Az OCZ Vector 180 SSD

Az OCZ még 2012 végén indította útjára a Vector SSD-sorozatát, melynek tagjait elsősorban munkaállomásokba szánja, hisz elmondásuk szerint a széria erőssége a stabilitás és a megbízhatóság. A SATA csatoló már régóta szűk keresztmetszetet jelent az SSD-knek, ugyanakkor a lényegesen nagyobb sávszélességet biztosító PCIe-alapú M.2 és SATA Express interfész még nem terjedt el eléggé ahhoz, hogy a gyártók ezen csatolókra helyezzék a hangsúlyt. Ennek okán jelenleg relatíve kis mozgásterük van a fejlesztésekre, ugyanakkor a cégeknek kvázi muszáj tovább csiszolni termékeiket, melynek egyik legújabb eredménye a most megjelent Vector 180 SSD, melyből a 240 GB-os modell landolt nálunk.

[+]

A csomagolás és az abban található tartozékok (3,5 colos beépítőkeret, csavarok) megegyeznek a korábbi Vertex és Vector sorozatok esetében látottakkal. Ezek mellé még az Acronis True Image HD nevű szoftvert, pontosabban annak licencét mellékeli az OCZ. Az Acronis True Image szerkesztőségünk számára sem ismeretlen, hisz a különféle tesztrendszereket ezzel mentjük le, illetve klónozzuk át, tehát itt egy hasznos kiegészítőről van szó.

[+]

A meghajtó háza szinte teljesen megegyezik a két korábbi Vector modellnél látottal. A masszív csomagolás meglehetősen súlyosra sikeredett, ugyanis a meghajtó tömege körülbelül 115 gramm. Mindez nagyjából annyit jelent, hogy a súlyra érzékeny, elsősorban mobil gépekbe vásárlók számára nem feltétlenül a legkönnyebb alternatíva ez a modell. A magasság továbbra is 7 milliméter, azaz a Vector is befér bármilyen jelenleg használatos 2,5"-os meghajtóhelyre. A nálunk vendégeskedő 240 GB-os modell mellett 120, 480, illetve már 960 GB-os kiszerelésben is elérhető a Vector 180.

[+]

A ház fedelének eltávolítása után elénk tárult a nyomtatott áramkör, melyen a vezérlőt körbefogják a NAND chipek. A fő egység hűtéséről egy méretre vágott, kisebb hővezető anyag gondoskodik, ami a fémházra teríti szét a meleget.

[+]

Középen látható a házon belül fejlesztett Indilinx Barefoot 3 vezérlőchip, mely teljesen megegyezik a korábbi Vectorokban található típussal, így ebben az esetben egy már jól bejáratott megoldásról van szó. A 400 MHz-en üzemelő lapka a TSMC 65 nm-es gyártástechnológiáján készül. A kontrollerben egy ARM mag, valamint az gyártó Aragon kódnevű koprocesszora lapul, mellettük található az ECC motor, a véletlenszám-generátor, valamint a NAND interfész. Maga a vezérlő most is 8 csatornás, és támogatja az AES 256 bites titkosítást is. A kontrollerhez a két kisebb modell esetében 512 MB, míg a két nagyobbnál 1 GB, DDR3-alapú cache társul.

[+]

Az előző szériához mérten az egyik változást a NAND chipek jelentik. A Vector 150 még az első generációs Toshiba 19 nm-es Toggle-Mode MLC lapkáival operált, melynek gyártását a tavalyi év során fokozatosan leállította az anyacég Toshiba. Helyét a szintén 19 nm-es A19-es NAND vette át, mely elődjéhez hasonló tempóra képes, miközben előállítása a 17%-kal kisebb lapkaméret okán olcsóbb.

[+]

A másik változás a tápellátássál felmerülő probléma vagy akár teljes áramkimaradás esetén biztosított védelem beépítése, melynek működéséről többek között fenti képen látható kondenzátor gondoskodik.

[+]

Hirtelen tápellátási zavar (pl. nagyobb ingadozás, áramszünet) esetében a feltöltött kondenzátor annyi energiát képes biztosítani, hogy a gyorsítótárban található adatokat a vezérlő még képes a NAND chipekbe kiírni, ezzel megakadályozva az esetleges adatvesztést.

