Bemutatkozik a Biostar

1986-ban egy közös érdeklődési körű barátokból álló társaság úgy döntött, hogy alapít egy céget, amely a csapatmunkával, a technológiai újításokkal és a szolgáltatások színvonalának folyamatos emelésével meghódítja az alaplapok piacát. A Biostar azóta ismert márkává nőtte ki magát, noha egyelőre sem ismertség, sem forgalom tekintetében nem versenyezhet az olyan nagy riválisokkal, mint az ASUS, a Gigabyte, az MSI vagy az ECS. A tajvani vállalat célkitűzése azonban nem kevesebb, mint hogy az idő előrehaladtával piacvezetővé váljon az alaplapgyártók között. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a gyártó kínálatában mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb terméket, és versenyképesnek kell lennie a termékek ára mellett azok szolgáltatásával és színvonalával is.

Mivel a Biostar vezetőit sejthetően nem ejtették a fejükre, így a cég az alaplapok mellett a interaktív televíziózással, internetes eszközökkel, LCD PC-kel és most már mini PC-kel is foglalkozik – utóbbiak közül egyet be is mutattunk korábban oldalunkon (iDEQ200A: mini PC Biostar módra).

Mostani cikkünkben a tesztelésre kapott egy-egy Intel Pentium 4 és AMD K7 processzor alá bepasszintható alaplapot mutatunk be. Az Intel 865PE chipset köré épülő P4TSE-D2 és az NVIDIA nForce2-t használó M7NCD Pro a második legjobb felszereltségű alaplap a gyártó kínálatában.

Biostar P4TSE-D2

A furcsa nevű P4TSE-D2 Pentium 4 processzorokhoz készült. Lássuk a specifikációkat!

A P4TSE-D2 tehát támogatja az összes Pentium 4 és Celeron processzort – a Northwood magtól kezdve –, a 865PE chipsetnek hála a kétcsatornás DDR üzemmódot, és rendelkezik integrált hang-, illetve hálózati vezérlőkkel. No de lássuk először a csomagolást!

A P4TSE-D2 egy kevéssé látványos, tigrisfejet ábrázoló dobozban kapott helyet. A puritán csomagolás nem szokatlan az olyan alaplapok esetében – mint amilyen e modell is –, amelyek az árukkal igyekeznek meghódítani a vevők szívét.

Az alaplap piros nyákra épül, melyen a bővítőhelyeket kék és citromsárga színnel különítette el a gyártó. A mobó felépítése kissé rendhagyó, hiszen csak két memóriafoglalatot találhatunk rajta, melyekbe legfeljebb 2 GB DDR400-as memóriát pakolhatunk: ez egy Springdale lapkakészletes deszkától szokatlan. A tápcsatlakozók rettentően rossz helyre kerültek, hiszen ezeket a lap közepére helyezni a légáramlás miatt szinte bűn. A floppycsatlakozó szintén kerülhetett volna lejjebb. Az AGP-foglalat alatt összesen öt PCI bővítőhelyet találunk, melyekből egyet mindenképpen elveszítünk, amint – egy nagyobb hűtőbordával rendelkező – VGA-t teszünk a masinába. A PCI-foglalatok alatt található egy CNR-foglalat is.

A chipsetet egy nagyra nőtt – rézszínű – passzív hűtőborda fedi, mely értelemszerűen zajtalanul működik. Az AGP-foglalat környéke azonban nem egy remekmű, hiszen a memóriafoglalatok és a kondenzátorok sűrűje mellett feltűnnek az IDE-csatlakozók is.

A videokártya behelyezése nem zavartalan a kondenzátorok miatt, ezután a memóriacsere sem egy leányálom, azonban a IDE-csatlakozók elhelyezésének hála az IDE-kábelek csatlakoztatása sem egy egyszerű művelet, ugyanis a videokártyától az IDE1-es csatlakozót alig lehet elérni.

A P4TSE-D2-n a CMI 9739A hangkodek teljesít szolgálatot, amely már igencsak elavultnak számít, de zenehallgatásra megfelel. A Realtek RTL8100C MAC 10/100-as sebességű hálózatokon képes az adatokat küldeni és fogadni.

