Albatron lapján a tuningopciók széles skálája áll rendelkezésre Az egyik legnagyobb fogás a processzor szorzójának állítása, amely ezen az alaplapon kívül csak az ASUS privilégiuma. Igaz, csak lefelé állíthatjuk, azonban ha belegondolunk, akkor ez is hasznos lehet, hiszen már az Athlon XP processzoroknál megtanultuk, hogy a kisebb szorzó és magasabb FSB nagyobb teljesítménnyel kecsegtet, mint a nagyobb szorzó és kisebb FSB párosa. A szorzó tehát 4 és 10 között variálható, míg az FSB 200 és 300 MHz között. Érdekes még, hogy a BIOS az FSB átállításának függvényében kijelzi az aktuális AGP/PCI órajelet is, ami sajnos nem fix, ráadásul még 233 MHz-nél sem vált át hetes osztóra a lap, tehát itt már 38 MHz a PCI órajele, ami a legtöbb PCI-os eszköz számára hosszú távon halálos dózis lehet. A K8X800 teszi lehetővé egyedül az 1,9 V-os processzorfeszültség-emelést, ezt is 0,05 V-os lépésekben.

VDDR / VAGP / VLDT / VNorthB / VSouthB

A memória feszültsége 2,6 V és 2,9 V között állítható 0,1 V-os lépésekben, míg az AGP feszültsége 1,5 V és 1,8 V között, szintén 0,1 V-os lépésekben. Ezen az alaplapon is lehetőség nyílik a HyperTransport feszültségének emelésére, 1,2 V és 1,3 V között választhatunk, illetve feltűnik két további opció, az NB és az SB Voltage, amelyek az északi és déli hídak feszültségének beállítására szolgálnak, mindkettő 2,5 V és 2,8 V között variálható 0,1 V-os lépésekben. Elméletileg szerintünk ezek az opciók az FSB emelésénél jöhetnek jól, gyakorlatilag azonban nálunk a változtatásuk nem hozott semmilyen plusz eredményt a többi alaplaphoz képest. Az Albatron-lapon az LDT szorzójának változtatására nincs lehetőség, tehát eljött az idő, amikor a HyperTransport busz szélességét vagyunk kénytelenek változtatni (16 bitről 8 bitre).

Ahogy az Abit-lappal is, az Albatronnal is 2400 MHz-et hoztunk ki a processzorból 1,8 V-os feszültséggel, igaz ezt 241 MHz-es FSB-vel, ugyanis ez az alaplap eggyel kevesebb MHz FSB-t állít be, mint mi a BIOS-ban. A memóriát ezen az órajelen 166 MHz-re állítottuk vissza, tehát 200 MHz-en üzemelt 2-2-2-5-ös beállítással. A HyperTransport szélességét a fel- és lefutó ágon is 8 bitre állítottuk. Amíg ezt nem tettük meg, addig a processzor csak 2200 MHz-en volt hajlandó stabilan működni. 240 MHz-es FSB-nél a BIOS szerint a PCI órajele 40 MHz, tehát annak ellenére, hogy a tesztek erejéig stabil volt a rendszer, hosszabb távon a merevlemezeink megóvásának érdekében így nem járatnánk.

ASUS K8V Deluxe

Az ASUS K8V Deluxe a gyártó szerint az Athlon 64-es alaplapok királya. Talán nem véletlen a dobozon látható nagy oroszlánfej.

A K8V külsőre igazán tetszetős, fekete nyákra épül, a memóriafoglalatok és a PCI-bővítőhelyek citromsárgán rikítanak, ezekből egyébként öt van, és közvetlenül a barna AGP-foglalat alatt helyezkednek el, tehát lényegében azonnal négyre csökken a használható PCI-foglalatok száma. Az IDE-csatlakozók és a chipset hűtése kék lett, és jópontot érdemel a floppycsatlakozó 90 fokos elforgatása, hiszen így a kábelt elvezethetjük a házon belül a merevlemezek mellett. A tápcsatlakozó helye némileg szerencsétlen, hiszen az IDE-kábelek is pont arrafelé helyezkednek el. Az ASUS-lapon már gyárilag van hűtéslefogató keret, tehát ezzel a problémával a későbbiekben nem kell foglalkozni.

A K8V Deluxe a VIA K8T800 chipsetre épül, ennek megfelelően északi hídat is találhatunk rajta, amelyet az ASUS egy egyszerű hűtőbordácskával fedett le. Az AGP-foglalat környékén nem látható egy zavaró alkatrész sem, ráadásul a memóriafoglalatok egy szinttel feljebb is kerültek, tehát később nem okoz kellemetlen pillanatokat a memória vagy a videokártya cseréje, bővítése.

A hatcsatornás hangzást az ADI AD1980-as chipje szolgáltatja. A hálózati vezérlő a már megszokott 3COM Marvell 3C940-es gigabites Ethernet chip.

Az ASUS K8V Deluxe egyik igazi különlegessége a 802.11b szabványú (a 802.11g-re is felkészített) modulokat fogadni képes Wi-Fi foglalat.

Az alaplapon található továbbá egy VIA VT6307 Firewire-vezérlő, amely két Firewire csatlakozást tesz lehetővé, illetve egy Promise PDC20378-as SATA RAID-vezérlő, amely SATA RAID 0, 1 és 0+1 funkciókkal bír, így összesen négy SATA és hat PATA eszközt köthetünk a számítógépre.

Az alaplaphoz a generációk óta bevált ASUS PC Probe-ot ajánlja a gyártó, ezzel a programmal végigmonitorozhatunk minden hőmérsékletet, feszültséget, fordulatszámot és további információkat kaphatunk a rendszerről.

Kellékek

A hátlapon egy-egy PS2 portot találhatunk az egér és a billentyűzet számára, egy-egy soros és párhuzamos portot, négy USB 2.0 portot, egy-egy Firewire- és RJ-45-csatlakozót, illetve a szokásos audio ki-bemeneteken kívül egy S/PDIF kimenetet is.

Az ASUS szokásához híven most sem fukarkodott a csomagolt kellékek terén, a dobozban az alaplap mellett találunk egy felhasználói útmutatót, egy driver CD-t és egy Intervideo WinDVD Suite CD-t, három fekete ATA100-as IDE-kábelt és egy floppykábelt, illetve egy hátlapi panelt, és két, a számítógép hátuljára kivezethető panelt, amelyeken négy további USB és egy Firewire port található.

Ezen felül kapunk további két SATA-kábelt és egy hozzávaló Y tápkábel-átalakító elosztót. Nemcsak a hátlapi panelen található S/PDIF kimenet, hanem egy hátlapi kivezetést is ad az ASUS.

