Bevezető

A TFT-panelek piacán az elmúlt fél évben kis túlzással generációs változások mentek végbe. Ez persze nem meglepő, hiszen a számítástechnikában fél év rengeteg idő, mégis ahhoz, hogy mindezt megértsük, vissza kell egyet lépnünk, és fel kell idéznünk, hogy egy-két évvel ezelőtt egy leendő TFT-tulajdonosnak mivel kellett szembenéznie, ha vásárlásra adta a fejét. Először is egy TFT-monitorba beruházni korábban igen komoly költségvetési problémákat vetett fel a családon belül, hiszen a CRT monitorokkal szemben a TFT-k már 17-es képátlóval felszerelkezve is igen drágán kellették magukat. Szerencsére a nagy keleti gyártók üzemei idővel szépen felfuttatták a termelést, így mostanra odáig jutottunk, hogy kis odafigyeléssel már 19 colos TFT-t is találhatunk 100 ezer forint alatt a boltok polcain.

Vannak tehát azok a felhasználók, akik vásárláskor elsődlegesen az árat tartják szem előtt, és vannak, akik jól megnézik, hogy mit tud egy adott monitor, hiszen több mint 100 ezer forintot kiadni egy alkatrészért, nos, ez ritkán adatik meg sokak számára. Ha egy évvel ezelőtt akartunk TFT-t venni, akkor sajnos mindenképpen valamilyen kompromisszumra kényszerültünk. Ez abból adódott, hogy nem létezett olyan paneltípus (és ennélfogva monitortípus sem), mellyel maradéktalanul elégedett lett volna egy CAD-es, egy játékos és egy állandóan filmet néző felhasználó is egyszerre. Mindez annak tudható be, hogy korábban három paneltípus létezett, melyeket a TN+film, az MVA (Samsungnál PVA) és az S-IPS rövidítésekkel jelölnek. Korábban már megismerkedtünk a különböző paneltípusok működési elveivel, most pedig lássuk röviden, hogy ezek a gyakorlatban milyen jellemzőkkel bírnak.

Mondhatjuk úgy, hogy a játékosok számára lett "kitalálva" a TN+film panel, rendkívül alacsony válaszidejével egészen mostanáig ez volt az egyetlen paneltípus, mellyel ténylegesen utánhúzás nélkül lehetett játszani és filmeket nézni. A TN+film panel olcsó, ennélfogva a köré épülő monitorok is olcsóak, viszont az olcsóság ára a - relatíve - gyenge képminőség. Alacsony kontrasztarány, szűk betekintési szögek és 18 bites színmélység jellemzik ezt a paneltípust.

Kis túlzással a TN+film ellentéte az MVA (a Samsung PVA néven gyártja) panel, mely a játékokon kívül bármilyen alkalmazásra nagyszerűen felhasználható. Az idő előrehaladtával egyre nagyobb kontraszt, széles betekintési szögek, tökéletes fekete háttér és magas válaszidő jellemzi az MVA monitorokat, vagyis ha valaki nem csak és kizárólag játékra vette monitorát, akkor egy MVA panelessel járt a legjobban. És hogy miért?

Mert az S-IPS ugyan alkalmasabbnak bizonyult a játékokra, és a szakértő szemek számára élethűbb színreprodukcióval is rendelkezik, mint az MVA, alacsony kontrasztarányával, magas árával és nehézen beszerezhetősége miatt (a kivételek erősítik a szabályt, az LG épített S-IPS-re olcsó monitorokat, ahogyan a Viewsonic is, pl. 20"-ost) nem terjedt el az egyszerű felhasználók körében, főképp tervezők vásároltak S-IPS paneles monitorokat.

Mégis, mi változott akkor most? Idén végre megjelentek a Premium-MVA illetve Super-PVA névre keresztelt panelek, melyek az MVA/PVA panelek pozitívumainak és az alacsony válaszidőnek a kombinálásával jöttek létre. Vagyis az eredmény egy olyan panel, melyre alapozva egy játékra, filmnézésre, tervezésre, munkára, vagyis mindenre jó monitort lehet piacra dobni. A legnagyobb gyártók nem is késlekedtek sokat, megalkották saját termékpalettájuk P-MVA vagy S-PVA panellel szerelt modelljeit, bemutatónk keretein belül pedig három, Magyarországon is elérhető típust ismerhetünk meg.

Hogy ne csak az MVA/PVA körül lezajlott eseményekről essen szó, meg kell említenünk, hogy idén megjelentek az első 4 ms-os válaszidővel rendelkező TN+film paneles TFT-k is. Bemutatónk negyedik tagja a Viewsonic VX924 - az első Magyarországon kapható 4 ms-es monitor. Mégis, mit keres egy TN+film paneles monitor három teljesen különböző technológiával készült monitor között? A látszat csal, ugyanis mind a négy monitorban, vagyis panelban van egy közös pont, ez pedig az Overdrive technológia. Az Overdrive teszi lehetővé, hogy az MVA/PVA panelek alacsony válaszidővel rendelkezzenek, és hogy a TN+film panelek 8 ms alá gyorsuljanak. Az Overdrive technológia első jeles képviselője az Eizo FlexScan L778 volt, melyet korábban már bemutattunk.

Az Overdrive technológia gyakorlatilag intelligens, előre kiszámított képpontváltáson alapszik. A panel folyadékkristályait pontosan adagolt, szabályzott túlvezérléssel és egy nagyon rövid, ám magas feszültséglökettel inicializálja az elektronika, így azok mozgási tehetetlenségüket könnyebben hidalják át, aminek gyorsabb pozícióváltás az eredménye.

Most pedig ismerkedjünk meg bemutatónk tesztalanyaival, a Dell UltraSharp 1905FP-vel, a Fujitsu Siemens P19-2-vel, a Samsung SyncMaster 970P-vel és persze a Viewsonic VX924-gyel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!