Sony SDM-X82

Kiolthatatlan tudásszomjunkat tett követte, s a többiek mellé beállítottunk egy Sony TFT monitort is a sorba. Adatai a következők:

• 18.1" képátmérő
• natív felbontás SXGA 1280 x 1024
• 0,2805 mm pixelméret
• 300 cd/nm
• ECO energiatakarékos megoldás (felezi a fénycső fényét)
• 400:1 kontraszt arány (tipikus)
• minimum 170°/170° horizontális/vertikális rálátás
• reakcióidő tipikusan 50ms (raise/fall egyben)
• MVA panel
• 2x D-SUB, 1x DVI jelbemenetek
• beépített hangszórók (teljesítményre nincs adat)
• fejhallgató kimenet
• belső tápegység
• főkapcsoló
• 58 (standard) / 48 (eco) wattos fogyasztás
• méretek: 449.6 x 424.2 x 241.3 mm
• 8.62 kg
• Link és link

1. Első találkozás

A jelentős hadisarc leszurkolása után (cca. 190e forint + ÁFA) büszkén cipelheti haza tulajdonosa a Sony SDM-X82 monitorát, hiszen a modell csak úgy duzzad az extráktól. Első szemöldökemelő élmény a 3 (három) jelbemenet, ami kettő darab 15 pines D-SUB analóg és egy DVI digitális csatlakozóban nyilvánul meg a monitor hátoldalán. Még mielőtt egy flott négyesben (egy monitor, három gép) kezdenénk gondolkozni, meg kell említenünk, hogy a három bemenet ellenére csak két gép kapcsolható a Sony-ra. Fizikailag ugyan három gép is ráerőszakolható, de technikailag csak kettőt enged a jelátkapcsolás (input 1/input 2). Kár.

Második szemöldökszökkentő dolog a monitor súlya, ami ugyan nem vészes, de érezhetően több, mint az eddig bemutatott TFT monitoroké. Ez a súlyfölösleg nem utolsó sorban a masszív talpnak köszönhető, ami első ránézésre oldalirányban nem elforgatható, de a Sony ügyes megoldásának köszönhetően mégis: a talp kerek része alatt található egy másik talp rész, amire az egész monitor valójában helyezkedik. Az alsó és a felső ovális rész egymáshoz képest el tud fordulni, így lesz forgatható a monitorunk is.

(A fenti képen jól kivehető a főkapcsoló - meglétének örültünk, mint mindig)

A kijelző bal oldalán találjuk a fejhallgató bemenetét:

...és két oldalt a hangszórókat:

Igazából csak a fényképezőgép vakuja árulja el a hangszórók méretét; ezek ugyanis ügyesen álcázva vannak a lyuggatott rész mögött. Mint a többi TFT LCD monitornál, itt se számítsunk csodákra, de a (sutább) feladatokat szépen és tiszta hangzással látják el a ciripelők. Teljesítményadatot nem találtunk a gyártó honlapján, de valószínüleg nem is a csipogók teljesítményével villognánk fiatal, csinos hölgyek előtt...

Képminőség

Mint számos más gyártó modellje, az SDM-X82 is rögzíthető falra a hátlapon e célra létrehozott csavarhelyek, és egy külön megvásárolható profil segítségével. De, nézzük a Sony elejét! A kezelőszervek a káva jobb oldalára kerültek; így utólag belegondolva, sokkal inkább kézre esik a jobb oldali elrendezés, mint az alul középen lévő...

Legfelülre a be-/kikapcsoló került, majd alá a menü, s középre a navigáló gombok. A beállítások változásait az 'OK' megnyomásával nyugtázhatjuk. Több gép csatlakoztatása esetén az 'input' nyomkodásával váltogathatunk a videojel forrásai közül. Legalul található az 'ECO' gomb, ami a monitort gazdaságosabban hivatott üzemeltetni. Ennek hatása a fényerő csökkentésében merül ki; fogyasztása az LCD-nek így leesik 58 wattról 48 wattra. A fényerő intenzitását a menüből is lehet állítani, így ez a funkció egy picit fölöslegesnek tűnt.

2. A monitor a helyén, akcióban

Mint az összes - erre lehetőséget nyújtó - monitort, a Sony SDM-X82-őt is DVI felületen csatlakoztattuk a tesztgéphez. Az operációs rendszerbe érve beállítottuk a monitor típusát, a felbontást (1280 x 1024), majd előcsalogattuk az OSD menüjét:

Az átlátható, könnyen értelmezhető és intuitívan használható menürendszer példás. Segítségével gyorsan be tudtuk állítani a releváns menüpontok értékeit, mint a kontrasztot, a fényerőt és a színhőmérsékletet (számos gyártó nem engedi a színhőmérséklet állítását DVI jelbevitel esetén, de a Sony az SDM-X82-nél igen). A színhőmérséklet a SDM-X82-nél is 6500 Kelvin fokon bizonyult ideálisnak, így hagytuk is ezen az értéken.

Igaz, a reakcióidő értéke a raise és fall, azaz a pixel felvillanási és elhalványulási idejének összegeként lett megadva, de a megszokott 25ms-hoz képest ez az 50ms nekünk gyanús volt, így gyorstesztünket a Quake3-mal kezdtük. Megkönnyebülésünkre a játék nem mutatott semmiféle anomáliát, így elmondható (vagy ha jobban tetszik, leírható) róla, hogy FPS játékokra nem kevésbé alkalmas, mint 25ms-ot megadott konkurensei.

A TFT képminőségét boncolva állunkat keresgéltük az asztal alatt! A Sony SDM-X82 olyan szürkéket produkált, mint a felsőkategóriás CRT monitorok. Semmiféle elszíneződés nem volt észlelhető az átmenetes szürke tesztképen. Ellenben az átmenet-mentes szürke képen a sötétebbik oldalon függőleges csíkokat láttunk és a kép bal alsó sarka enyhén zajosnak látszott (megjegyeznénk, hogy a beépített táp ezen a területen van a TFT panel mögött, így nagy valószínűséggel az okozhat némi turbulenciát). A színek szépek, teltek voltak. A teljesképernyős egyen-szürke homogén, egységes volt, a fehér szintén. A fekete felület sem volt rosszabb homogenitás szempontjából, de a kép világos volt.

A kontraszt és a fényerő jók; bő tartalékot hagynak további intenzitásnövelésre, ami erősen napsütötte munkaterületen mindenféleképpen előnyös tulajdonság.

3. Konklúzió

A Sony az SDM-X82-vel magasra emelte a mércét, de sajnos magas árával csak közepes ár/érték arányt tudott elnyerni, valamint bosszantó a - feltehetően a - beépített tápnak köszönhető zajos bal alsó sarok. Funkcionalitás és extrák tekintetében párját ritkítja.

Ami tetszett:

• 3 jelbemenet (2x analóg, 1x digitális)

• beépített hangszórók

• jó kezelőszervek

• nagyon jó OSD menü

• gyönyörű szürkék

• homogén felületek

Ami nem tetszett:

• fekete nagyon világos

• zajra hajlamos képfolt (táp?)

• drága

Értékelés: 8/10 - jó

MLaca