OCZ Vector 180 [+]

OCZ SSD Guru

A Vector 180-nal párhuzamosan egy új szoftverről is lehúzta a leplet az OCZ. Az SSD Guru névre hallgató alkalmazás a korábbi Toolbox alaposan átdolgozott kiadásának is tekinthető.

[+]

Az áttekintő nyitólapon a kapacitásról, kondícióról, hőmérsékletről, valamint az interfésszel és a vezérlőszoftver verziószámával kapcsolatban láthatunk alapvető információkat.

[+]

Ugyanitt ellenőrízhetjük a részletesen a SMART értékeket is.

[+]

A második fülön kézzel indíthatjuk a Trim parancsot, illetve lehetőségünk nyílik Over Provisioning beállítására is.

[+]

A harmadik szekcióban firmware-frissítést, valamint biztonsági törlést végezhetünk.

[+]

A következő fülön a naplózási és az indítási beállítások kaptak helyet.

[+]

Az ötödik és egyben utolsó oldalon terméktámogatással kapcsolatos teendőket intézhetünk.

Tesztkörnyezet, specifikációk

Az SSD-tesztekhez használt állandó konfigurációnkat legutóbb 2012 decemberében frissítettük. Az alaplap szerepét akkor az MSI Z77 MPOWER modell vette át, míg a processzor feladatát egy fixen 4,3 GHz-re tuningolt Intel Core i7-3770K kapta meg, hogy minél többet ki tudjunk passzírozni az SSD-kből. A rendszermemória mérete továbbra is 16 GB, de a G.Skill RipjawsX modulok órajele 1333-ról 1866 Mhz-re emelkedett. A különféle turbó és energiagazdálkodási opciókat egytől egyig kikapcsoltuk, hogy azok biztosan ne befolyásolhassák a méréseket. Ezen lépésünkkel a 2012. november 24-e előtti SSD-tesztjeink eredményei nem összevethetőek az azt követő cikkeinkben találhatókkal.

A tesztkörnyezet [+]

IOMeter, AS SSD

A szekvenciális olvasás – és írás – kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve az ilyen méretű állományokkal dolgozó alkalmazásoknál; ha elsősorban rendszerlemezt keresünk, akkor ez egy sokadrangú szempont lehet számunkra. Itt többszöri mérés után is a fenti grafikonon látható eredményt kaptuk, ami egy kisebb visszaesés az elődökhöz képest.

Írásban is hasonló volt a helyzet, azaz egy kisebb mértékű lemaradést mértünk a korábbi Vector SSD-khez képest.

A véletlenszerű műveletekre vonatkozó értékek az SSD-gyártók egyik vesszőparipája, imádnak az IOPS értékekkel dobálózni, bár ez egy átlagfelhasználó asztali vagy mobil számítógépe esetében különösebben nem számít. Ezzel szemben bizonyos kiszolgálók esetében már döntő szempont lehet ez az érték. Itt szinte pontosan a közvetlen előd eredményei köszöntek vissza.

A fentiekből következik, hogy a véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára szintén nem túlságosan lényeges szempont. Írásban már egy kicsit lemaradt elődjétől a Vector 180.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét alkalmaztuk, mert ezt akár otthon az olvasó is le tudja mérni magának. Amit erről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol; az ISO-teszt nagy ISO fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Ebben az esetben a Vector 150-éhez hasonló eredmények jöttek ki, bár a Game-teszt alatt valamivel jobban muzsikált a főszereplő.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már alaposan teleszemetelt, sok feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusírtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete nagyjából 30 GB, ami egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A partíciót mentés előtt töredezettségmentesítettük, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. A pontosabb eredmények érdeklében minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center stb.). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) leginkább a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Itt a középmezőnynek tekinthető széles, 16 másodperces blokkban végzett a Vector 180.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, ergo a szekvenciális sebesség itt nem annyira fontos.

Az "újságírói programcsokorban" megint a pici fájlok kapnak szerepet; talán ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is viszonylag kisméretűek. Ennek ellenére ezen tesztünkben már nem igazán tudtunk különbséget kimérni az egyes SSD-k között.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. Ebben a tesztben is a leggyorsabbak közé került a főszereplő.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet; ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már korábbi cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, és ehhez a Microsoft operációs rendszerei a Windows 7-ig bezárólag csak egyetlen processzormagot képesek használni, ami sajnos már korlátozhatja a művelet sebességét.