BIOS és tuning

PERFORMANCE MODE / HŐMÉRSÉKLET / VCORE1 / VCORE2

A K8V Deluxe AMI-BIOS-ra épül. Érdekességként a már sok P4-es ASUS-lapon látott Performance Mode itt is helyet kapott, ez az opció a memóriaidőzítéseket csökkenti, tehát gyorsítja a rendszert, igaz csak minimális mértékben. Érdemes megjegyezni, hogy tapasztalataink szerint az összes alaplap végre közel ugyanazt a hőmérsékletet méri, míg az Athlon XP-s vagy Pentium 4-es lapoknál a legkülönfélébb értékeket láthattuk. Alapállapotban minden alaplapon 35-40, míg terhelés alatt maximum 55 fokos volt a processzor. A VCORE1 és VCORE2 képek magyarázata: ahhoz, hogy ezeket be tudjuk állítani, a "FID/VID change" opciót "Auto"-ról "Manual"-ra kell állítani. A "Hammer VID"-del, esetünkben a VCORE1-es képen egy 0,8 V és 1,55 V-os tartományon belül állíthatunk be egy értéket, majd a " VCORE Offset" opcióval ezen felül választhatunk a "None" és "150mV" értékek közül. Ez mindössze annyit jelent, hogy maximum 1,55 V+150m V (0,15 V)=1,7 V feszültséget adhatunk a processzornak.

FSB / SZORZÓ / VDDR / VAGP / VLINK

Az FSB 200 és 300 MHz-es tartományban állítható, illetve az Albatron mellett ezen az alaplapon be tudjuk állítani a szorzót is, ráadásul 10 feletti értéket is megadhatunk. Egy gond van csak, 10 feletti szorzó beállításakor a gép ugyanúgy 2000 MHz-en indult el, mintha nem nyúltunk volna ehhez az opcióhoz. A memória feszültsége 2,6 V és 2,8 V között állítható be 0,1V-os lépésekben, emellett az AGP feszültsége 1,5 V és 1,7 V lehet. Az új BIOS-ban feltűnik egy új opció, a V-LINK Voltage, amely elvileg az északi- és déli hidat összekötő kapcsolat feszültsége; ezt 2,5 és 2,7 V-ra állíthatjuk be.

Érdekességképpen kipróbáltuk, hogy működik-e a szorzóbeállítás rendesen, és beállítottuk az 5-ös szorzót, tehát 1000 MHz-et. Meglepődtünk, amikor kiderült, hogy a Sandrán kívül egyik ismert program sem detektálja jól a szorzót és az FSB-t, mind 10x100-at észlelt, míg a Sandra 5x200-at.

Az ASUS-lap a tuning terén vegyes benyomást tett. A szinkron tuningot ez az alaplap bírta a legjobban, viszont nem tudtuk kihozni belőle azt az órajelet, mint az Albatron és az Abit esetén. A maximális tuning 230 MHz-es FSB, szinkronban a memóriával, 1,7 V-os processzorfeszültségen, és 600 MHz-re visszaskálázott HyperTransport-sebességgel.

Chaintech ZNF3-150 Zenith

A Chaintech egyetlen, fullos Socket 754-es alaplapjával képviseltette magát, a ZNF3-150 Zenith-tel, amely a Chaintechtől elvárhatóan több újdonsággal is szolgál (így például a RadEX, a CBOX3 és a nyák külleme).

A ZNF3-150 az nForce3 chipkészletre épül, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az egyetlen nagy passzív chipsethűtő az AGP és a memóriafoglalatok alatt egy nagy Z betűvel a keretén. Az IDE-és floppycsatlakozók, a PCI bővítőhelyek és a memóriafoglalatok narancssárga színt kaptak az egészében fekete nyákon, ízlés kérdése, hogy kinek hogy tetszik ez a kombináció. Az AGP-foglalat alatt nincs kihagyva egy PCI-nyi hely sem, ezért a felhasználható maradék néggyel csínján kell bánni, bár ha a később bemutatott integrált szolgáltatásokat végigvesszük, akkor megértjük, hogy miért is nincs szükség különösebben sok PCI-foglalatra. Ezek alatt egy CMR (Chaintech Multimedia Riser) slot található, amelybe a Chaintech-féle MultiMedia kártyát (CMC 7.1) helyezhetjük. A hűtőlefogató keretet a Chaintech szállítja az alaplapon, tehát ezzel sem kell a későbbiekben törődni. A processzorfoglalat mellett felbukkan a RadEX, amelyről később még részletesen szólunk.

A chipsetet – amely még a legalaplappróbálóbb időkben sem melegedett fel kritikus mértékben – hangtalan passzív hűtés fedi be. A videokártya behelyezését semmi nem zavarhatja meg, egyedül a chipset hűtése került közel az AGP-foglalathoz, azonban ezzel nem lesz problémánk. A memóriabővítés már bonyolultabb lehet, ugyanis egy hosszabb videokártyát ki kell szednünk az alaplapból ahhoz, hogy a memóriatartó pöcköket ki tudjuk akasztani.

A hangot az Albatron-lapon is látott VIA Envy24PT és VIA VT1616 duó szolgáltatja.

Most pedig lássuk a Chaintech újítását, amely RadEX névre hallgat. A hőelvezető csővezeték a processzorfoglalat mellett fekszik, és sejthetően az alaplapon leginkább melegedő alkatrészeket (a FET-eket) fedi be. A meleg levegőt egy kis ventilátor hajtja ki az alaplap felől, így a processzor körül felgyülemlett meleg levegő is elvileg hűl valamelyest.

A szerkezetet természetesen leszedtük az alaplapról, hogy még jobban szemügyre tudjuk venni. A csővezetéknek látszó tárgy nem más, mint egy nagy összefüggő bordázat, alumíniumból, amelyet az aranyszínű sipka fed el a kíváncsi szemek elől. Érzékeny füleinket a kis ventilátor által keltett zaj erősen zavarta, tehát csendre ne számítsunk.

A ZNF3-150 a sorban az első olyan lap, amelyen nem a 3COM chipje, hanem a Broadcom BCM5788-as chipje szolgáltatja a gigabites ethernetet. A VIA VT6306 IEEE1394-vezérlőnek köszönhetően három Firewire portot találunk az alaplapon.

A lapon található még egy SATA RAID-vezérlő is, amely a Silicon Image 3114-es megoldásán alapul. A chipet láthattuk már az Abit-lapon is: támogatja a SATA-150 interfészen kapcsolódó eszközöket, illetve a RAID 0, 1 és 0+1 módokat is. Így az nForce3-nak köszönhetően a 3 PATA- és 4 SATA-csatlakozóra összesen 10 eszköz köthető.

Kellékek

A hátlapon egy-egy PS2 port található a billentyűzet és az egér számára, emellett látható a RadEX bordázata, ahol a levegő kiáramlik. Két soros és egy párhuzamos port, két USB, egy RJ-45 és három audio ki-bemenet. Nem kell megijedni, most jön a ZNF3-150 igazi erőssége, a mellékelt kellékek garmadája.

