Samsung UE46D6530WS

A közelmúltban alkalmunk nyílt közelebbről megvizsgálni az első félév egyik Samsung csúcsmodelljét, a D8000-et, ám akkor csak a Smart TV rendszerre fókuszáltunk. A vállalat jóvoltából most eljutott hozzánk a D6530 típusjelzésű termék, ám ezúttal a kép minőségére, a tévéadások kezelésére, a médialejátszóra és a 3D tartalmak megjelenítésére koncentráltunk. Bár a hivatalos honlap szerint ez egy tavalyi modell, ez ne tévesszen meg senkit! Az ultravékony káva, a Smart TV rendszer, a fejlesztett háromdimenziós elektronika, az átszabott menürendszer és médialejátszó ugyanis mind-mind az idei modellek sajátja.

Külalak

A 2011-es Samsung tévék külsejénél az egyik legnagyobb újítást a különlegesen vékony keret jelenti. Sikerült körülbelül fél-egy centire redukálni a vastagságot, ami határozottan jót tesz a készülékeknek. A D8000 esetében némiképp meglepő módon sok hozzászóló kifogásolta a csiszolt, fémes kereteket, giccsesnek titulálva azt. A D6530 kávájának feketéje konzervatívabb, de szerencséje nem a halálosan unalmas fényes lakk mellett döntöttek a mérnökök, hanem egy matt anyagot használtak. Egyébként a másik nagy koreai konszern által bevezetett borderless (keret nélküli) vonalhoz hasonlóan itt is majdnem egyetlen síkba került a káva és a képernyő, ami csak tovább dob a külsőn. Maga a képernyő meglehetősen tükröződik, ablakkal szembe nem célszerű állítani, és sajnos az ujjlenyomatok is csúnyán meglátszódnak rajta. Manapság, amikor a beépített médialejátszónak köszönhetően könnyen előfordulhat, hogy valaki sokszor fogdossa a tévéjét, akkor ez kimondottan kellemetlen lehet.

Teljesen érthetetlen okból az átlátszó, kristályos hatásúnak titulált műanyag él nem került a süllyesztőbe. Ha már ennyit dolgoztak a vékony kereten, akkor nem világos, hogy miért duplázzák meg szélességét az „esztétikai” hatás kedvéért, főleg, hogy a végeredmény kicsit bazári. Elkoptatott lett 2011-re ez az átlátszó vonal, ideje lenne már elfelejteni.

A formatervezés visszafogott, sehol semmi idegesítő csicsa vagy díszesnek szánt hullámvonal. A logó szolidan bújik meg az alsó részen, és itt kapott helyet a 3D transzmitter is, amely a jeleket sugározza a szemüvegnek. A nyak egy tejüvegszerű henger, ami az átlátszó műanyag élhez jól megy, de a sötét kávához nem passzol. A D8000 krómozott csillag talpát is sok kritika érte, ide viszont egy hagyományosabb megoldás került a lekerekített, téglalap alakú, egérszürke színű darab személyében.

A csatlakozók a hátlap bal felére kerültek, ami csak azért fura, mert általában a másik oldalra helyezik ezeket. Első hallásra ennek nincs nagy jelentősége, ám ha valakinek emiatt új kábeleket kell beszereznie, szétvágni a bútor hátulját vagy odébb tologatni fél méterrel, akkor mindjárt átgondolja ezt a kérdést. Található rajta 4 db HDMI, 3 db USB, komponens és komponens, illetve Scart (adapterrel) csatlakozó, digitális audiokimenet, D-Sub bemenet, PC audio, illetve DVI Audio bemenet, CI foglalat és egy Ethernet csatoló. Nem maradt ki a beépített Wi-Fi, illetve a digitális adások közvetlen vételéhez szükséges DVB-T, DVB-C tuner sem. Az interfészek párhuzamosak a tévé síkjával, ami igen jól jöhet akkor, ha valaki a falra szeretné szerelni, hiszen ilyenkor csatlakozók nem foglalnak plusz centiket.

