Tesztelés, értékelés

Új tesztlaborba költöztünk néhány hónapja, ahol mások a hőmérsékleti és szellőzési viszonyok, ezért kicsit átszabtuk processzorhűtős tesztmódszerünket. A jobb átláthatóság kedvéért egyetlen táblázatba rangsoroltuk a mért értékeket, melyeket 24 °C-os szobahőmérséklethez igazítottunk. Feltüntettük a processzort hűtő ventilátor méretét és fordulatszámát, illetve a ház hűtőrendszerének (egy-egy ventilátor elöl és hátul) állapotát.

Kicsit trükkösek voltunk, és a táblázatba becsempésztünk még egy hűtőt a Noctuától. Az NH-D14- nek csupán a bordája 900 grammot nyom, tömege két ventilátorral 1240 gramm, lamelláit pedig hat U-alakú hőcső járja át, ezért nem csoda, hogy ranglistánk élére állt. Persze, a hozzá hasonlóan hatalmas, két ventilátoros NH-C14-et sem kellett félteni. Csúcsra járatva csupán két Celsius-fokkal volt gyengébb márkatársánál. További kettővel maradt le a Corator DS, igaz neki csak egy 120 milliméteres ventilátora volt. Ezt a ventilátort kellemes zajszintű, percenként 1200-as fordulatra lassítva is még 60 °C alatt maradt a Corator DS-sel hűtött, húzott négymagos. A Noctua üdvöskéjét két ventilátorával a minimális, 750-as percenkénti ütemre fogtuk vissza, de még így is a Coolink előtt végzett. Ahogyan számítottunk rá, az alsó ventilátor eltávolításával nem sokat romlott az NH-C14, ez a legtöbb hűtővel így szokott lenni.

A ház szellőztetése nélkül is nagyszerűen teljesített két tesztalanyunk. Itt megmutatkozott, hogy a levegő mozgatásában magára hagyott CPU hűtő akkor hatékonyabb, ha a házból kifelé fújja a levegőt, ugyanis a Corator DS a korábbi esetekkel ellentétben jobb volt az NH-C14-nél. Igaz, hogy az utóbbi alacsonyabb fordulatszámon járt, de itt nem is annyira a konkrét számadatok, mit a két felépítés viszonya a lényeges. Szellőzés mellett ugyanis az alaplap felé fújó modellnek előnye volt, a szellőzést megszüntetve viszont hátrányba került. Konkurenseikhez mérve a Noctua és a Coolink is remekül szerepelt, a hatalmas fémtömeg tette a dolgát, ahogy illik.

Most először megpróbálkoztunk a szubjektív összehasonlítás mellett a hűtők hangjának mérésével. Az egyes házak mérete, felépítése (belső kialakítás, szellőzőnyílások elhelyezése) és anyaghasználata (fém, műanyag esetleg plexi elemek vegyítése, hangszigetelők) nagyban befolyásolja ezeket az értékeket, ezért úgy döntöttünk, hogy levett oldallappal, az oldallap felől végezzük a mérést, hátulról, a ház mögül ugyanis összemosódott a táp és a processzorhűtő ventilátorának hangja, a ház ventilátorairól nem is beszélve – ezeket kikapcsoltuk a hangmérés erejéig. A szabályos (1 méter távolságból végzett), emberi hallást modellező dBA méréshez igazítva a Noctua NH-C14 hangja egy és két ventilátorral is maximum 29, minimum 23 dB volt. Az alsó állás nagyszerűen halk, ezt a legtöbb táp vagy VGA hűtő közepes terhelésen túlharsogja, a merevlemezek fejmozgatása is jól hallható mellette. Azért is különösen jók ezek az értékek, mert a hatalmas Noctua NH-D14 valamivel hangosabb volt. Kíváncsiak leszünk, mit tud majd mutatni a rövidesen sorra kerülő Scythe Mugen 2 és Mugen 3. Persze, addig még itt a Coolink Corator DS, ami csúcsra járatva 39 dB-t produkált, ez már igencsak hangos, minimumon viszont ez a hűtő is hozta a 23 dB-es, dicséretesen halk szintet. Persze ekkor már jó alacsony fordulaton járt, a tesztekben szereplő 1200-as ütem mellett 29 dB-t vagyis a Noctua maximális zajszintjét hozta.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!