Az alaplap mellé kapunk egy jó vastag felhasználói kézikönyvet, egy hátlapi panelt, egy driver CD-t és egy felhasználói programokkal teli CD-t. Emellett kapunk egy csavarhúzókészletet, amely négy elemből áll, egymásba dugva úgy néznek ki, mint egy nagy toll.

Ezen felül kapunk két cső IDE-kábelt, és egy cső floppykábelt, illetve négy SATA-kábelt és két SATA-tápátalakító és egyben elosztókábelt is.

A CMR foglalat kihasználásához kapunk egy kártyát, amely a korábban már említett Chaintech MultiMedia Card nevet viseli. Két firewire port és négy aux-in port található rajta.

És végül a dobozban megtaláljuk az Apogee és Zenith alaplapokhoz járó CBOX-ot is, amely már a hármas verziószámot viseli. A CBOX3 nem más, mint egy a számítógépház 5,25-ös helyére tehető "rack", amelyen ki lehet vezetni egy Firewire portot, két USB portot, két audio portot, illetve egy-egy CF/Microdrive-ot és MMC-t, és egy CIR portot is.

Az előlap három színű lehet, vajszínű, fekete és szürke (a legáltalánosabb számítógépház-színek), tehát van választék. A fenti szolgáltatásokon kívül képes kijelezni egy kétdigites hexadecimális kódot, amely hasonlatos az Epox- vagy a most már az Abit-lapokon is megtalálható diagnosztikai kijelzővel.

Ha esetleg kedvünk tartja, akkor a hőmérsékleteket is megjeleníthetjük ezen a kijelzőn, ehhez azonban a DigiDoc program használata szükséges.

BIOS és tuning

A BIOS bemutatása előtt érdemes szólni az NVIDIA SystemUtility programjáról. A program 2003. Október 27.-én született meg, és erről a címről tölthető le. Feladata az összes NVIDIA-chipsetes alaplapról kimerítő információt adni a feszültségeket, hőmérsékletek, órajelek és időzítések terén, illetve ezek átállítására lehetőséget adni az operációs rendszer alól. Úgy gondoltuk, hogy itt az idő, a programot kipróbáljuk egy nForce3-as alaplapon. Sajnos a program még nem látszik kiforrotnak: ugyan a memóriaidőzítések átállítgatása működött, de az FSB növelésére lefagyott a gép, többszöri próbálkozás után is.

FSB / AGP / VAGP

A ZNF3-150 a Phoenix AWARD BIOS-ra épül, a tuningopciókban pedig nincs hiány. Az FSB 200-tól 400 MHz-ig állítható, ami talán kicsit túlzás. NForce3 chipkészletről lévén szó az AGP és a PCI órajele lefixálható, és mint tudjuk, ez a VIA lapkakészletével szemben egy nagyon nagy előny azoknak a szemében, akik szeretik a tuningot. Az AGP órajele tehát 66 és 100 MHz között fixen beállítható, innentől kezdve nincs túl sok értelme az AGP feszültségét megemelni, azonban erre is van lehetőség 1,6 V és 2,2 V (!) között.

VCORE / VDDR / VDD

A processzormag feszültsége 1,450 V és 1,7 V között állítható be 0,05 V-os lépésekben, a memória feszültsége 2,7 V és 2,9 V között 0,1 V-os lépésekben, míg a chipset feszültsége 1,7 V és 1,9 V között 0,1 V-os lépésekben. A Chaintech-lapon a legújabb BIOS-ban nem találtuk meg a memóriaidőzítés beállításait, tehát erre várni kell, alapértelmezés szerint a lap a Corsair XMS PC3500 CL2-es ramjainkat 2,5-3-3-7-es beállításon járatta. A tuningolás ugyanúgy ment, mint az Abit esetében, szinkronban 225 MHz FSB-t értünk el, míg aszinkronban 240 MHz-et, tehát 2400 MHz-en járt a processzor; az alaplap a CAS Latencyt itt viszont visszaállította 2-re.

Epox 8HDA3+

Az Epoxtól a 8HDA3+ típusjelű lapot kaptuk.

Az Epox 8HDA3+ az Epoxtől megszokott zöld nyákra épül. A processzorfoglalat mellett közvetlenül megtaláljuk a memóriafoglalatokat, amelyekből a többi alaplaptól eltérően kettő van. A hűtőlefogató keret az alaplapon gyárilag rajta van, ezzel tehát később nem kell foglalkozni, illetve a processzor túloldalán, közvetlenül a keret mellett megtalálható az északi híd, lévén VIA K8T800 chipsetre épül a board. Az AGP-foglalat lila színű, alatta egy PCI-helynyi kimarad, tehát a szélesebb hűtésű videokártyák tulajdonosai sem kénytelenek nélkülözni a PCI-foglalatot. A tápcsatlakozó helye jó helyen van.

Az északi hídon egy kis passzív borda kapott helyet, a borda nagyon vékony ragasztópapírral illeszkedik a chipre, nincsenek lefogatópöckök vagy lyukak. Az AGP-foglalat közelében nincsenek kondenzátorok, viszont a hosszabb videokártyák problémát jelenthetnek memóriabővítés esetén, azonban két memóriafoglalatnál ez a veszély ritkán áll fenn.

Az integrált hangzást a Realtek ALC655-ös chipje szolgáltatja, amely már kissé elavult megoldás. Ha PATA RAID-vezérlő nincs is az alaplapon, SATA RAID-vezérlő van, az Epox itt a Silicon Image 3114-es chipje mellett döntött, amely támogajta a RAID 0, 1 és 0+1 módokat.

A 8HDA3+ az Epox korábbi alaplapjaihoz hasonlóan fel van szerelve a P80P diagnosztikai ledrendszerrel. Az eszköz feladata a gép működése során folyamatos tájékoztatást nyújtani az esetleges meghibásodásokról. A működést úgy kell elképzelni, hogy amikor bekapcsoljuk a gépet, ez a kis szerkezet – úgy, mint az Abit-lapon – hexadecimális (16 os számrendszer) számokat jelez ki, majd amikor a POST végére ér, és minden rendben van, FF-re vált. Ha valamilyen hiba következtében a POST végéig nem jut el a rendszer, akkor erről a kijelzőről egyszerűen leolvashatjuk a hexadecimális értéket, majd azt a használati útmutatóból kikeresve megtudjuk, hogy mi a hiba pontos oka.

A hálózati vezérlő esetében az Epox választása is a gigabites 3COM 3C940-es chipre esett, illetve a VIA Tahoe VT6103-as chipre, mely 10/100-as.

