Megjelenés

Az Alienware név már hosszú ideje egybeforrt a prémium minőségű, elit játékos számítógépekkel. A kezdetben önálló márka hét éve a Dell zászlaja alatt fejlődik tovább, és tartja lépéselőnyét konkurenseivel szemben. Ezúttal a 17 hüvelykes Alienware 17 tornyosul előttünk, ami a korábbi generációkkal ellentétben nem csak belül, hanem kívül is jelentősen megújult. Talán ez az oka annak, hogy nem M17 Release 5-nek, hanem nemes egyszerűséggel 17-nek hívják.

Aki nem ismeri az elődmodell(eke)t, annak biztosan viccesen hangzik, hogy a lélegzetelállító megjelenésű, majdnem öt centiméter vastag, több mint négy kilogrammot nyomó fenevad lényegesen szelídebb vonalvezetésű elődjénél. Szubjektív vélemény, de mi ezt a változást egyáltalán nem bánjuk, sőt örülünk neki; az Alienware 17-et sokkal szebbnek tartjuk a korábbi M17-nél, mert finomodása ellenére is kellően vagány maradt.

És ami még fontosabb: a vaskos alsó és felső fémlemez nélkül is megmaradt a nagyszerűen kidolgozott részletekből, kiváló összeszerelésből és prémium anyaghasználatból adódó, elsőrangú minőségérzet. Kár, hogy a doboz tartalma már nem olyan fejedelmi, mint korábban, hiszen nincs benne ajándék egér, egéralátét vagy baseball sapka (ezeket külön tudjuk megvenni), illetve a használati útmutató „rém fontos” bőrkötésétől is eltekintettek. Hiába no, a válság a gamereket is érinti.

Némileg megfogyatkoztak a csatlakozók is a vaskos gépház oldalairól, de panaszra azért így sincs okunk. Jobbra tálca nélküli optikai meghajtó, fölé SD kártyaolvasó, továbbá két USB 3.0 és Ethernet aljzat került, balra három hangcsatlakozó nyitja a sort, majd két USB 3.0, mini DisplayPort és HDMI ki/bemenet következik, a végére Kensington zár felfogatóhelyet és klasszikus Dell tápcsatlakozót helyeztek. Elöl két nagy hangszórónyílást, hátul két hasonló méretű szellőzőnyílást és meglehetősen középre tolt, vaskos zsanérokat találunk.

További részletek

Nagyon komoly szellőzőnyílások tátonganak az Alienware alján – lényegében a fenéklemez fele lyukas, csak perforált rács takarja. Felső részén megmaradt az egyedileg kérhető feliratos betét, de ez szerényebb lett, már nem olyan vastag, nem olyan csillogó, mint korábban volt, viszont kétségkívül továbbra is egy mutatós részlet. Elég négy csavart kitekerni ahhoz, hogy hozzáférjünk a belsőhöz. Evidens a két külön hűtőrendszer: az egyik a processzort, a másik az MXM modulon helyet foglaló grafikus alrendszert hűti. Ahogy egy ekkora notebooknál illik, két 2,5 hüvelykes merevlemezhelyet kapunk, tovább bontva a rendszert pedig el lehet jutni egy mSATA bővítőhelyhez, ami ideális egy rendszer-SSD-nek. Négyből két memóriamodulhoz könnyen hozzáférünk, és a burkolat alatt az akku is egyszerűen cserélhető.

Mint egy trezor ajtaja, úgy nyílik az Alienware 17 fedele, zsanérjai pedig elpusztíthatatlannak tűnnek, ahogyan azt a korábbi szériáknál is megszokhattuk. A sötét belsőt matt felületű, 17,3 hüvelykes képernyő uralja, alatta pedig ott díszeleg a klasszikus Alienware felirat. A szűkülő zsanér alatt egy világosabb betét töri meg az egyhangúságot, melynek bal oldalára tették a bekapcsológombot, jobbra pedig néhány állapotjelző LED-et.

Komoly változáson ment át a 17-es Alienware billentyűzete. Átszabták a gombokat, melyek laposabbak lettek, és bizony a játékosok számára kiemelten fontos kurzormozgatók már nem különülnek el annyira, mint korábban – ennek lehet, hogy sokan nem örülnek majd. Hasznos újítás viszont a numerikus rész fölötti négy programozható billentyű. Változott a gombok festése is, búcsút mondhatunk az egyedi keretnek, de természetesen a többzónás, többszínű világítás megmaradt.