Egyik nagy fájdalmunk az alaplappal kapcsolatban, hogy nincs rajta SATA RAID, ugyanis a gyártó az Intel ICH5 chipet választotta déli hídnak az ICH5R-rel szemben. Spórolás ide vagy oda, egy korszerű alaplapról nem hiányozhat a SATA RAID-támogatás, ha már a chipset gyártója is lehetőséget ad erre.

A hátlapon megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzet és az egér számára, két soros és egy párhuzamos port, négy USB port, egy RJ-45 csatlakozó és a szokásos három audioport (Audio In, Audio Out, Speaker).

A mellékelt kellékek tekintetében a Biostar nem túl bőkezű, hiszen az alaplap mellé mindössze egy hátlapi panelt, egy felhasználói kézikönyvet, egy driver CD-t, egy programokkal teli CD-t, és egy-egy floppy-, illetve IDE-kábelt kapunk.

BIOS és tuning

A Biostar – annak ellenére, hogy olcsó alaplapokat árul – minket meglepett, ugyanis mindkét nálunk landolt alaplapja szépen támogatja a tuningot, ami egy olcsó mobónál igencsak szokatlan (gondoljunk akár az ECS alaplapokra). A P4TSA-D2 az AWARD BIOS-ra épül, így kezelhetősége egyszerű.

Advanced Chipset Features / DDR Frequency / PC Health

Egy 865PE chipset köré épülő deszkánál alapkérdés lett az utóbbi egy évben, hogy támogatja-e a PAT-ot. Nos, a Biostar esetében hiába kerestük a PAT bekapcsolására szakosodott menüpontot a BIOS-ban, nem találtuk. Ha visszaemlékszünk, akkor felrémlik, hogy a Gigabyte volt az egyetlen gyártó, amelyik az Intel fenyítésének hatására szintén nem aktiválta 865PE chipsetes alaplapjain a PAT-ot. 865PE-s alaplapról lévén szó, a P4TSE-D2 esetében is beállítható a relatív memóriafrekvencia, ami Auto, DDR266, DDR320 és DDR400 lehet. Tovább vizsgálódtunk a BIOS-ban, és örömmel vettük észre, hogy a feszültségeket és hőmérsékleteket kijelzi az alaplap. Annál szomorúbbak voltunk, amikor a processzort nem sikerült 20 Celsius-fok fölé melegítenünk, ami azt jelenti, hogy vagy bugos a BIOS, vagy nem működött rendesen a hőmérsékletérzékelő chip (ITE IT8712F-A).

FSB / VCORE / VDIMM

Mint már említettük, a P4TSA-D2 számos tuninglehetőséggel kecsegtet. Először is, az FSB 200 és 255 MHz között skálázható, ami egy olcsó alaplaptól igen meglepő. Így ha nem is mindig hajthatjuk ki processzorunkból a szuflát, azért nem marad nyúzatlanul legalább. A processzornak továbbá adhatunk egy kis plusz feszültséget is százalékokban meghatározva (2,5%; 5,5% és 8,1%), illetve a memória feszültségét is megemelhetjük egészen 2,8V-ig, 0,1V-os lépésekben. Már csak az AGP-feszültség és a chipsetfeszültség hiányzik a repertoárból.

Pentium 4 2,4 GHz-es processzorunkat 254 MHz-es FSB-ig sikerült tuningolnunk, ami 3060 MHz, tehát nem tudtuk teljesen kihajtani, hiszen már tudjuk, hogy ez a processzor 3300 MHz-en is járt más alaplapban. Érdemes még megjegyezni, hogy ha 255 MHz-es FSB-t állítottunk be a BIOS-ban, akkor az alaplap onnantól kezdve 1170 MHz-en járatta a processzort, ami egy újabb bugnak tűnik.