Képminőség

Képjavító szolgáltatások

A trendeknek megfelelően ebbe a készülékbe is beépítettek jó csomó, hangzatos nevű képjavító technológiát. Ezek közül mindenképp érdemes kiemelni a dinamikus kontrasztot, a fényerő mozgáshoz és a LED mozgásjavítás opciót, amelyeket ki kell kapcsolni. A legelső túlságosan agresszív még gyenge fokozaton is, a kép ugyanis zavaróan vibrál a sötét és a világos jelenetek váltakozásakor.

A középső egy energiatakarékos funkció, amely a külső fényviszonyokat veszi figyelembe a fényerő automatikus beállításánál. Ez viszont azt eredményezi, hogy ha elmegy egy felhő az ablak előtt vagy felkapcsolja valaki a lámpát a szobában, akkor magától változik az említett paraméter. Szépek a zöld gondolatok, de annyit nem lehet ezzel megspórolni, hogy az ember elviselje az esetleges kellemetlenséget. A LED mozgásjavítás aktiválásával pedig a háttérvilágítás ereje módosul automatikusan gyors mozgások esetén. Ez elméletileg azzal jár, hogy kevéssé érzékeljük elmosódottnak a képet, ezeket az előnyöket viszont egyáltalán nem tapasztaltuk.

Ami remek, az a fekete tónus, hisz aktiválásával láthatóan mélyülnek a sötét árnyalatok. A bőrszín tónussal érdemes óvatosan bánni, de az is igaz, hogy ezzel remekül fel lehet javítani a kép minőségét adott esetben. Az Éljavítással az egyes objektumok kontúrjai élesíthetőek, amire normális minőségi forrás esetén nincs szükség, ám a gyatra analóg adásoknál kimondottan jól jöhet.

A digitális zajszűrés is ebben az esetben jöhet jól, hiszen ez a csíkozódás, villódzás kiküszöbölésére hivatott. A tuner viszont olyan jó, hogy ilyen jellegű problémával egyáltalán nem találkoztunk, úgyhogy ezt is érdemes likvidálni. Az interpolációs eljárást használó Motion Plus ebbe a tévébe is bekerült, azonban látványosan csak az átfutó szövegcsík megjelenését javítja fel.

Képarány

A kötelező 4:3 és 16:9 képarányok mellett létezik egy nagyítás opció is, amely a látáskorlátozottak számára lehet hasznos, de ez azzal jár, hogy a kép egyes részei eltűnnek. Jó ötlet, hogy ilyenkor a kép helyzete bizonyos korlátok között mozgatható, azaz ha nagyítás után a műsorvezető fél feje kilóg a képből, viszont alul az érdektelen díszlet tovább látszik, akkor ez a probléma így orvosolható. Amennyiben valaki az automata szélességet választja, akkor jár a legjobban, hiszen ilyenkor az elektronika magától teljesen kitölti a képet, nem maradnak sehol fekete csíkok, nem lógnak le képrészletek, és mindezt úgy, hogy láthatóan nem is torzul a kép.

Clouding, utánhúzás

Az Edge-LED háttérvilágítási eljárásnak köszönhetően némi felhősödés tapasztalható, de a helyzet korántsem olyan vészes, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. A szórakozást legalábbis ez nem zavarja meg. Akadozásba sem futottunk bele, még az igen gyors jeleneteknél sem, utánhúzással viszont némiképp meglepő módon találkoztunk. Igaz, csak egyetlen alkalommal, teniszmeccs nézése közben, viszont ott elég sokszor. Nem volt túl zavaró, de az tény, hogy az effektus jelentkezett. A ferde vonalak megjelenítés sem problémamentes, ez is a tenisznél jött ki a legbrutálisabban, tényleg sokkolóak voltak a cakkos-lépcsős vonalak.