Sőt tovább is fejlődött, immár a touchapd is világít! A programozáshoz külön szoftvert kapunk, ahol tíz zónát különböztetnek meg, még a touchpad is világíthat vagy éppen villoghat. Természetesen ha akarjuk, minden fényt kikapcsolhatunk, és emellett további lehetőségeink is vannak a szoftverben, például energiagazdálkodási profilokat lőhetünk be, konfigurálhatjuk az extra gombokat, kedvenc játékainkhoz (vagy egyéb alkalmazásainkhoz) egyedi profilokat készíthetünk, sőt rendszermonitorozásra is van lehetőség.

Használat közben tényleg a korábbinál valamivel gyengébbnek tűnt az Alienware 17 billentyűzete, talán a gombok rövidebb nyomásútja miatt. Nem éreztük olyan jól a nyomáspontot, mint korábban, azt viszont értékelni kell, hogy a vaskos gépház egyáltalán nem horpad alatta. Bár egy gamer notebookot rendszerint egérrel használnak, az Alienware 17 kiválóan használható touchpadet kapott.

Annak ellenére, hogy a notebooknak csak két hangszórója van, és azokat is a gépház elejére tették, iszonyatosan jól szól. Nagyszerű munkát végeztek a Klipsch mérnökei: a maximális hangerő frenetikus, még a masszív gépházat is megremegteti, basszusok és magasak is vannak bőséggel, a teljes hangkép kimondottan kellemesnek, tágnak tűnik; játékhoz, filmhez, alkalomadtán zenehallgatáshoz is megfelelő a beépített hangszórópár. Aki mégis többet szeretne, HDMI-n vagy S/PDIF-en keresztül akár digitális 7.1-es hangot is kivezethet.

CPU-teljesítmény

Talán mondani sem kell, hogy az új Alienware 17-ben a legfrissebb, negyedik generációs, Haswell kódnéven ismert Intel Core i7 processzorok dolgoznak. Nálunk a sorban a második, Core i7-4800QM-mel szerelt verzió járt, aminek négy magja a 2,70 GHz-es alapórajelről akár 3,70 GHz-ig felpöröghet. Memóriából fejedelmi 2 x 8 GB-ot kaptunk, és akinek ez is kevés lenne, további két modullal bővíthet. Hozzánk a paletta középső grafikus alrendszerével, a GeForce GTX 770M-mel érkezett az Alienware 17, de a konfiguráció kérhető a kisebb GeForce GTX 765M-mel vagy a nagyobb GTX 780M-mel is – utóbbi jelenleg az egyik legerősebb mobil grafikus kártya. Közepes fokozatot jelent a 17,3 hüvelykes, Full HD (vagyis 1920x1080 pixel) felbontású, matt felületű képernyő is; az alapmodell 1600x900 pixeles, szintén matt, a 3D megjelenítésre képes csúcsmodell pedig minden bizonnyal fényes felületet kapott, ami nekünk a villogós 3D-hez hasonlóan egyáltalán nem fog hiányozni.

Merevlemezből legfeljebb hármat szerelhetünk az Alienware 17-be. A két 2,5 hüvelykes hely könnyedén elérhető (egyikben 750 GB-os merevlemezt kaptunk, a másik üres volt), az mSATA bővítőhelyhez (ebben 64 GB-os SSD-t kaptunk) már nehezebb hozzájutni. A tálca nélküli optikai meghajtó esetünkben Blu-ray olvasó volt, de kérhetjük a gépet szerényebb DVD-íróval is, viszont érdekes, hogy Blu-ray lemezek írására képes meghajtó nincs a kínálatban. Természetesen van Bluetooth 4.0 és dual-band Wi-Fi modul, az akku pedig jó nagy, nyolccellás, 88 wattórás. Ki kell még emelni a Killer NIC hálózati adaptert, amit kifejezetten a játékosok igényeihez fejlesztettek, szem előtt tartva az alacsony késleltetést. A nálunk járt Alienware 17 a Core i7-4800MQ processzorral, 16 GB memóriával, GeForce GTX 770M grafikus alrendszerrel, 64 GB-os SSD-vel és 750 GB-so merevlemezzel nagyjából 2740 euróba kerül a Dell (német) weboldala szerint, ez forintra átszámolva úgy 820 000-et tesz ki.

Eddig csak az eggyel szerényebb Haswell-alapú négymagos központi egységgel, a Core i7-4700HQ-val találkoztunk, így nem volt meglepő, hogy nyers erőben a 300 MHz-cel fürgébb Core i7-4800MQ a legtöbb esetben maga mögé utasította. Voltak viszont kivételek, ráadásul Hash kódolásban és lebegőpontos számításban elég nagy különbséggel, pedig az i7-4800MQ elvileg mindent tud, amit a 4700HQ.