Tesztkonfiguráció

• Alaplapok:

  • Abit IC7-G - BIOS rev. 15

  • Abit IS7-G (875P) - BIOS rev. 1.4

  • Albatron PX865PE Pro - BIOS rev. 1.16

  • Albatron PX865PE Pro II - BIOS rev. 1.03B

  • Aopen AX4SPE-MAX - BIOS rev. 1.02

  • ASUS P4P800-Deluxe - BIOS rev. 1009

  • Biostar P4TSE-D2 - BIOS rev. tsed0113bs

  • Chaintech 9PJL Apogee - BIOS rev. 3.0

  • ECS Photon PF1 v1.0 - BIOS rev. 1.1

  • Epox 4PDA2+ - BIOS rev. 23.805

  • Gigabyte IPE1000 Pro - BIOS rev. F6

  • MSI 865PE Neo2-FIS2R - BIOS rev. 1.3

  • Soltek SL86SPE-L - BIOS rev. default

   

• Processzor: Intel Pentium 4 2,4 GHz "C" - 200 MHz FSB / HTT

• Memória: 2 x 256 MB PC3500 Corsair XMS CMX256A-3500C2 - CL 2-3-3-7

• Videokártya: ATI Radeon 9700 128 MB (275/270)

• Merevlemez: Seagate Barracuda ATA IV 60 GB

• OS és szoftverek

  • Windows XP Professional Service Pack 1

  • DirectX 9.0a

  • Intel Chipset Installation Utility 5.0.0.1002

  • ATI Catalyst 3.6

• Tesztprogramok

  • AIDA v3.70

  • Sisoft Sandra 2003 MAX

  • WinRAR v3.1

  • Unreal Tournament 2003 v2166

  • Quake III Arena PR 1.32

  • Futuremark 3DMark2001SE

Memória-sávszélesség

Mivel a P4TSE-D2 nem támogatja a PAT-ot, ezért az elérhető maximális memória-sávszélesség is "csak" egy 865PE szintjén mozoghat, ami tapasztalataink szerint Sandrában maximum 4500 MB/mp-es sebességet jelent. Ám ha jobban megnézzük a grafikonokat, akkor látható, hogy a PAT nélküli alaplapok között a Biostar mobója az elsők között foglal helyet.

Tömörítés

A tömörítés sebességét mérő tesztünkben a Biostar lapja az előkelőnek számító negyedik helyet szerzi meg magának, ami annak fényében, hogy milyen márkákat hagy maga mögött, nagyon jó eredmény.

Grafikus benchmarkok

A 3DMark2001SE-ben már nem ilyen rózsás a helyzet, azonban a PAT nélküli alaplapok közül egyedül az ECS Photon képes a Biostar elé kerülni. Vegyük ugyanakkor figyelemben, hogy a különbségek nagyon kicsik, tehát a 14 tagú csoportban az első és az utolsó helyezett között is csak ~1000 pont a különbség.

Játékok

A Quake 3-ban az eddigi eredményeket figyelembe véve meglepő módon a P4TSE-D2 az utolsó előtti helyet képes csak bezsebelni, míg UT2003-ban ismét a PAT nélküli alaplapok előtt végez, persze a különbségek továbbra is minimálisak, 1-2 fps-en áll vagy bukik egy-egy helyezés.

Biostar P4TSE-D2: konklúzió

A Biostar-lap vegyes benyomásokat keltett bennünk. A P4TSE-D2 számos pozitívummal és negatívummal rendelkezik. A pozitívumok közé sorolható a hangtalan, passzív chipsethűtés, az integrált hang- és hálózati vezérlő (ami egy korszerű alaplapon már alapkövetelmény manapság), a tuningopciók és az ehhez mérten relatív olcsó ár, ami számszerűsítve körülbelül bruttó 20 000 forint. Negatívum ugyanakkor a csupán két memóriafoglalat, a szegényes körítés és a SATA RAID hiánya, illetve a tartozékok közül kihagyott USB hátlapi kivezetés. Az alaplap felépítése (layout) szintén hagy némi kívánnivalót maga után. Mindezek alapján a Biostar P4TSE-D2 szerintünk egy átlagos alaplap, amely irodai gépek alapjául szolgálhat.

Biostar M7NCD Pro

A márka következő képviselője az M7NCD Pro, amely az nForce2 lapkakészletre épül, tehát a K7 platformot hivatott erősíteni.