3D

Bár a nagy koreai konkurens idén a passzív képalkotás mellett tört lándzsát, a Samsung továbbra is kitart az aktív shutteres megoldás mellett. Ezen állítólag sokat fejlesztettek az elmúlt évhez képest, hogy még látványosabbá tegyék a térhatású élményt, de a fenntartásaink azért továbbra is megvannak. A készülék a a side-by-side mellett a top-and-bottom 3D szabványt támogatja. Amennyiben háromdimenziós tartalmat érzékel, automatikusan 3D módba vált, amennyiben ez valamiért nem jönne össze, egy mozdulattal bekapcsolható. A 3D kép minősége három paraméterrel is módosítható. A 3D Perspektíva tízfokozatú skáláját azonban hiába tologattuk, változást gyakorlatilag nem tapasztaltunk. A mélység állítása viszont már látható eredménnyel jár. +5 a legerőteljesebb, a -5 pedig gyakorlatilag két dimenzió. A 3D Optimalizálással lehet némiképp finomítani a végeredményen, de túl nagy szerepe ennek nincs.

Konverzió és élmény

A vállalat sok energiát és pénzt beleölt, hogy jobbá tegye a sokat kritizált aktív shutteres háromdimenziós rendszert. A HyperReal Engine valóban jobb képminőséget nyújt, mint tavalyi társai. Mélyebb a térhatás, dinamikusabb az összhatás, azonban a végeredmény még mindig nem az igazi. A probléma a szokásos: olyan, mintha a kétdimenziós objektumok mozognának eltérő síkban, így maguknak a tárgyaknál vagy az embereknél nincs meg a térérzet.

Sajnos túl sok háromdimenziós anyag még mindig nem érhető el, így ezek híján marad a 2D-3D konverzió, amely minőségében egyelőre erősen lemaradva követi az eredetileg is háromdimenziós tartalmat. Leginkább animációs filmeknél, sport- és magazinműsoroknál működik a dolog, filmeknél, sorozatoknál jobb nem nagyon alkalmazni.

Az eljárás egyik rákfenéje a villogás, ami most már korántsem olyan zavaró, mint régebben, de csak akkor, ha a képernyőt nézzük. A periférikus látásnál, azaz amikor oldalt nem a tévét látjuk, hanem mondjuk a falat, a villódzás látványosan jelentkezik. Erre megoldás lehet persze, ha jó közel ülünk a tévéhez, de akkor meg a pixelesedés miatt romlik az élmény.

A szemüvegen sokat javítottak, a korábbi bumfordi és nehéz darabok helyett most már pillekönnyű példányok közül is választhatunk, ahol az energiaforrás a szár hátuljára került, így nem érezni annak súlyát. Hogy eheti most a kefét az, aki tavaly vett ötöt az egész családnak... Sajnos a keretek környékén erőteljesen jelentkezik a cián-rózsaszín hatás, így kanapéból vagy ágyból nem az igazi a 3D tévézés. Szellemképekkel nem nagyon találkoztunk, de a gyors mozgások, például egy jól megrúgott focilabda esetén, tapasztaltunk akadozást.

Előzetes beállítások

Kép

Négy darab előzetes képbeállítást kapunk, ami nem túl sok, ráadásul a felhasználói fiók is kimaradt. Ez pedig azt jelenti, hogy ha módosítani szeretnénk ezeken, akkor valamelyiket mindenképpen meg kell babrálni. Természetesen visszaállíthatóak az eredeti értékek, ám ilyenkor a változtatások értelemszerűen örökre elvesznek.