Kellékek

A hátlapon megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzet és az egér számára, két soros és egy párhuzamos port, négy USB port, két RJ-45-csatlakozó, és egy RAC Jack, egy Line-in/Rear Out, egy Line-out/Front out illetve egy Mic-in/Center&Subwoofer port.

A csomagban található egy felhasználói kézikönyv, egy driver CD, két ATA100-as IDE-kábel, illetve egy floppykábel, emellett nem hiányozhat a hátlapi panel, a SATA driverfloppyk, és a két-két SATA-kábel és tápkábel sem.

A nem túl bőséges csomagolásban található még egy hátlapi kivezetés, amelyen egy gameport, illetve egy SATA port van; utóbbival egy külső SATA-merevlemez könnyedén csatlakoztatható hotswap megoldással.

BIOS és tuning

FSB / MEMORY / VCORE / VDDR / VAGP

A 8HDA3+ a Phoenix AWARD BIOS-ra épül, és annak ellenére, hogy Epox-lapról van szó, viszonylag szegényes tuningopciókat kínál. Az FSB 200 és mindössze 250 MHz-es intervallumon belül állítható 1 MHz-es lépésekben, a processzor feszültsége 1,350 V és 1,750 V között 0,025 V-os lépésekben, a memória feszültsége az alapfeszültséghez képest maximum 0,3 V-tal lehet magasabb, míg ugyanez igaz az AGP feszültségére is. A memóriával kapcsolatos beállítások viszont nagyon széles skálán mozognak.

A lapon a szinkron maximális stabil órajelet 2260 MHz-nél értük el, itt a memória 2,5-3-3-8-11-16-os beállításokkal üzemelt 2,9 V-on.

2410 MHz-en a memóriavezérlő sebességét 166 MHz-re állítottuk, így 200 MHz-en járt. Érdekes, hogy az Epox-lapon a Corsair RAM-okat sehogyan sem tudtuk CL2-es működésre bírni.

MSI K8T Neo-FIS2R

Az MSI volt az első olyan alaplapgyártó, amelyik csomagban árulta alaplapjait egy Athlon 64-es processzorral. Az Athlon 64-es processzort bemutató cikkünkben is találkozhattunk már az MSI K8T Neo-FIS2R-rel, azonban akkor csak felületesen vizsgáltuk meg.

A VIA K8T800 chipsetet használó K8T Neo piros nyákra épül, a világoszöld memóriafoglalatok, a citromsárga IDE- és floppycsatlakozók, a piros AGP-foglalat, mind-mind amolyan MSI-s. Teljes a színkavalkád. A processzor mellett nem találtunk processzorhűtő keretet, tehát ezt magunknak kell beszerezni. Az AGP-foglalat alatt öt PCI-szlot található, melyekből egy nagyobb hűtésű videokártya egyet elfoglal.

Az északi hídon egy elég nagy hűtőborda kapott helyet. Az AGP-foglalat környékén – amint már megszokhattuk az MSI esetében – soha nincs semmilyen alkatrész, ráadásul a memóriabővítés sem probléma.

Az integrált hangot a kissé elavult Realtek ALC655 szolgáltatja, míg a gigabites hálózati vezérlőt a Realtek RTL8110 testesíti meg.

A K8T Neo-FIS2R lapon is helyet kapott az MSI saját fejlesztésű chipje, amely a CoreCell nevet kapta. A CoreCell chip az Abit µGuru chipjéhez hasonlóan egy olyan második processzor az alaplapon, amellyel feszültségeket, hőmérsékleteket és fordulatszámokat állíthatunk be vagy monitorozhatunk. A CoreCell négy feature-rel dicsekedhet:

• Speedster: maximális tuning

• PowerPro: energiatakarékos üzemmód

• LifePro: a hőmérsékelt állandó szinten tartása, ventilátorfigyelés

• BuzzFree: hang-management

A chiphez az MSI készített egy külön programot is, amellyel Windows alatt tudjuk a beállításokat elvégezni. A neve CoreCenter.

A programmal beállíthatjuk a feszültségeket, figyelemmel kísérhetjük a ventilátorok fordulatszámát, illetve beállíthatjuk, hogy automatán vagy manuálisan szeretnénk szabályozni, emellett beállíthatjuk a memória és a processzor feszültségét is.

Az MSI egy SATA-PATA RAID-vezérlővel is kedveskedik, mely a Promise PDC20378 megoldására épül. Ez két SATA és egy PATA meghajtót támogat, azokat kombinálva RAID 0, 1 vagy 0+1 tömböket hozhatunk létre, SATA+PATA vagy két SATA merevlemez párosításával. Az alaplapon két IEEE1394 kivezetés is van, melyeket a VIA VT6307 chipje vezérel.

Kellékek

A hátlapon megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzet és az egér számára, egy-egy soros és párhuzamos port, egy-egy mini és teljes méretű Firewire port, négy USB port, egy RJ-45-csatlakozó és hat további audiocsatlakozó.

Az alaplap mellé kapunk egy felhasználói kézikönyvet, egy driver CD-t, két floppyt a Promise és a VIA SATA driverekkel, egy cső IDE-kábelt, illetve egy hálóba gyűrt floppykábelt, két-két SATA-kábelt- és tápkábelt, illetve egy MSI DBracket2-t USB kimenetekkel. Ha bundle kiszerelésben vesszük, akkor a most felsorolt tárgyakon kívül egy Athlon 64 3200+ processzort is kapunk.

BIOS és tuning

FSB / HDT / VCORE / VDDR / VAGP

Az MSI K8T Neo lapja az AMI BIOS-ra épül. Tuninglehetőségei átlagosak, a rendelkezésre álló opciók közül a processzor feszültségemelése pedig nem működik. Ezt remélhetőleg egy későbbi BIOS kiadása javítani fogja. A processzor feszültsége tehát maximum +15%-kal növelhető meg, ami 1,5 V-os alapfeszültséget feltételezve 1,725 V, a memória feszültsége maximum 2,85 V lehet, míg az AGP feszültsége maximum 1,85 V. Az FSB 190 és 280 MHz között állítható, azonban 200 MHz alatti érték beállításakor nálunk mindig lefagyott a rendszer. Egy képet mellékelünk az LDT-sebesség beállításáról is. Az MSI-lappal maximálisan 2200 MHz-et hoztunk ki a processzorból a feszültségemelési hiba miatt.

Gigabyte K8NNXP

A Gigabyte K8NNXP Limited Edition kapcsán joggal merül fel a kérdés: mitől limited a limited? Lássuk a doboz belsejét!

Az alaplap az nForce3 chipsetre épül, ezt onnan lehet észrevenni, hogy a processzor környékén nincs semmilyen nagyobb chip. A három lila memóriafoglalat mellett közvetlenül megtalálható a processzorfoglalat, amelyhez a Gigabyte hűtőlefogató keretet is ad. E felett található a DPS (Dual Power System) modul helye. A zöld AGP-foglalat alatt öt PCI-foglalatot találunk, melyekből egyet azonnal elvesztünk, amint egy nagyobb bordájú videokártyát rakunk a gépünkbe.