Az M7NCD Pro az nForce2 Ultra 400 chipsetnek köszönhetően támogatja az összes Athlon XP processzort, és a P4TSE-D2-höz hasonlóan szintén rendelkezik integrált hangchippel és hálózati vezérlővel. Lássuk a lapot kicsit közelebbről!

Az M7NCD Pro hajszálra pontosan ugyanolyan dobozban érkezett, mint a P4TSE-D2. Reméltük ugyanakkor, hogy a szürke tigrisfejet ábrázoló doboz egy, a P4TSE-D2-nél jobb felépítésű alaplapot rejt magában.

Az M7NCD Pro szintén piros nyákra épül, melyen a legtöbb bővítőfoglalat kék színnel különül el, ám maga az alaplap már ránézésre is jobb benyomást kelt a P4TSE-D2-nél. Az nForce2-es alaplapoknál már megszokhattuk, hogy összesen három memóriafoglalattal találkozhatunk, a kétcsatornás üzemmód kihasználásához pedig egy memóriát a különálló foglalatba, míg a másik memóriamodult a két egymás melletti memóriafoglalat közül akármelyikbe helyezhetjük. A sárga AGP-szlot alatt nincs kihagyva egy PCI-nyi hely, így az öt kék PCI-foglalatból egyet mindenképpen elveszítünk, amint VGA-t teszünk a gépbe. Érdemes megfigyelni a nyák alját, ugyanis látni lehet azoknak a chipeknek a helyét, amelyeket a gyártó nem integrált az alaplapra. A tápcsatlakozó szerintünk jó helyre került, ugyanis a tápkábel nem akadályozza a levegőáramlást a processzor környékén.

Elsőként a processzorfoglalat környékét vizsgáltuk, amely első ránézésre nagyon jól sikerült, hiszen a kondenzátorok kellően messzire kerültek ahhoz, hogy a nagyobb hűtéssel rendelkező felhasználók se kerüljenek hátrányos helyzetbe. Azonban meglepetés ért minket, amikor a tesztelés során az átlagnál kissé szélesebb méretű hűtőbordával rendelkező Coolink hűtést csak az egyik kondenzátor enyhének nem nevezhető elgörbítésével tudtuk felszerelni (lásd jobb oldali kép). Ejnye...

A chipsetre egy – első látásra kicsinek tűnő – passzív hűtőborda került, ám ha a hangtalan működés mellett még a tuningra is futja, akkor boldogak leszünk. Az AGP-foglalat környékén egy "szép kis" tekercs várja az óvatlan kezeket, hogy kigörbítsék, tehát mindenképp vigyázzunk a VGA beszerelése közben.

A memóriafoglalatok még éppen olyan "magasságba" kerültek az alaplapon, ahol a VGA-t nem kell kiszedni a memóriabővítés előtt. Persze ez csak az ATI Radeon 9800 Pro és hasonló szélességű VGA-tulajokat nyugtathatja meg.

Az M7NCD Pro-ra a Realtek ALC655-ös hangkodekje került fel, amely egy 16 bites, full-duplex, 2.3-as verziójú AC'97-es, hatcsatornás hangzást támogató hangchip. Mivel az alaplapon nem az NVIDIA MCP-T-je található, a SoundStormról le kell mondanunk. A hálózati vezérlőt a Biostar az MCP déli hídba integrálva szolgáltatja.

A hátlapon megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzet és az egér számára, két USB port, egy RJ-45-ös csatlakozó, két soros és egy párhuzamos port, egy game port és a három szokásos audioport (Audio-In, Audio-Out, Speaker).

A M7NCP Pro esetében a Biostar szintén nem túl bőséges a mellékelt kellékek tekintetében, ugyanis az alaplap mellé a felhasználói útmutatón, az IDE- és floppykábelen, illetve a két CD-n kívül nem kapunk semmit. Hátlapi panelre nincs szükség, mert az teljesen szabványos. Ugyanakkor meglepődve kellett konstatálnunk, hogy ehhez az alaplaphoz sem jár hátlapi USB-kivezetés, így a hat USB-portból mindössze kettőt tudunk kihasználni.