A négy opció elméletileg a különféle típusú tartalmakhoz illik, ami hellyel-közzel meg is állja a helyét. Filmet nézni valóban a Film névre hallgató menüponttal a legjobb, és az is igaz, hogy a többi műsorhoz ez annyira tényleg nem jó. A sportműsorokhoz, magazinműsorokhoz, rajzfilmekhez legjobban a Természetes fiók passzol. A Normál egyfajta semleges, arany középutat jelöl, viszont ennek a fényereje alaphelyzhetben egy picit magas, de ha ezt leveszi az ember, akkor ezzel sincs semmi gond. A Kiemelt viszont gyakorlatilag használhatatlan. Túlságosan világos és harsány, a tónusok teljesen természetellenesek, rossz ránézni. Egyetlen előnye van, hogy túlzottan bevilágított helyiségben, például egy irodában vagy recepción ez a legjobb megoldás.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sajnos, ha összekötjük egy számítógéppel, kizárólag a Film és a Normál opció érhető el, így csak ezeket mértük meg. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a Delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a Delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Itt pedig következzenek az általunk és a kalibrátor által legjobbnak vélt beállítások:

Hang

A modell lehetővé teszi, hogy a tartalomhoz igazítsuk a megszólalást is, így ötféle előzetes equalizer beállítás közül választhatunk. A Normál mellett megtalálható Zene, Film, Tiszta hang és Hangosított fakk is. Érdemi különbség tapasztalható az egyes lehetőségek között, de nem biztos, hogy valakinek a filmeknél az elméletileg ehhez tartozó fiók jön majd be, szóval érdemes kísérletezgetni, és ha valakinek van hozzá türelme, eljátszhat a balansszal, illetve a magas és mély hangok arányával is.

Sajnos ezeket bárhogy tologatjuk, a készülék nem fog megdörrenni. Kétszer tíz wattos maximális kimeneti teljesítmény, illetve a lefelés sugárzó rejtett hangszórók mellett ez csoda is lenne. Bár a termékkommunikáció szerint a virtuális térhangzás, azaz az SRS TruSurround HD aktiválása után úgy kéne éreznünk magunkat, mintha egy moziban vagy színházteremben ülnénk, ám ez ebben az esetben sem fog megvalósulni. Fejhallgatóval némiképp jobb a helyzet, de nem az az általános, hogy az emberek fülessel tévéznének.

Médialejátszó

Az idei modelleknél átalakították a médialejátszót, amely egyaránt érinti az elérési utat, a grafikus felületet és a kezelést. Az alapkoncepció természetesen megmaradt, azaz a fő feledat a képek megjelenítése és a zenék, videók lejátszása. A különféle anyagok között kereshetünk mappák szerint, az ABC sorrendet figyelembe véve, illetve a fájl létrehozásának dátuma alapján.

Zene és fotó

Sajnos csak az MP3 formátumot támogatja, így még a WMA-t is el lehet felejteni, bár ez valószínűleg nem is érint túl sok embert. Pozitívum, hogy képes az ID tagek kezelésére, és az ízléses lejátszási felületeten meg is jeleníti ezeket. Kár, hogy ez alapján nem nyílik mód a szelekcióra, azaz nem kérhetjük, hogy listázza ki nekünk például az összes jazz stílusú darabot. Szintén jó húzás, hogy a már említett képernyőn módosíthatunk a hangbeállításokon (igaz, csak az öt előzetes beállítás közül lehet válogatni), illetve bekapcsolható a Keverés funkció is, ilyenkor a nótákat szünet nélkül egymásba csúsztatva játssza le.

Létrehozható lejátszási lista, azaz egy virtuális mappa, ahova az egyes könyvtárakból kiválogatott számokat tehetjük be. Érthetetlen okból ez a fotóknál már nem működik, így csak azokat nézhetjük végig egymás után, amelyek eredetileg is egy könyvtárban voltak. Zene sem pakolható alájuk, és azt sem szabhatjuk meg, hogy kísérjék-e különféle effektek a képváltást. A rendszer által létrehozott kisméretű demó képek minősége jó, megkönnyítik a válogatást.