A chipseten egy aranyozott színű lukacsos bordára szerelt ventilátor van, ez azonban elég halk. Az AGP-foglalat környékén a Chaintech lapon tapasztalt látvány fogad minket, semmilyen alkatrész nem gátolja a videokártya beszerelését, hacsak nem a chipset hűtése. A memóriabővítés problémája nem probléma ezen az alaplapon, mert a memóriafoglalatok az AGP-foglalat feletti szintre kerültek.

Az alaplap DUAL szolgáltatásainak egyike a két hálózati vezérlő: a Realtek RTL8110S gigabites és az NVIDIA MAC-et használó Realtek RTL8201BL 10/100.

A Gigabyte egyes lapjain található DPS (Dual Power System) modul egy hatfázisú feszültségregulátor, amelynek a használatával a feszültségek extrém körülmények között is stabilan tarthatóak.

A DPS modul helye az alaplapon

A legtöbb tuningos mára már tudja, hogy egy gyenge táp a tuning egyik legnagyobb ellensége, hiszen az ingadozó feszültségek hatására a rendszer instabillá válhat. A DPS a feszültségeket stabilizálja, ezáltal elviekben magasabb fokú tuningolás és persze stabilitás válik lehetővé.

A Gigabyte az alaplapjaihoz egy túlhajtást és rendszerfigyelést elősegítő szoftvert is készített, amely letölthető a gyártó honlapjáról. A szoftver az EasyTune 4 névre hallgat.

A program képes az összes fordulatszám illetve feszültség figyelésére, emellett támogatja az operációs rendszerből való tuningot is, úgymint feszültségek változtatása, processzor rendszerbusz változtatása és processzorszorzó változtatása.

A Gigabyte a Realtek ALC658-as hangkodekre szavazott. A márka ismerőinek nem okoz meglepetést, hogy a Giga-lapok elhagyhatatlan hozzátartozója, a DualBIOS megtalálható ezen az alaplapon is.

Az alaplapon két RAID-vezérlő is megtalálható, a GigaRAID az ATA133-as IDE csatlakozású merevlemezeket képes kezelni, míg a Silicon Image 3512-es chipje a SATA csatlakozású merevlemezeket. Mindkét vezérlő ismeri a RAID 0 és 1 módokat, illetve a GigaRAID a 0+1 módot is. Ezek segítségével összesen nyolc IDE és két SATA eszközt csatlakoztathatunk a számítógéphez.

Kellékek

Az K8NNXP a szokásosnak mondható hátlapi ki- és bemenetekkel rendelkezik. Két PS2 port az egérnek és a billentyűzetnek, két soros és egy párhuzamos port, két USB és két RJ-45 port, illetve három audiocsatlakozó.

A dobozban az alaplap mellett találunk három felhasználói kézikönyvet: egyet az alaplaphoz, egyet a SATA RAID-hez, egyet pedig a GigaRAID-hez. Találunk továbbá egy driver CD-t, egy hátlapi panelt, két SATA-kábelt, illetve tápkábelt, három ATA100-as kábelt és egy floppykábelt, illetve a DPS modult és egy külső SATA kivezetést is. Hátulra kivezethető formában egy két USB portos, egy két USB port plusz IEEE1394 portos, és egy S/PDIF + RCA + Sub center + Rear R/L audioportokkal ellátott hátlapi kivezetést is kapunk.

Ezen a szerkezeten keresztül a gép szétszerelése nélkül tudunk SATA merevlemezt csatlakoztatni a számítógépünkhöz. Ötletes megoldás.

BIOS és tuning

FSB / HT / AGP / MEMO

A K8NNXP a Phoenix Award BIOS-ra támaszkodik. A plusz opciók eléréséhez a BIOS-ba belépés után a CTRL+F1 billentyűkombinációt kell leütni. Az FSB 200 és 300 MHz között állítható be, az AGP órajele – lévén hogy nForce3-ra épülő alaplapról van szó – 66 és 100 MHz között fixálható, és bár a memóriakésleltetés beállításai nem olyan széles körűek, mint a VIA chipsetes alaplapoknál, az elvárható opciók manuális átállítására lehetőséget ad. A HyperTransport szorzója is átállítható ezen a lapon, akár 4x-esre is, ami a gép leállását eredményezi, nem hiába nem támogatja az nForce3 a 800 MHz-es HyperTransport-sebességet.

VCORE / VHT / VDDQ / VDDR

A processzor feszültsége 1,100 V-tól egészen 1,700 V-ig állítható 0,05 V-os lépésekben, azonban ez az opció a tesztelés időszakában elérhető BIOS-szal nem működött, a processzor egyszerűen mindig az alapfeszültséget kapta, bármit is állítottunk be. A HyperTransport feszültsége az alapfeszültségtől, ami 1,2 V, maximum +0,3 V-tal térhet el, és ugyanez igaz a memória feszültségének beállítására is. Van mégegy opció, a VDDQ Voltage, amelynek a szerepe nem egészen világos előttünk, mert nincs dokumentálva sehol. Feltehetően a chipset feszültségét állíthatja.

A K8NNXP tuningopciói megnyerőek, azonban nagy mínuszpont a processzorfeszültség bugja, ami miatt csak 2200 MHz-re tudtuk tuningolni a processzort, az így elért eredmények már szerepelnek korábbi Athlon 64-es tesztjeinkben.

Gigabyte K8VNXP

Egy másik Gigabyte-lapot is kaptunk tesztelésre. A K8VNXP nagyon sok mindenben hasonlít a K8NNXP-re, ám nem az nForce3, hanem a VIA K8T800 chipsetre épül.

A K8VNXP szintén a sarkainál lekerekített kék nyákra épül. A processzorfoglalat némileg magasabbra került, mint elődjénél, a memóriafoglalatok ugyanazon a tájékon vannak, viszont a DPS modul slotja nem a processzor felett, hanem mellette helyezkedik el. Az AGP-foglalat zöld színnel különül el az öt PCI-foglalattól, amelyekből egy használhatatlanná válik, amint egy nagyobb hűtőbordájú videokártyát teszünk a számítógépünkbe. Az alaplap úgy egészében igényes kialakítású, és ventilátor-lefogató keret is jár hozzá. A tápcsatlakozó jó helyre került.

A chipseten egy a K8NNXP-nél már megismerthez hasonló hűtést láthatunk a lapon; a ventilátor halkan végzi a dolgát. Az AGP- és a memória-foglalatok "tengelyében" a táj tökéletes.