A 64  GB-os mSATA SSD és a 750 GB-os merevlemez hibrid módban működik együtt. Az operációs rendszert nem az SSD-re telepítették, a flash tároló gyorsítótárként teszi a dolgát. Az eredmény aránylag szerény, 100 MB/s alatti szekvenciális olvasás lett, de ennél sokkal fontosabb, hogy a késleltetésben SSD-szintet, 0,2 ms-ot sikerül elérni, így az operációs rendszer érzetre épp olyan fürge volt, mint mintha az SSD-re telepítettük volna.

Grafikus teljesítmény

Egy játékra szánt notebook legfontosabb, teljesítményt meghatározó hardverkomponense a grafikus kártya. Az Alienware ezen a téren a Kepler architektúrát használó GTX 700-as GeForce-ok mellett tette le a voksát. A GTX 770M a 28 nm-es gyártástechnológiával készülő GK106M chipet használja, melynek 960 számolóegysége alapból 700 MHz-en jár, de felpöröghet 800 MHz-ig. A 192 bites memóriavezérlőn 3 GB GDDR5 memória csücsül 1000 MHz-es órajellel. Pusztán a számadatokat nézve a GTX 770M az asztali gépekbe szánt, középkategóriás GeForce GTX 660-ra hasonlít, de annak GPU-ja jó 25%-kal, memóriája 50%-kal magasabb órajelen jár. Nagyjából tehát egy GeForce GTX 650 Ti Boost vagy Radeon HD 7850 teljesítményét kapjuk a GeForce GTX 770M-től.

Ez a teljesítmény a legtöbb notebookra jellemző, 1366x768 pixeles felbontás mellett bőségesen elegendő a legmodernebb játékok futtatásához, a GTX 770M lényegében állva hagyta a GeForce GT 750M-et és a GT 660M-et is. Sajnos mostanság nem járt nálunk elit mobil Radeonnal szerelt notebook, így az AMD megoldásai kapcsán csak az interneten található mérésekre tudunk alapozni, melyek szerint a Radeon HD 7950M van pariban a GTX 770M-mel.

A tesztgépünkbe szerelt kijelző Full HD felbontására váltva még mindig nagyon kellemes, 60 fps körüli átlagokat kaptunk, amikor viszont a grafikai részletességet maxiumra kapcsoltuk, itt-ott bizony szaggatást tapasztaltunk. Nem olyan meglepő ez, hiszen a legkomolyabb PC-s játékokat a csúcs asztali VGA-khoz méretezik, melyek nem ritkán kétszer olyan erősek, mint az általunk kipróbált mobil GeForce.

Három dolgot kell még megjegyezni a GeForce GTX 770M kapcsán. Az egyik, hogy az 1366x768 pixeles felbontáson mutatott, másodpercenként 120 képkocka fölötti sebesség már éppen elég ahhoz, hogy pillanatnyi megakadások nélkül biztosítson 3D élményt. Full HD-n viszont alaposan vissza kell majd venni a grafikai részletességét, ha folyamatos 3D-t szeretnénk. A másik érdekesség a VGA kapcsán, hogy fogyasztása 75 watt, ami lényegesen túlszárnyalja a Core i7-4800MQ központi processzor 47 wattos TDP értékét. A harmadik pedig, hogy az Alienware hagyományosan Muxed megoldással kötötte be az integrált és a különálló grafikus kártyát. Ez annyit tesz, hogy a felhasználónak kézzel kell átkapcsolnia az Intel IGP és a GeForce között, ami újraindítást igényel, így kényelmetlenebb az automata (Muxless) megoldásnál, de valamivel jobb grafikai teljesítményt hoz, és az IGP driver támogatása nélküli is tökéletesen működik.

Monitor, hűtés, akku

Az Alienware 17 nálunk járt verziója a közepső, de felhasználói szempontból talán legjobb kijelzőt kapta. Sajnos ez a Full HD felbontású, matt felületű de 3D-s megjelenítést nem támogató panel TN+film technológiás, még ha abból egy egészen jó fajta is. A 212 cd/m²-es maximális fényerő nem valami sok, de a matt felületnek és 1000:1 körüli kontrasztaránynak köszönhetően fényes környezetben is jól látható maradt a képernyő tartalma. Persze a négykilós, kisasztalnyi méretű laptoppal elég valószínűtlen, hogy bárki is a szabadban fog szórakozni. Kalibrálás után a monitor árnyalatai nagyon pontosak lettek, az sRGB színteret szinte teljesen lefedték, és csak a vízszintes tengely mentén (alulról nézve) romlottak jelentős mértékben. Az Alienware 17 GeForce GTX 770M-hez tartozó színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.