BIOS és tuning

AGP órajel / Memória órajel / HWMonitor / FSB

Az M7NCD Pro a P4TSE-D2-höz hasonlóan szintén az AWARD BIOS-ra épül, és még meglepőbb módon még annál is több tuningopciót kínál. Mielőtt azonban ezeket átvennénk, lássuk, hogy mit is állíthatunk be még a BIOS-ban. Mivel nForce2-es alaplapról van szó, ezért evidens, hogy az AGP órajele fixálható 66 és 100 MHz között bárhol, 1 MHz-es lépésekben, így megvédhetjük PCI-os eszközeinket a korai haláltól. A memória órajele az FSB-hez képest beállítható egészen a szinkron 100%-tól az aszinkron 200%-ig, ám az olvasók tudhatják már, hogy AMD platformon jobban járunk, ha az processzor FSB-je inkább szinkronban van a memória órajelével. A PC Health Status menüben nyomon követhetjük a hőmérsékleteket, feszültségeket és fordulatszámokat. Következzenek a tuningopciók. az FSB egészen az 250 MHz-ig állítható be 1-4 MHz-es lépésekben.

Szorzó / VCORE / VDDR / VDD / VAGP

A processzor szorzója egészen 5-től 12,5-ig állítható be, feles lépésekkel. A processzor magfeszültsége 1,1 V és 2 V (!) között állítható, 0,05 V-os lépésekben, a memória feszültsége 2,5 V és 2,8 V között, míg a chipset feszültsége 1,6 V és 1,9 V között skálázható. Az AGP feszültsége 1,5 V és 1,8 V között variálható. Nem rossz, sőt, sok nagy alaplapgyártó megirigyelhetné ezeket a tuningopciókat.

Tuningtesztünk az M7NCD Pro esetében gyakorlatilag elmaradt, ugyanis a tesztelésre kapott Athlon XP 2500+ processzor sajnos már szorzózárt volt, így az elért 205 MHz-es FSB (2255 MHz) inkább a processzor érdeme, mintsem az alaplapé. Mindenesetre egy jó procit ebben az alaplapban nagy valószínűséggel szépen ki lehet hajtani, hiszen a beállítható feszültségek széles skálán mozognak.

Tesztkonfiguráció

• Alaplapok:

  • Abit NF7-S BIOS rev. 19

  • Albatron KX18D Pro II BIOS rev. 1.05

  • Aopen AK79D-400 Max BIOS rev. 1.04

  • ASUS A7N8X Deluxe BIOS rev. 1007

  • Biostar M7NCD Pro BIOS rev. ncdp0223bf

  • Chaintech 7NJL4 Summit BIOS rev. 4.0

  • DFI LanParty NFII Ultra BIOS rev. AN810718

  • Gigabyte GA-7N400-L BIOS rev. F5

  • MSI K7N2 Delta-ILSR BIOS rev. 7.4

  • Soltek SL-NV400-L64 BIOS rev. G1.2L

• Processzor: AMD Athlon XP 2500+ - 1833 MHz - 166 MHz FSB

• Memória: 2 x 256 MB PC3500 Corsair XMS CMX256A-3500C2 - CL 2-2-2-5

• Videokártya: ATI Radeon 9600 Pro 128 MB (400/300)

• Merevlemez: Seagate Barracuda ATA IV 60 GB

• OS és szoftverek

  • Windows XP Professional Service Pack 1

  • DirectX 9.0a

  • nVidia nForce Unified Driver 2.45

  • ATI Catalyst 3.6

• Tesztprogramok

  • AIDA v3.75

  • Sisoft Sandra 2003 MAX

  • WinRAR v3.2

  • Unreal Tournament 2003 v2166

  • Quake III Arena PR 1.32

  • Futuremark 3DMark2001SE

A teszteket lefuttattuk először alap órajelen, 1833 MHz-en 166 MHz-es FSB-vel, majd 2200 MHz-en 200 MHz-es FSB-vel is.

Memória-sávszélesség

166 MHz-es FSB-vel az M7NCD Pro a Soltek egycsatornás nForce2 lapkakészlettel szerelt alaplapja mögött, viszont az összes többi alaplap előtt végez, ámbár előnye sovány.