A hálózati vezérlőket már megismerhettük a K8NNXP alaplapon, itt is a Realtek RTL8201BL és RTL8110S chipjeit fedezhetjük fel.

Szóljunk pár szót a Gigabyte által bevezetett Dual BIOS-ról is, elvégre egy nagyon hasznos szolgáltatásról van szó, melynek bemutatóinkban eddig nem szenteltünk kellő figyelmet. A Dual BIOS kifejezés lényegében két BIOS IC-t takar. Manapság az alaplapok többségét egy BIOS IC-vel vásárolhatjuk meg, hiszen így gyártják a gyártók. A BIOS IC egy olyan alkatrész, amelynek a programját (CMOS) időnként érdemes frissíteni. Vannak olyan esetek, amikor a BIOS-frissítés nem sikerül valamilyen okból kifolyólag, mint például áramszünet, ekkor az alaplap elvileg "meghal", hiszen a BIOS nélkül nem indul el. A Dual BIOS használatával az ilyen alaplapi elhalálozások elkerülhetőek, hiszen egy elrontott BIOS írás után egyszerűen csak a második BIOS-t kezdjük el használni, mintha mi sem történt volna.

A K8VNXP-re is a Realtek ALC658 AC'97-es hangkodek került, illetve a DPS-t (Dual Power System) is viszontláthatjuk, most azonban nem a processzorfoglalat felett, hanem mellette van a bővítőfoglalat.

Ezen az alaplapon is megtalálható a GigaRAID RAID-vezérlő, amely összesen négy ATA133-as merevlemez kezelését teszi lehetővé, illetve ismeri a RAID 0, 1 és 0+1 módokat. A K8VNXP nem tartalmaz külső SATA-vezérlőt, hiszen az a déli hídba már integrálva van, így összesen két SATA merevlemezt használhatunk, azokat is akár RAID 0 és 1 módokban. A K8VNXP-hez is megkapjuk a SATA kivezetést, amellyel a számítógépen kívülről is csatlakoztathatunk SATA merevlemezt a rendszerhez.

Kellékek

A hátlapon a K8NNXP-nél már látottakat tapasztaljuk, azon felül két USB porttal gazdagodtunk, így megtalálható rajta két PS2 port, két soros és egy párhuzamos port, két RJ-45-csatlakozó, három audió ki-bemenet és négy USB port.

Az alaplap mellé kapunk két felhasználói kézikönyvet: egyet az alaplaphoz, egy pedig a GigaRAID-hez, illetve egy driver CD-t. Ezen felül nem hiányozhat a hátlapi panel, a két SATA kábel és tápkábel, a három ATA100-as IDE-kábel, a floppykábel és a kihagyhatatlan DPS modul. Hátlapra kivezethető formában két USB portot, egy Firewire portot és egy S/PDIF + RCA + Sub center + Rear R/L audioportokat kapunk.

BIOS és tuning

FSB / MEMO / VCORE / VAGP / VDDR

A K8VNXP a K8NNXP-hez hasonlóan Phoenix Award BIOS-ra épül, és támogat jónéhány tuningopciót, melyeket a BIOS-ba belépve a CTRL+F1 billentyűkombinációval csalogathatjuk elő. Az FSB 200 és 255 MHz-es intervallumon belül állítható, a processzor feszültsége 1,100 V és 1,700 V között 0,05 V-os lépésekben. Az AGP feszültsége az alapértéktől (1,5 V) +0,1 V és +0,2 V-tal térhet el, míg a memória feszültségére ugyanezek az értékek igazak. Ha visszalapozunk, akkor látható, hogy egy VIA-chipsetes alaplapon a memória beállításait sokkal jobban finomíthatjuk, azonban ezek jó része az rendszer stabilitásának megbolygatásán kívül másra nem igazán jó.

A K8VNXP tehát szintén támogat jó pár tuningopciót, azonban ezen az alaplapon is bugos volt a processzor feszültségének állítása. Ha az opciót 1,55 V fölé állítottuk be, az alaplap nem indult el, alatta nem volt semmi probléma. 1,55 V-os feszültséggel a processzort 2200 MHz-ig tudtuk tunigolni.

ASUS SK8N

Az ASUS SK8N volt az első alaplap, amely napvilágot látott az egyprocesszoros szerverekbe szánt Opteron processzorok kiszolgálására. Azóta már tudjuk, hogy az Athlon 64 FX processzorok fogadására is képes alaplap nagy slágertermék lett, többek között az AMD a bemutató számítógépeit is az SK8N köré építette.

Az nForce3 chipsetre épülő alaplap felépítése rendhagyó. A processzor az alaplap közepe tájékán foglal helyet, a memóriafoglalatok felette helyezkednek el, míg alatta közvetlenül az AGP-foglalat van. Ez nem túl szerencsés megoldás, hiszen a videokártya melege a processzort is szépen bemelegíti, ennek tetejébe a processzor és a videokártya hője pedig a memóriákat fűti még tovább. Az AGP-foglalat alatt öt PCI-bővítőhely található, amelyekből egyet elveszítünk, amint egy nagyobb bordájú hűtést szerelünk a gépbe. A tápcsatlakozók jó helyre kerültek.

Ismerkedjünk meg a Socket940-es foglalattal

Előző cikkeinkből megtudhattuk, hogy az Opteron és az Athlon 64 FX processzorok kétcsatornás memóriavezérlővel rendelkeznek. Az alaplapok esetén ezt nagyon könnyen észre lehet venni, hiszen a memóriafoglalatok párban vannak.

A chipsetre az ASUS egy apró, zöld hűtőbordát tett, amely hosszabb munka után rendkívül felforrósodik. NForce3-as alaplapról lévén szó az AGP-foglalat környékén nincsenek kondenzátorok, az SK8N-en még memóriafoglalatok sem, ugyanis azok a processzor fölé kerültek.

Az integrált hangzást az SK8N esetében a kissé elavultnak számító Realtek ALC650-es hangkodek biztosítja, míg a 10/100-as ethernetért a szintén Realtek műhelyéből kikerülő RTL8201BL PHY chip a felelős.

Az nForce3 chipset hiányosságát, miszerint nincs natív SATA, az ASUS kénytelen volt kiváltani egy integrált megoldással, ez pedig a Promise PDC20378-as chipje lett, mely két SATA és egy PATA csatlakozásért felel. Ezeket kombinálva RAID 0, 1 vagy 0+1-es tömböt is létrehozhatunk.

Kellékek

Az SK8N hátlapján megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzet és az egér számára, egy-egy soros és párhuzamos port, négy USB port, egy RJ-45-ös csatlakozó, egy IEEE1394-es port, és a három szokásos audió port (Line-in, Line-out, Mic).