Nyilván kevesen lepődnek meg azon, hogy az Alienware 17-nek két különálló, és nem éppen kicsi hűtőrendszere van. Hiszen processzora 47, grafikus kártyája 75 watt körüli fogyasztásra lett specifikálva, és a többi komponens is megeszik ezt-azt, tehát csúcsra járatva 120 watt körüli hőt kell legyőznie a hűtésnek, ami bizony nem kevés. Így nyugalomban is hallható volt a bal oldali (CPU-hoz tartozó) ventilátor szélzaja, de ennél a finom lehelésnél zavaróbbnak találtuk a merevlemez asztalra átterjedő rezonanciáját. Természetesen ilyenkor meglehetősen hűs volt a gépház, 24 °C-os szobahőmérséklet mellett 30-34 °C-ot mértünk rajta.

Megterhelve a processzort egyből brutális, 38 dB-es szélzaj támadt, amivel szembesültünk akkor is, ha csak 5-10 másodpercig volt kihajtva a CPU. Ennek a túlzott aktivitásnak minden bizonnyal az lehetett az oka, hogy nálunk egy előszériás modell járt, talán a kereskedelmi forgalomba már diszkrétebb ventilátorszabályzással jön – mondjuk olyannal, mint amilyet a GeForce GTX 770M hűtőjénél tapasztaltunk. Annak fordulatszáma szép fokozatosan emelkedett, csak nagyon durva játékos terhelésnél harsogta túl a CPU hűtőjét, pedig elvileg egy jobban melegedő komponensre kellett vigyáznia.

Félórányi CPU-terhelés, majd félórányi játék után viszont megmutatkozott a hangos hűtés előnye. Az Alienware 17 játékossal találkozó felülete, vagyis billentyűzete és csuklótámasza alig melegedett fel. A touchpad környékén mértük a legmagasabb értéket, de a 34 °C még mindig csak langyosnak számít. Jó hír, hogy a laptop alja sem hevült fel túlzottan, sőt 29 °C-os szobahőmérséklet mellett is csak néhány Celsius-fokot melegedett tovább. Összegezve: a hűtés hangos ugyan, de iszonyatosan hatékony.

Annak ellenére, hogy az Alienware 17-nek hatalmas, 88 wattórás akkumulátora van, még IGP-vel sem mértünk eget rengető akkumulátoros üzemidőt, amiben talán szerepe van a Muxed grafikus átkapcsolásnak. A nyugalomban kapott, nagyjából hat és fél órás időből 13,6 wattos fogyasztás következik – viszonyításképpen a fejlett Ultrabookok ennek felével is beérik. Nagyfelbontású videót alig több mint négy óráig nézhettünk egy töltéssel, ebből 21 wattos fogyasztás számolható, a játék közben elért alig egy órából pedig 92 wattos fogyasztás jön ki, ami bőven a duplája egy közepes gamer notebook energiaigényének. Csakhogy az Alienware 17 semmi szín alatt nem nevezhető közepesnek...

Értékelés

Értékelés előtt szeretnénk tenni egy megjegyzést, hogy megelőzzük a fórumban az ilyen gépek kapcsán borítékolható vitát. Hagyományos értelemben véve, általános irányelvek mentén igaz, hogy az égegyadta világon semmi értelme egy olyan elit gamer notebooknak, aminek az árából négy hasonló teljesítményű asztali PC vagy Xbox 360 / Playstation 3 játékkonzol + nagy tévé vásárolható. Viszont arról sem szabad megfeledkezni, hogy vannak, akiknek speciálisak az igényei, esetleg vágyai nem mindig a legracionálisabb választás felé húznak, és nem utolsósorban mindenkinek saját szíve joga, mire költi a rendelkezésére álló anyagi javakat.

Az Alienware 17 jelenleg a világ egyik legerősebb notebookja. A negyedik generációs Intel Core i7 processzor, a GeForce GTX-ek, a négy memóriafoglalat és a két merevlemezhely (plusz az mSATA) révén nem csak mobil játékra kiváló eszköz, hanem azok számára is érdekes lehet, akik általános számításhoz, mondjuk 3D tervezéshez, videórendereléshez keresnek minél nagyobb teljesítményű, valamennyire mégis hordozható megoldást.

Új, szerintünk a korábbinál sokkal mutatósabb formaterve alatt továbbra is megtalálhatjuk a márkára jellemző nagyszerű összeszerelési minőséget. Elődjéhez képest a billentyűzet kicsit romlott, de a touchpad javult, a hangszórók pedig nagyszerűen szólnak. A teljes elégedettséghez egy IPS paneles kijelző, illetve valamivel halkabb hűtés kellene még. Akinek nem számít a pénz, és kiváló minőségű, nagy teljesítményű notebookot keres, annak megfontolnadó választás az Alienware 17, nekünk is nagyon tetszett, bár az árát inkább másra költenénk.

Alienware 17 gamer notebook

rudi

Az Alienware 17 notebookot a Dell hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.