Megjelenés

A Lenovo vállalati felhasználókat célzó, ThinkPad notebookcsaládjának egyik csúcsmodellje a könnyű és vékony X1 Carbon, melynek neve szénszál erősítésű műanyagból készült házára utal. Az idei év elején megújult laptop alapkoncepciója ugyan nem változott, de szinte minden részlete módosult kisebb-nagyobb mértékben. A többi új ThinkPadhez hasonlóan (közülük a T440s-t teszteltük nemrég) már nem fekete, hanem sötétszürke burkolattal érkezik, egyéni ízlés kérdése, hogy az új vagy a régi – nekünk az újat látva a régi – jön be jobban. Abban viszont meg lehet egyezni, hogy a korábbi, selymes tapintást kölcsönző felületkezelésnél gyengébb lett az új, rideg, szénszálas erősítésű, de puszta kopogós műanyag.

Igaz viszont az is, hogy a gépház talán még merevebb az elődnél; az új X1 Carbon vékonyságát meghazudtolóan masszív notebook, simán felveszi a versenyt az unibody alumíniumházas konkurenciával (HP Folio 9470m vagy MacBook Air), bár kevésbé kelti prémium gép hatását. Elődjéhez képest súlyban és vastagságban is fogyott egy picikét, de ezek a tizedmilliméterek és tucat grammok inkább csak papíron látszanak, a gyakorlatban szinte azonosnak mondható a két X1 Carbon évjárat.

Csatlakozók tekintetében a leglényegesebb változás, hogy az új modell már dokkolható. Nem a klasszikus, alsó interfésszel, hanem a tápcsatlakozó mellett elhelyezkedő kiegészítővel, tehát szigorú értelemben már „csak” port replikátorról beszélhetünk az OneLink kapcsán. Sikerült egy elég ordas hibát vétenie a Lenovo tervezőinek, amikor lehagyták az új Carbonról az SD kártyaolvasót. Emellett csak apró kellemetlenség a mindössze két USB csatlakozó (bár legalább mind a kettő 3.0-s) és az a tény, hogy az Ethernet port adapterének csatlakozóját a jobb oldali USB aljzat veszélyes közelségébe tették, ahol simán blokkolhatja egy vaskosabb pendrive. Monitorkimenetből kettő van (HDMI és mini DisplayPort), a hang ki-/bemenetet a legfrissebb divat szerint összevonták, hátul pedig a 3G modem SIM kártyájának nyílását találjuk.

Belül radikális változások garmadája fogadja a felhasználót. A 14 hüvelykes, vékony kávás kijelző immár WQHD, vagyis 2560x1440 pixel felbontású, ráadásul IPS paneles, és akár érintésérzékeny változatban is kérhető. Nálunk viszont az alap, 1600x900 pixeles TN+film panellel járt a Carbon, aminek nincs érintős változata, cserébe viszont várható, hogy kevesebbet fogyaszt. Azért ez a verzió sem maradt teljesen érintős felület nélkül, ugyanis a billentyűzet felső sorát kapacitív panelre cserélték. Aktív megoldásról van szó, ami annyit jelent, hogy négyféle, de fix, nem módosítható kiosztás áll rendelkezésünkre. Némileg változott a billentyűzet kiosztása is, és megkaptuk a T440s-ben is látható, üvegfelületű touchpadet, ami magában foglalja a TrackPoint pöcökegér gombjait is.

Néhány csavar kioldása után leszedhető az X1 Carbon hátlapja, de ezt a műveletet legfeljebb a hűtés kitisztítására használhatjuk majd, mert bővíteni nincs igazán mit. A memóriát az alaplapra forrasztották, az adattároló már így is M.2 foglalatos SSD, szintén M.2-es aljzatban ül a Wi-Fi adapter, és ilyenbe kerül az opcionális 3G modem is. A gépház jelentős részét a 45 wattórás akku teszi ki. Egy dologra hívnánk még fel az olvasók figyelmét, a hűtőventillátor aszimmetrikus lapátközeire, aminek jelentőségére még később visszatérünk.