Videó

Az audiovizuális tartalmak lejátszása során már lehetőség nyílik közvetlenül a kép- és hangmódok, illetve a képarány változtatására, így ezért nem kell külön kilépkedni a menübe. Sőt a tévé elektronikája a DVD, illetve Blu-ray lemezekhez hasonlóan itt is létrehoz meghatározott időközönként „fejezeteket”, amelyekhez képet is rendel, így sokkal könnyebbé és gyorsabbá válik a keresés.

Bár az eszköz elég sok formátummal megbirkózik, a kép sajnos továbbra sem teljes, ezek vizsgálatához már jól bevált teszcsomagunkat használtuk. Ami jó, hogy az AVCHD fájllal gond nélkül elbír, a kép és a hang is tökéletes, ami azt jelenti, hogy elméletben a rippelt Blu-ray filmekkel sem lesz probléma. A DivX, illetve az MPEG1080i esetében is kifogástalanul teljesít, és ugyanezt lehet elmondani a két MKV anyagról (3,8, illetve 9,7 bitráta) is. Az XviD esetében kizárólag csak a sötétebb tónusokra lehet panasz, ahol olyakor zajossá vált a kép. A WMV esetében pedig a hanggal akadt némi grimbusz, hiszen az audiokodeket nem támogatta. Az nem lepett meg minket túlságosan, hogy a Killa_sample kifogott rajta, de legalább felismerte, ellentétben a két QuickTime fájllal, amelyek láthatatlanok maradtak számára.

A külső feliratok kezelése megoldott. Ezek színe, valamint mérete nem módosítható, azonban ez nem nagy baj, mert könnyen olvasható az, amit az eszköz felkínál. Az integrált médialejátszó jól sikerült, látszik a fejlődés, de a hibák mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A korlátozott formátumtámogatás és a lassúság az, amin a jövőben dolgozniuk kell a Samsung mérnökeinek.

Tévézés és kezelés

Vezérlés

A modellt ellátták az idei fejlesztésű Smart TV rendszerrel, amelyről korábban már részletesen írtunk. Arról viszont nem esett szó, hogy ráncfelvarráson esett át a menürendszer is. A struktúra megmaradt, viszont a grafikáját kicsit kipofozták, és megjelent illusztrációval megtámogatott rövid magyarázat is az egyes paraméterek mellett. Szerencsére sokat nem variáltak a rendszeren, mert az eddig is jól működött, így minden viszonylag gyorsan és egyszerűen elérhető.

A távirányító egy puritán, lecsupaszított, teljesen funkcionális eszköz. Gombjai nagyok, fogása kényelmes, az eligazodást feliratok és ábrák is segítik. A legfontosabb funkciók külön billentyűt kaptak, és a világítást sem spórolták le róla. Egyetlen negatívumot lehet csak megjegyezni róla, hogy nem túl szép, de ezen elég hamar túlteszi magát az ember.

Tévézés és EPG

Az analóg tuner a körülményekhez képest egész jól teljesített, nagyon komoly képhibát egyáltalán nem produkált. A logók és az alul végigfutó szövegek is hibátlanok, nem esik, nem csúszik szét a kép, és az árnyékok megjelenítésével sem volt gond, ami szintén sok esetben kritikus pont. Persze a képzaj megkerülhetetlen néhány csatornánál, főleg a sötét részeknél jelentkezett ez gyakran.

A csatornakeresés igen kulturált. Egy táblázatban adhatjuk meg, hogy digitális, analóg vagy mindkét területen vadásznánk-e. Az indítás után néhány percen belül már kezdhetünk is tévézgetni. A digitális adásokat szobaantennával próbáltuk elérni, viszont azt tapasztaltuk, hogy néha szétesett a kép, pedig ez mostanában már nem szokott gond lenni. Ám kiderült, hogy valamilyen honvédségi ügy miatt korlátozták a szabadság-hegyi adótorony teljesítményét, úgyhogy normális körülmények között ezzel nem kell számolni. Természetesen a digitális adások minősége összehasonlíthatatlanul jobb, mint az analógoké, főleg, ha sikerül belefutni nagyfelbontású műsorba.