A dobozban az alaplap mellett találunk egy felhasználói útmutatót, egy Intervideo WinDVD szoftvert, egy driver CD-t, két ATA100-as és egy ATA33-as IDE-kábelt illetve egy floppykábelt, két SATA-kábelt a hozzávaló tápátalakító kábelekkel, egy hátlapi panelt és négy, hátlapra kivezethető panelt. Az elsőn egy sorosport-kivezetés található, a másodikon egy Firewire-kivezetés, a harmadikon két USB port, míg a negyediken S/PDIF- és RCA-kimenetek találhatóak.

BIOS és tuning

HT BUS / MEMO / VCORE / VDDR

Az SK8N az AMI BIOS-ra épül. A BIOS tuningra alkalmas, azonban nincs túl sok beállítási lehetőség. Az FSB 200 és 300 MHz között állítható be (erről nincs kép), a HyperTransport sebessége (szorzója) 200,400 és 600 MHz lehet, ami 1x,2x és 3x-os szorzót jelent. A memória órajelét az FSB-től függetlenül 200, 266, 300, 333 és 400 MHz-re állíthatjuk. Az Opteron 146-os szériáig a 400 MHz-cel ne is próbálkozzunk, mert mindenképpen 333 MHz-en fog járni a memória, hiszen az processzor még csak a 333 MHz-es memóriákat támogatja. A processzor feszültsége 1,55 V, 1,65 V és 1,75 V lehet, ekkora feszültség már elég ahhoz, hogy a processzort kicsit megtornáztassuk. Ezen kívül még beállítható a memória feszültsége is, amit 2,5 V és 2,8 V között 0,1 V-os lépésekben állíthatunk be.

Az SK8N alaplappal – mint már ismeretes – 2420 MHz-et tudtunk kihozni abból az FX-ből, amelyet az AMD-től kaptunk tesztelésre. Az eredményt gyári hűtéssel értük el. A 2420 MHz-en elért összes eredményt megtaláljuk az Athlon 64-gyel és a P4 EE-vel foglalkozó cikkünkben.

Tesztkonfigok

A tesztek során a már megszokott alkalmazásokat használtuk, azonban a PCMark2002-t elhagytuk a felhasznált programok közül, helyette a DivX-kódolást vettük fel.

A táblázatokban feltüntettünk korábbi, Athlon XP-vel, Athlon 64 FX-szel és Pentium 4-gyel mért eredményeket. Ezzel az volt a célunk, hogy bemutassuk: az Athlon 64 a kicsit nagyobb tuning hatására hogyan is teljesít más processzorokkal szemben, illetve az nForce3 és a K8T800 közötti különbségek is jobban megmutatkoznak – ha vannak.

Athlon 64-es rendszer alaplapok

• Abit KV8-MAX3 BIOS ver. 1.5 - memóriaidőzítések: 2-3-3-7

• Albatron K8X800 ProII BIOS ver. 1.03 - memóriaidőzítések: 2-2-2-5

• ASUS K8V Deluxe BIOS ver. 1003 - memóriaidőzítések: 2-2-2-5

• Chaintech ZNF3-150 Zenith BIOS ver. 1.0 - memóriaidőzítések: 2,5-3-3-8

• Epox 8HDA3+ BIOS ver. 8HD33A31 - memóriaidőzítések: 2,5-3-3-6

• MSI K8T Neo-FIS2R BIOS ver. 1.1 - memóriaidőzítések: 2-2-2-5

• Gigabyte K8NNXP BIOS ver. F9 - memóriaidőzítések: 2-2-2-5

• Gigabyte K8VNXP BIOS ver. F2 - memóriaidőzítések: 2-2-2-5

Athlon 64 FX-51-es rendszer

• ASUS SK8N BIOS ver. 1002 - memóriaidőzítések: 2,5-3-3-7

Athlon XP 3200+ rendszer

• Albatron KX18D ProII BIOS ver. 1.05 - memóriaidőzítések: 2-2-2-5

Pentium 4 3,2 GHz "C" rendszer

• Epox 4PDA2+ BIOS ver. 4PD23815 - memóriaidőzítések: 2-2-2-5

Egyéb

• nVidia nForce Unified Driver v2.45

• VIA Hyperion v4.49vp2

• Intel INF Update 5.0.2.1003

• Processzor 1.: - AMD Athlon 64 3200+ - 128 kB L1, 1024 kB L2 Cache

• Processzor 2.: - AMD Athlon 64 FX-51 - 128 kB L1, 1024 kB L2 Cache

• Processzor 3.: - AMD Athlon XP 3200+ - 128 kB L1, 512 kB L2 Cache - 200 MHz FSB

• Processzor 4.: - Intel Pentium 4 3,2 GHz "C" - 200 MHz FSB / HTT

• Memória - 2 x CMX256A-3500C2 Corsair XMS (PC-3500) CAS 2-2-2-5-1, 512 MB összesen, az Athlon 64 FX rendszer esetén 2x512 MB Infineon Reg. ECC. 2,5-3-3-7

• Videokártya - ATI Radeon 9800Pro (400 MHz core / 700 MHz memória) 128 MB

• Merevlemez - Maxtor Diamondmax Plus 9 60 GB

• Operációs rendszer - Windows XP Professional + Windows XP Service Pack 1 - DirectX 9.0a Installálva

Benchmark programok

• CPU-Z v1.19b

• AIDA32 v3.85

• Sisoftware Sandra 2004

• WinRAR v3.2 - 141 MB tömörítendő anyag

• az ATI driver install könyvtára + Quake III Arena a pak0.pk3 kivételével + UT2003 SYSTEM könyvtár + 59MB-os .WAV file

• XMpeg 5.02 + DivX 5.1 - 80 MB-os MPG file

• Futuremark 3DMark2001SE Build 330 - default benchmark - 1024x768-32bit

• Quake III Arena PointRelease 1.32 - fastest beállítás 640x480-ban

• Unreal Tournament 2003 v2166 - 640x480-32bit

A grafikonokon a tuningolt eredményeket az alaplap neve, majd zárójelben a processzor FSB-je / memória órajele képlettel tűntettük fel.

Tesztek I.

A tesztelést a szokásos Sandra, illetve AIDA memóriaizzasztó tesztjeivel kezdtük, ezek ugyanis a későbbi eredményeket képesek előrejelezni. Az Athlon 64 integrált memóriavezérlőjének adatátviteli sebessége jól láthatóan nagyon kis mértékben függ csak a memóriaidőzítésektől. Érdekes még észrevenni, hogy tuning esetén – ha az FSB-t jobban megemeljük, azonban a memória órajelét aszinkron visszaskálázzuk – a Pentium 4-gyel ellentétben nem növekszik meg a memória-sávszélesség.

