Lumix G Vario 12-32 mm F3.5-5.6 objektív
Mini masinához mini lencserendszer dukál – íme, az összecsukható Panasonic Lumix G Vario 12-32 mm F3.5-5.6 Asph. Mega O.I.S.! Amikor még nem volt kezünkben a gép és az objektív, azt hittük, majd ez is egy kis nyeklő-nyakló valami lesz, egy állandóan útban lévő retesszel. De nem, szerencsére nem lett igazunk: a szettben kapott lencserendszer egy korrekt darab, nem lötyög, nem lóg és az összecsukhatóságot a mérnökök reteszelő kapcsoló nélkül oldották meg. Az objektívet a 12 mm-es álláson túltekerve lehet összecsukni, s használatakor nem kell félnie senkinek attól, hogy véletlenül túltekeri a végponton, mert az jóval nagyobb erőt igényel, mint a sima zoomolás. Jellegéhez képest jó minőségű a tubus, ráadásul a bajonett fémből készült, ami örömteli hír azoknak, akik gyakran akarják majd fel-, s lecsavarni a vázról. A kompaktság oltárán viszont áldozatot is kellett hozni, így se fókuszgyűrű, se képstabilizátor-kapcsoló nem található az eszközön.
Apropó stabilizátor: a Mega O.I.S. a Panasonic régebbi rendszere, ám ettől függetlenül hasznos segítő szolgáltatás, mert gyakran csak egy kis plusz dönti el, hogy használható-e az elkészült fotó, vagy sem. Körülbelül 2,5 Fé előnyt kapunk általa:
Vizsgálódásaink során a torzítást, a színi hibákat, a központosságot és a becsillanásra való hajlamot szerettük volna feltérképezni. Ezen tesztek eredménye itt látható:
A fenti ábrákon az objektív szoftveresen korrigált geometria torzításai láthatóak 12, 14, 18, 25 és 32 milliméteres állásban (a tubuson ezek a gyújtótávolságok vannak megjelölve). Itt már 14 mm-en is alacsony a hordózás mértéke, ami 18 mm-re már teljesen el is tűnik. 25 milliméteres álláson minimális párnatorzítás tapasztalható, ami 32 mm-en már egyáltalán nem látható. A korrekció nélküli képeket csupán az érdekesség kedvéért tettük fel, hiszen a hardver-szoftver együttesen alkot egy rendszert, így nincs sok értelme külön vizsgálgatni az optikát. A látottakat ennek megfelelően nem kommentáljuk.
A központosságnak a zoomobjektíveknél van szerepe, hiszen nem mindegy, hogy elmozdul-e a gyújtótávolság váltásakor a középpontja a témának. Ha túl nagy az elmozdulás, akkor újra kell komponálni, ami állványra szerelt géppel némi pluszmunkával és az élesség esetleges elkóborlásával jár.
Ehhez a teszthez a GM1-et egy masszív háromlábra szereltük, merőlegesen ráirányítottuk tesztábránkra, majd 12-től 32 mm-ig haladva végigfotóztuk a tubuson jelölt gyújtótávolságokat. A fenti kép 100%-os nagyítású képrészletet mutat, tehát a középpont elmozdulásának maximális értéke körülbelül 2 cm vízszintesen és 1 cm függőlegesen. A parfokalitást (fókusz megtartása a különböző gyújtótávolságokon) külön nem mértük, hiszen ez a lencserendszer kifejezetten az automatikus élességállítással való használatra lett tervezve.
Következő lépésben a színi hibák mértékére szerettünk volna fényt deríteni. Tapasztalataink szerint a kis lencserendszer jól korrigált ezen a téren is, hiszen semmilyen gyútávon nem volt látható a CA (lilás/zöldes kontrasztélek), pedig végignéztük az összes rekeszértéket teljesen nyitottól a teljesen szűkítettig. A laborban született eredményt alátámasztja a szabadban végzett fotózás is, ugyanis például a csupasz faágak a világos ég előtt sem „borultak lilás ködbe”.
A becsillanásra való hajlam megvan, a kis objektív gyútávjának mindkét végén jelentkezhet a flare hatás, ha erős ellenfénnyel van dolgunk, így ezeket lehetőség szerint kerüljük el. Végül a peremsötétedés mértékét mértük fel, ám a tesztünk során egy memóriakártya-hiba következtében elvesztettük a 18 milliméteres állásban készített fotókat, ami csak a gép visszaküldése után derült ki, így pótolni, sajnos, nem tudtuk a hiányzó adatokat.
A Panasonic Lumix G Vario 12-32 mm F3.5-5.6 Asph. Mega O.I.S. egy korrekt minőségű, fém bajonettel ellátott, összecsukható objektív, amit sem fókuszgyűrűvel, sem képstabilizátor-kapcsolóval nem láttak el. Képe éles, kontrasztos, a torzításokat szoftveresen korrigálták jó hatásfokkal. A rendszer központossága jellegéhez képest közepes, zoomoláskor a kompozíció középpontja elmászkál, de nem kritikus mértékben. CA nem volt látható (valószínűleg ez is szoftveresen javított), a peremsötétedés minimális, a becsillanásokkal azonban számolnunk kell, ha extrém módon kínozzuk az eszközt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