Az elektronikus programmagazin kifogástalanul működik. Szerencsére az EPG-k is kezdenek letisztulni, a zagyva, használhatatlan megoldások szép lassan kikopnak, és marad az itt is megfigyelhető szisztéma. Egy képernyőn láthatóak a csatornák, a műsorok, a sarokban fut a tévéadás képe, felül pedig rövid leírás olvasható a kiválasztott műsorról. Beállítható, hogy a készülék automatikusan odakapcsoljon egy kijelölt programra, sőt ez akár külső adattárolóra is rögzíthető.

Extrák és vélemény

Explore 3D és kislexikon

A Smart TV rendszer kínált extrákat most nem soroljuk fel újra, viszont megemlítünk két olyan dolgot, amelyről a múltkori tesztben nem esett szó. Az egyik a Explore 3D, amiről hírben írtunk, és amely egy ideje már Magyarországon is elérhető. Ez tulajdonképpen a Samsung saját 3D tartalomszolgáltatása. A konszern szeverein keresztül érhetnek el a felhasználók háromdimenziós dokumentumfilmeket, klipeket, ajánlókat, rajzfilmeket. Ez szuperül hangzik, viszont egyelőre körülbelül 30-40 közül választhatunk, ami nem túl sok. A kivitelezés egyébként remek, hiszen a kezelőfelület nagyon igényes, felépítése logikus és egyszerű és még arra is odafigyeltek, hogy az egyes programok tartalmáról is kapjunk némi információt. Abszolút érthető egyébként a Samsung álláspontja e téren, hiszen nem lehet elvárni az emberektől, hogy vegyenek 3D tévéket, ha nincs mit nézni rajta. A 2D-3D konverzió lehet az egyik kiút, ez pedig a másik.

A Kislexikon, azaz itt az E-manual nem Samsung ötlet, más gyártók már jóval korábban beépítették tévéikbe ezt a funkciót, viszont ez ennek érdemeiből mit sem von le. Remekül használható a témakörök alapján felépített rendszer. Minden viszonylag gyorsan megtalálható és az értelmezést még illusztrációk is segítik, ráadásul a fogalmakat érthető módon magyarázza el, nem kitekert szakzsargont használ. Ezért a két extráért egyértelműen jár a pirospont!

Értékelés

A D6530WS személyében egy remek, ám korántsem hibátlan tévével találkoztunk. Az olyan apróbb hibákat, mint a nagyon ritkán ugyan, de jelentkező utánhúzást, a ferde vonalaknál néha tapasztalható cakkosságot, illetve a médialejátszó kisebb hiányosságait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Igaz, ha viszont a mérleg másik serpenyőjébe a pozitívumokat, tehát az idén kifejlesztett Smart TV rendszert, az átalakított menürendszert, illetve kezelést, a jól használható képbeállításokat, a valósághű, természetes színeket, az E-manualt, a 3D Explorert, az integrált képjavító technológiákat és az EPG-t helyezzük, akkor az összkép egyértelműen pozitív.

Az aktív shutteres rendszeren, illetve a szemüvegen is fejlesztettek, aminek köszönhetően a korábbinál nagyobb élvezetet nyújt a 3D tévézés. A 2D-3D konverzió is jobban működik, mint egy éve, de ettől függetlenül ez az egész háromdimenziós dolog még mindig nem az igazi. A készülék ár/érték aránya rendben van, bár borítékolható, hogy 400 000 Ft-os árát sokan drágállni fogják. Viszont be kell látni, hogy jelenleg egy ilyen tudású tévé ennyibe kerül. Egy-két hónap múlva, az őszi-karácsonyi modellek felbukkanásakor biztos csökken majd az ára.

Samsung UE46D6530WS

elefant

A Samsung UE46D6530WS LCD tévét a Samsung magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.