A WinRAR tömörítés a processzor sebességétől és a memória-sávszélességtől is nagy mértékben függ. Az alapon járatott alaplapok teljesítménye között nagyon minimálisak a különbségek, a mezőny teljesen együtt mozog, tehát WinRAR alatt nincs különbség az nForce3 és a K8T800 között. A tuningolt eredményekre ugyanezek a megállapítások igazak. Érdekes még, hogy 240 MHz-es FSB-vel, viszont aszinkron 200 MHz-en járatott memóriával alig gyorsabb a gép, mint 225 MHz-es FSB-vel szinkronban, legalábbis a WinRAR szerint.

A DivX-kódolás is a WinRAR-hoz hasonló eredményeket hoz, míg alapon járatva az összes alaplap 210-218 másodperc alatt végzett a munkával, addig 2400 MHz és 225 MHz között már 12 másodperc az eltérés.

Tesztek II.

A 3DMark2001SE szerint alapon járatva az nForce3-as alaplapok némileg lemaradnak a K8T800-as társaiktól, majd ez a különbség tuningolva szertefoszlik. Ebben a tesztben jól láthatóan nem az órajel a legfontosabb, hiszen az ASUS lapja lett a nyerő "mindössze" 2300 MHz-en, viszont szinkron beállítással.

A Quake 3 is csak minimális különbségeket tud kimutatni, alapon járatva az alaplapok között 11 fps a különbség, ami az eredményeket látva mindösszesen ~2%. Tuningolva a dobogó tetején az Albatron alaplap áll, igaz, előnye szinte nulla.

Az UT2003 sem hoz más eredményeket, a népes társaság szépen együtt van, senki sem maradozik le jelentősebben, a legjobb és legrosszabb eredmény között a különbség mindössze 7 fps flybyban és 2 fps botmatch alatt.

Konklúzió

Tesztjeinkből egyértelműen kiderült, hogy a chipsetek között nincsenek jelentős különbségek. Noha az nForce3 papíron sok helyen le van maradva a K8T800-hoz képest, ezt észrevenni nem igazán lehet. A processzorba integrált memóriavezérlő miatt a chipsetek közti teljesítménykülönbségek már elméletben is minimálisra csökkennek. A HyperTransport sebessége szintén nem látszik meghatározó tényezőnek; úgy tűnik, hogy az nForce3 600 MHz-en és 8 biten képes kielégíteni a processzor igényeit, a 2,4 GB/mp-es sávszélesség elegendőnek látszik. Tuning esetén amúgy is vissza kell venni a HyperTransport szorzóját.

Mint már sokszor elmondtuk, balgaság lenne egy alaplapot a teljesítménye alapján kiválasztani. Döntsön ehelyett a feature-lista, a layout, az ár és a nyák színe. Árakat minden alaplap esetében nem tudunk közölni, hiszen még nem mindegyik termék kapható Magyarországon.

Az Abit KV8-MAX3 egy sokszínű alaplap. Integrált szolgáltatásai és a mellékelt kellékek még ebben a mezőnyben is nagyon szép helyre emelik, a µGuru, a kissé hangos OTES és a diagnosztikai LED mind nagyon hasznos feature, és tuningban is nagyon előkelő helyet foglal el. Mindezek alapján csak ajánlani tudjuk.

Az Albatron K8X800 ProII, ha nem lenne rajta a VIA Envy24PT, egy átlagos alaplapnak lenne tekinthető, látványosan kiemelkedő tulajdonságai nincsenek. BIOS Mirror funkciója és a tuningbeállítások sokszínűsége előnyére válik, de a mellékelt kiegészítők nem túl bőségesek. Ha olcsón megvásárolható lesz, megfontolásra érdemes.

Az ASUS K8V Deluxe ebben a mezőnyben egy átlagon felülinek mondható alaplap. Az integrált eszközök tekintetében jól áll, hiszen SATA csatlakozókból nincs hiány, a gigabites LAN és az ASUS saját WiFi csatlakozója sem hiányzik. Tuningban nem dicsekedhet, hiszen szinte az összes alaplappal jobb eredményeket értünk el, azonban az alaplap layoutja dicséretet érdemel. Összességében jó vásárt csinálhatunk vele.

A Chaintech ZNF3-150 Zenith a szerző személyes kedvence lett a tesztelés ideje alatt. Ütős narancssárga foglalatok a fekete nyákon, RadEX hűtés, ami hangos, viszont VIA Envy 24PT hang, gigabites háló, SATA és PATA-RAID, rengeteg kellékanyag, CBOX3, CMR kártya és nagyon jó tuninglehetőségek, amelyek tovább fokozhatóak az nForce3 chipsetnek köszönhetően, hiszen az PCI órajele fix. Az alaplap a cikk győztese.

Az Epox 8HDA3+ egy szintén nagyon jól sikerült alaplap remek layouttal és kevés kellékanyaggal, illetve átlagos tuninglehetőségekkel. A 8HDA3+ szintén csak a diagnosztikai kijelzővel tud kitűnni a tömegből, ezért szerintünk átlagos ebben a mezőnyben.

Az MSI K8T Neo-FIS2R egy jól felszerelt alaplap, átlagos tuningopciókkal (ami kicsit bugos még), egy kitűnően kihasználható CoreCell chippel, SATA-RAID-del, gigabites hálózati vezérlővel és az MSI-től szokatlanul kevés kellékanyaggal. Jó tervezése a jó vétel kategóriába emeli.

A Gigabyte K8NNXP és K8VNXP együtt lesz értékelve, hiszen a két alaplap feature-listája szinte megegyezik, ahogy kellékek is és a tuningopciók is. Mindkét alaplapon van SATA és PATA-RAID is, Dual LAN, DPS, SATA hátlapi kivezetés, DualBIOS, a tuningopciók kielégítőek, csomagulásuk igényes, a hozzájuk adott tartozékok pedig bőségesek, ezért mindkét alaplap jó vételnek számít. Feszültségemelési bugjuk a későbbiekben egy új BIOS-szal remélhetőleg megszűnik.

Az ASUS SK8N egy jól sikerült alaplap. Ránézésre talán puritán, de ha jobban a dolgok mélyére nézünk, akkor kiderül, hogy egy sok feature-rel rendelkező, tartozékokban bővelkedő, bár nem a legjobban megtervezett termék (a meleg a videokártya, processzor, memória sorrendben megy végig a házon). Egy Athlon 64 FX processzorral vagy egy gyengébb Opteron processzorral, amelyet később feltuningolunk, már most lehet otthonunkban egy olyan rendszer, amely fel van készítve a 64 bites világ viszontagságaira, és emellett rettentően gyors.

fLeSs

Az ASUS K8V Deluxe és SK8N lapokat a Ramiris Rt., a Gigabyte K8NNXP és K8VNXP lapokat pedig a Co-Run Kft. bocsátotta rendelkezésünkre. A tesztben szereplő többi alaplap a gyártóktól érkezett. Köszönjük!