Másolásos tesztek, játékok

A két következő "teszt" (másolás) eredetileg még a SandForce vezérlőinek olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl mennyi idő alatt másolódik át a tesztelendő háttértárra. A képfájlokat egy 128 GB-os Plextor M5 Prón helyeztük el, amivel az egyes meghajtók írási teljesítményét nem korlátoztuk.

Ebben a két tesztben igen erősnek bizonyult a tesztalany, ergo a tisztán fájlírásból álló művelet nagyon feküdt neki, akárcsak elődjének.

Tettünk egy próbát a Photoshop telepítőjének RAMDiskre másolásával – ez lényegében az SSD olvasási sebességét méri, hiszen az SSD-ről másolunk a RAMDiskre.

Ezután a RAMDiskről feltelepítettük a Photoshopot, amivel az SSD-k írását teszteltük, de ez felhasználóközelibb mérés, mert egy telepítés idejét mértük le.

A játékbetöltési időkhöz most a jól bejáratott STALKER-t és az SSD-tesztünkben nem túl réginek számító Crysis Warheadet használtuk. Ezen játékos tesztek nem igazán tetszettek az új Vector 180-nak, ami leginkább a STALKER betöltési idejében mutatkozott meg. Hiába, ezt a meghajtót nem játékok betöltésére optimalizálták.

Virtualizáció és végszó

Egy korábbi ötletből született következő tesztünk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az tapasztalhatta, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális gép) van üzemben. Igazából már egyetlen VM is le tudja "ölni" a rendszert, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne, ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején.

Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. A telepítés témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve inkább a meghajtók véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli. A futási időt a time paranccsal mérjük le, így az eredmény minden esetben meglehetősen pontos.

Kisebb meglepetésre ebben a tesztben mindkét korábbi Vectorról eléggé lemaradt az új 180-as modell. A mérést többször megismételtük, ezután pedig jeleztük az esetet az OCZ-nek.

Telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Az újdonságok itt is jól mentek, ami leginkább a négy rendszer egyidejű indításánál mutatkozott meg.

Végszó

Az OCZ Vector 180 a közvetlen előd Vector 150 továbbfejlesztése, ami elsősorban a megbízhatóság növelésében nyilvánul meg. Az áramkimaradás, illetve ingadozás elleni védelem mellett a NAND chipeket cserélték le egy újabb típusra, de alaposabban megnézve még láthatunk néhány kisebb változtatást a NYÁK-on, illetve minden bizonnyal a firmware is több ponton módosult. Azt nem tudjuk biztosan, hogy az utóbbi felelős-e a virtualizációs tesztünkben mutatott gyengébb szereplésért, de amennyiben ez a helyzet, akkor később egy frissítés segítségével még javulhat az eredmény.

Ahogy cikkünk elején említettük, az OCZ a Vector sorozatot a megbízhatóság és az üzembiztos működés jegyében fejleszti. Mindez a garanciát tekintve 50 GB/nap írási mennyiséget takar, ami az 5 éves jótállási időre levetítve nagyjából összesen 91 TB-ot jelent a várhatóan 53 000 forint körüli áron rajtoló 240 GB-os Vector 180 esetében. Ezzel szemben a Samsung 850 Pro a kétszer hosszabb, 10 éves garanciális időtartamára 150 TB írást garantál, ráadásul mindezt még néhány ezer forinttal olcsóbban, ugyanakkor áramingadozás és kimaradás elleni védelem nélkül.

Az utóbbi mellett az OCZ-nek van még egy jó érve, ami nekünk igencsak tetszett: a ShieldPlus szolgáltatás keretein belül, garanciális időtartam alatt felmerülő probéma esetén nincs más dolga a tulajdonosnak, mint a megfelelő oldalon megadni az érintett SSD sorozatszámát (tehát számla, nyugta, garancialevél nem szükséges), és a gyártó önköltségen intézi a háztól-házig cserét, a lehető leggyorsabban.

OCZ Vector 180 240 GB SSD

Oliverda

Az OCZ Vector 180 240 GB SSD-t a OCZ bocsátotta rendelkezésünkre.