Megjelenés
Még a legnagyobb notebookgyártóknak is igazodnia kell a piac által diktált trendekhez. Ha az Intel ténykedése révén igény alakult ki a különösen vékony notebookra – azaz Ultrabookra –, akkor nem célszerű kimaradni ebből az ágazatból. A Lenovo legendás ThinkPad sorozatában is megjelent egy Ultrabook, a ThinkPad X1. Most a lapos gépek második generációjában az X1 Carbont köszönthetjük, mely rengeteg ponton módosult elődjéhez képest, bár az alapkoncepció – munkára termett Ultrabook – változatlan maradt.
Szinte miden részletében átdolgozták a külsőt, még az anyaghasználat is változott. A névbe illesztett carbon (jelentése: szén) szó alapján nem nehéz kitalálni, hogy a magnéziumötvözet helyett ezúttal szénszállal erősített, kompozit anyagot használtak a külső burkolatnál – a gyártó szerint ez az anyag a konkurens alumíniumházak merevségét adja harmadakkora súlyban. Így aztán nem csoda, hogy az 1,69 kilogrammos elődnél minden irányban pár milliméterrel kisebb X1 Carbon tömege csupán 1,335 kilogramm. Még érdekesebbé teszi a helyzetet az a tény, hogy a Carbonnak nem 13,3, hanem 14 hüvelykes a kijelzője, tehát a szénszálas megoldásnak köszönhetően egy alig kisebb, de lényegesen könnyebb gépet kapunk nagyobb kijelzővel.
Rápillantva az X1 Carbonra komolyabb, munkára szánt gép benyomását kelti, akárcsak anno az X1. Kijelzője elől levették a biztonságot adó, de fényes Gorilla Glass bevonatot, így felülete matt, kávája lényegesen keskenyebb, és ami még fontosabb, felbontása 1600x900 pixel. Szerényebb méretben oldották meg a zsanérokat, de nagyon szépen teszik a dolgukat, stabilan mozog rajtuk a fedőlap. Jobb oldalról a komoly ThinkPadeknél megszokott helyre, a kijelző alá került a bekapcsoló, a hangerőszabályzók és a ThinkVantage gomb, és nagy örömünkre megtartották a zöld világítást.
Alaposan átszervezték az új modell csatlakozóit. Erre részben a 21,3-ról 18,9 milliméterre csökkent maximális vastagság miatt volt szükség, másrészt elhagyták az eredeti X1 oldalsó csatlakozófedeleit. A vékonyítás áldozata lett a klasszikus ThinkPad tápcsatlakozó, illetve a D-Sub és HDMI monitorkimenet, melyek helyett mini DisplayPortot kapunk. Csak két USB csatlakozó van, amiből csak egyik 3.0-s, továbbá hiányzik az Ethernet aljzat, ami a mellékelt USB-s átalakítóval azért visszavarázsolható. Az újfajta zsanérkialakítás miatt hátul csak az opcionális 3G modul SIM kártyahelye maradt; jobbra a kártyaolvasó, a kombinált hang ki- és bemenet, a mini DisplayPort, a 3.0-s USB és a Kensington zár felfogatója került, bal oldalon pedig a vezeték nélküli eszközök kapcsolója, a másik USB port, egy egészen nagy szellőzőnyílás és a sárga, szögletes tápcsatlakozó sorakozik.
Ahogyan elődjénél, az X1 Carbonnál sem találtunk nyílást a fenéklemezen, se dokkolócsatlakozót. Aki további portokat szeretne a Carbonra, annak melgeletősen testes (700 grammos), USB 3.0-s replikátort kínál a Lenovo, külön tápellátással, öt USB 3.0, két DVI (egyik dual link, másik single link), Ethernet és fülhallgató-csatlakozóval. Nagy bánatunkra az eredeti X1 kiegészítő akku csatlakozóját is elhagyták a Carbonon, így az akkubővítésnek lőttek.
A gép alján található hét csavar kioldása után nem a fenéklemez, hanem a billentyűzet felőli rész emelhető le, alatta pedig egy nagyon nehezen bővíthető belsőt találunk. A memóriát az alaplapra forrasztották (szerencsére a 4 GB-ot két csatornára), a SanDisktől érkező SSD nem mSATA, hanem egyedi formátumú (hasonlít a MacBook Airben használtra), és ilyen csatlakozót tettek a 3G modulnak kihagyott helyre is, vagyis egyedül a 46 wattórás lítiumpolimer akkut cserélhetjük majd. A korábbinál nehézkesebb lesz a billentyűzet cseréje is, mert ezúttal jobban beleépítették a felső részbe.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