Használat közben

Mint korábban említettük, nagyon masszív az új ThinkPad X1 Carbon gépháza, szerencsére nem követték el a Lenovónál azt a hibát, amit a Sony a VAIO Pro 13-mal, hogy a merevítés a súlycsökkentés áldozata lett. Kézbe fogva szinte fegyvernek tűnik a Carbon, simán agyon lehetne vele verni egy rosszul teljesítő kollégát (például az új X1 Carbon beviteli eszközeinek tervezőjét, de ennyire ne szaladjunk előre), és utána zavartalanul folytatni a munkát. Ezt az elpusztíthatatlan érzést némileg rontja a fába állított pengénél egy fokkal jobban remegő kijelzőpanel, ebben a MacBook Air vagy a HP Folio 9470m valamivel jobb. Az X1 Carbon viszont a régi ThinkPad hagyományoknak megfelelően 180 fokosra nyitható, aminek az IPS panel mellett van is értelme.

A mi TN+film megoldásunk sajnos gyengélkedik betekintési szögek kapcsán. Vízszintesen (tehát oldalról) még úgy-ahogy rendben van, de amint egy kicsit feljebbről vagy éppen lejjebbről nézzük, azonnal torzulni kezdenek a színei. Maximális 227 cd/m²-es fényereje elég szerény, legfeljebb átlagos, akárcsak a 300:1 körüli kontrasztarány. Sajnos a színárnyalatok kalibrálva sem lettek igazán jók, akinek fontos a képminőség, inkább a WQHD felbontású, IPS panelt válassza.

Merész dolog volt a Lenovótól érintőpanelre cserélni a funkcióbillentyűk sorát, és a tesztelői, illetve felhasználói véleményekre alapozva nem is igazán jött be a számításuk. Ezt mi is meg tudjuk erősíteni, több okból sem jó ez a megoldás. Egyrészt nincs fizikai kiterjedése, mechanikus visszajelzése a gomboknak, így megnyomásukkor oda kell nézni, mit is tapintunk éppen. Másrészt sosem tudja az ember, hogy a funkció, amit éppen keres, a négy kiosztás közül melyiken található. Billentyűzetvilágítás például csak az egyiken van, tehát rossz esetben négy gombnyomás kell a kétszintű világítás aktiválásához.

A kiosztáshoz kapcsolódik még az a nem kis probléma is, hogy a magyar kiosztásban az Esc a jobb Alt és Ctrl közé került, ami extrém rossz ötlet, hiszen itt folyton megnyomhatja akaratlanul is az ember – nem véletlenül van ennek a gombnak a standard helye magasan, félreeső helyen. De vannak további „kiváló” fejlesztések is. Például a CapsLock helyére Home és End gombot kapunk, a leragadó Shift funkciót pedig a bal Shift kétszeri gyors lenyomásával érhetjük el, amit párszor sikerült akaratunkon kívül aktiválni. A jobb felső sarokba bekerült egy Delete a Backspace mellé, egyértelmű, hogy ezt a két gombot fordított sorrendben kellett volna odatenni, ha már muszáj egymás mellé tenni őket.

Úgyhogy mi azt javasolnánk, hogy ezt a fantasztikus klaviatúrát tegyék a kitalálójának a számítógépére büntetésből, mi pedig kérjük vissza a régit! A szerencsétlen elrendezés mellett viszont el kell ismerni, hogy mechanikailag továbbra is az X1 Carbon billentyűzetét tartjuk a legjobbnak a csúcs Ultrabookok mezőnyében. A szűkös hely ellenére elfogadható úton, határozott nyomásponttal járnak a gombjai, alapjuk nagyon stabil, alig rugózik.