200 MHz-es FSB-vel már kissé visszaszorul az újonc, legalábbis Sandrában. AIDA-ban továbbra is tartja második helyét olyan neves gyártók termékei előtt, mint az ASUS vagy az MSI.

Tömörítés

Tömörítésben 166 MHz-es FSB-vel a Biostar-lap a mezőny élére zárkózik fel, míg 200 MHz-es FSB-vel már csak a mezőny végére szorul vissza. Vegyük ugyanakkor figyelembe, hogy a különbségek 1-2 másodpercesek, tehát minimálisak (mérési hibahatár).

Grafikus benchmarkok

A 3DMark2001SE-ben a Biostar-alaplap a mezőny közepére kerül, ám a 10 tagú csapatban az első és az utolsó között is mindössze alig több mint 100 pont a különbség.

Játékok

Quake 3-ban és UT2003-ban szintén a mezőny közepén végez az újonc, tehát a Biostar mérnökei jó munkát végeztek, hiszen az M7NCD Pro szinte semmivel sem lassabb, mint akár az ASUS gyártotta A7N8X Deluxe.

Smartguardian, System Control Utility, Warpspeeder

Smartguardian

Érdemes néhány szót szánni erre a három programocskára is, melyek a Biostar saját fejlesztései. A Smartguardian képes végigmonitorozni a feszültségeket és a hőmérsékleteket, majd az értékek alapján akár megvédeni processzorunkat a leégéstől, amennyiben túlmelegszik. A Smartguardian nálunk a processzor hőmérsékletét rosszul detektálta (a fordulatszámokkal egyetemben), így inkább ne bízzuk rá processzorunkat...

Warpspeeder

A Warpspeeder elvileg egy windowsos tuningprogram lenne, azonban nekünk csak a processzor feszültségét sikerült vele megemelnünk, ami önmagában kevés a tuninghoz. Persze ezt kombinálva egy másik programmal (SetFSB, stb.), amely képes már az FSB-t is megemelni, használható megoldás.

System Control Utility

A harmadik – és szerintünk leghasznosabb – program a System Control Utility, amely a ventilátorok fordulatszámát állítja be automatikusan. Első futtatáskor a program bekalibrálja a ventilátorok fordulatszámát, majd később azokat dinamikusan állítgatja a terheléstől függően. Fájó pont, hogy ezen a két alaplapon a kalibrálás nem igazán akart működni (a program működését anno Biostar mini PC-nken ellenőriztük le, azon nagyon szépen funkcionált).

Biostar M7NCD Pro: konklúzió

A Biostar M7NCD Próval elégedettebbek voltunk, mint társával, a P4TSE-D2-vel. Előnyei között említhető a stabilitás (ez a P4TSE-D2-re is igaz), az alaplap felépítése, a többi 9 alaplappal egyenértékű teljesítménye, tuningopciói és az ára – bruttó 17 000 forintos árával nagyon jó vételt csinálhatunk. A negatívumok között szerepel a hiányzó USB hátlapi kivezetés, és a processzorfoglalat körüli kondenzátorok közelsége. Az alaplapon nagyon kevés az integrált feature (nincs SATA, nincs RAID, mindösszesen három audioport), ám az olcsóságnak ez az ára. Nagy kár továbbá, hogy nincs Soundstorm, illetve a mellékelt programokkal való problémák nem teljesen egyértelműek, nem tudni, hogy az alaplappal való inkompatibilitás a hiba oka vagy a programok kiforratlansága. Mindezek alapján az M7NCD Pro a nagyon kedvező árának hála nálunk az ajánlott kategóriába esik.

Összességében elmondható, hogy a Biostar-lapok bemutatkozása jól sikerült, és ezt főként nagyon jó árfekvésüknek illetve a 2 év garanciának köszönhetik. Mindkét mobó csak az alapszintű integrált szolgáltatásokat tartalmazza, emellett a teljesítmény terén bármely más nevesebb gyártó azonos chipsetre épülő terméke mellett megállják a helyüket, a tuning területén adva egy kis pluszt.

fLeSs

A két Biostar alaplapot a CO-Run Kft.-től kaptuk bemutatóra. Köszönjük!