Sokat változott a touchpad is, szerintünk szintén kárára. Az új, integrált TrackPoint gombokkal ellehetetleníti a pöcökegér használatát, aki pedig nem él a kis vörös joystick lehetőségeivel, a gombnyomásnál egész felületében lesüllyedő érintőmezőt fogja elég hamar megutálni. Ráadásul az üvegfelületű touchpadet az optimálisnál csúszósabbnak találtuk, klikkelésnél gyakran a kurzort is továbbtoltuk. Emellett sovány vigasz, de jó pont, hogy az alulra helyezett hangszórók kimondottan jól szólnak. Vaskosabb, multimédiás notebookoknál szoktunk meg ilyen hangerőt és minőséget, ebben egyértelműen lekörözi vállalati konkurenseit az X1 Carbon idei kiadása.

Teljesítmény

Egyértelmű, hogy az új ThinkPad X1 Carbonba az Intel negyedik generációs, Haswell architektúrás processzorai, azok közül is az alacsony fogyasztású kétmagosok kerültek. Mellettük a DDR3L memória fixen be van forrasztva 4 vagy 8 GB-os mennyiségben, az adattároló szerepét hivatalosan 180 vagy 256 GB-os SSD tölti be, de idehaza láttunk 128 GB-os konfigurációkat is. Az alap kijelző matt felületű, 1600x900 pixeles, TN+film paneles, a szintén matt, 2560x1440-as viszont már IPS paneles és érintésérzékeny változatban is kérhető. Az Intel Centrino 7260 Wi-Fi modul támogatja az ac-s szabványt is 866 Mbps-os elvi csúcssebességgel (két spatial stream), az akkumulátor pedig 45 wattórás, lítiumpolimer technológiás.

Nálunk a Core i5-4300U processzorral, 4 GB memóriával és 1600x900 pixeles kijelzővel ellátott alapmodell járt, amiben nem 180, hanem csak 128 GB-os Toshiba SSD dolgozik. Ez a konfiguráció nagyjából 450 000 forintba kerül három év garanciával és Windows 8 Pro operációs rendszerrel. Ha viszont a WQHD érintőpanelt, 8 GB memóriát és 3G modemet is szeretnénk, akkor már közel hatszázezer forintot kell kicsengetnünk, a Core i7-es, 256 GB-os SSD-s csúcskonfiguráció ára pedig a hétszázezer forintot karcolja – ezek iszonyatosan magas összegek.

Jól ismerjük már az Intel Haswell családjába tartozó, alacsony fogyasztású Core i5 processzorait. A nálunk járt i5-4300U-t felszerelték minden vállalati extrával, a közkedvelt i5-4200U-nál magasabb az órajele, ennek megfelelően valamivel gyorsabb nála. Ha nem extrémen számításigényes munkát végzünk, akkor sosem fogjuk lassúnak találni ezt a CPU-t, a benne lévő grafikus mag segítségével még a régebbi játékoknak is neki lehet fogni.

Jó társa volt a központi egységnek a Toshiba 128 GB-os SSD-je, bár rejtély számunkra, hogyan került az X1 Carbonba. Ugyanis a gyártó adatlapja szerint 180 GB-os modellnek kellene lennie benne, amit külföldi tesztek szerint 256 GB-os társához hasonlóan az Intel szállít, és nem éppen a legfürgébb jószág. Úgyhogy a potyautas Toshiba kisebb kapacitása ellenére is bevált.

Hűtés, üzemidő

Példásan viselkedett az új ThinkPad X1 Carbon hűtése, és ezzel kapcsolatban visszatérnénk a korábban mutatott ventilátorra. Lapátjai különböző nagyságú közökkel követik egymást, aminek az lett az eredménye, hogy nem egyetlen fix frekvencián keletkezik az összes zaja, hanem több különbözőn, ami összességében kevésbé zavaró az emberi fül számára. Persze nyugalomban ebből semmit sem tapasztaltunk, mert ilyenkor teljesen leáll a gép hűtése, és szerencsére a gépház alig melegedett. Először úgy tűnt, hogy alacsony terhelés alatt is néma a notebook, de közelre hajolva meghallottuk a hűtés alapzaját, ami egy 2,5 hüvelykes notebook merevlemez motorhangjával vetekszik, vagyis csak egészen csendes környezetben érzékelhető.

Teljes terhelésen sem volt hangos az X1 Carbon. Egypercnyi hevítés után 21 dB-en duruzsolt a hűtés, kellemes, mély tónusban, nem sivítva, mint a hasonló kaliberű Ultrabookok hűtése. Félórányi terhelés után 23 dB-en maradtunk, ami kétszer ilyen vastag laptopnak is a becsületére válna. Mindeközben a billentyűzet csak a közepén melegedett fel egy kicsit, és csak a fenéklemezen mértünk picivel 40 °C fölötti értéket, a processzor pedig 70 °C-ig jutott. Az előző generációs ThinkPad X1 Carbon sem volt hangosabb, de határozottan sivított, és 4-6 °C-kal jobban melegedett, tehát ezen a téren határozott előrelépést mutat az új változat.

Fogyasztásban kettős személyiség az új ThinkPad X1 Carbon. A külföldi tesztekben panaszkodtak rá, hogy a nagyfelbontású, IPS érintőképernyővel rövid ideig bírja, viszont nekünk az 1600x900 pixeles, nem érintős TN+film panellel szépen tette a dolgát. Nyugalomban közel tíz óráig kitartott, amiből a platformra jellemző, 4,6 watt körüli fogyasztás következik.

Videólejátszás közben az üzemidő nagyjából öt és fél órára csökkent, ebből szintén megszokott értékre, 8,1 watt körüli energiaigényre következtetünk. Teljes terhelés mellett majdnem két órát bírt a vékony laptop, ez 23,3 wattos fogyasztást jelent.

Értékelés

Olyan nagyon kevés hiányzott a Lenovónak az új ThinkPad X1 Carbonnál ahhoz, hogy megcsinálja a tökéletes vállalati Ultrabookot, de a pompás siker és méltatás helyett keserű szájízzel állunk neki a végkövetkeztetésnek. Itt van ez a vékonysága és könnyűsége ellenére fantasztikusan masszív és merev laptop, amit végre elláttak kellő mennyiségű csatlakozóval, hűtése messze a legjobb, amit hasonló kaliberű notebookban láttunk, remekül szólnak hangszórói, ráadásul WQHD felbontású IPS kijelzője is elsőrangú. Annyira jók ezek a részletek, illetve a tisztíthatóság és a billentyűzet minőségi kivitelezése is, hogy a kártyaolvasó hiánya és a brutális, komolyabb konfigurációk esetén bőven félmillió forint fölötti ár ellenére is örömmel ajánlanánk ezt a gépet.

És akkor ezt a remek gépet nyakon csapják egy merész, de teljes mértékben rossz húzással: a beviteli eszközök radikális megújításával. A billentyűzet felső, érintős sorának használata nehézkes, nem felhasználóbarát. Tetézik ezt az összekavart billenytűzetkiosztással, továbbá az utóbbi időszak legkevésbé tetsző touchpadjével, amit fura megnyomni és sajnos hazavágja a TrackPoint hatékonyságát. Emellett már rá sem kell pillantani a gyenge, 1600x900-as TN+film panelre, hogy elússzon az ajánlott cím. Mindez egy multimédiás, belépőszintű laptopnál megbocsátható lenne, de egy munkára, napi sok órában használt eszköznél a korrektül megvalósított beviteli eszközök legalább olyan fontosak – ha nem fontosabbak –, mint a jól kivitelezett hardver. Bízunk benne, hogy a Lenovónál is hamar rájönnek erre.

rudi

A Lenovo ThinkPad X1 Carbon notebookot a Lenovo hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre,