Az új AMILO külső
Mai tesztünk egyetlen rendszerről szól, de két főszereplője van, sőt talán inkább három. Az első a Fujitsu Siemens AMILO Sa 3650 notebookja, mely a gyártó új formatervét kapta. Korábban az AMILO Mini netbooknál már találkoztunk ezzel a fekete-fehér színre és határozott élekre alapozott formavilággal, de teljes méretű notebookon most látjuk először. Az igazat megvallva egyáltalán nem vagyunk tőle elragadtatva. Manapság a külsőt uraló fehér szín már kezd kimenni a divatból, csak egyes netbookokon tartja magát. Az oldalt látható fekete sávok elrendezésében inkább a véletlent és nem a gondos tervezést látjuk érvényesülni. Mindemellett a 13,3”-os AMILO Sa 3650 a maga 36,5-41 mm-es vastagságával meglehetősen husinak tűnik, főleg úgy, hogy csak chipkészletbe integrált grafikus mag van benne. A 2,4 kilogrammos tömeg sem túl kellemes adat egy ekkora laptopnál.
Elöl egy olyan részletet – hanggal kapcsolatos csatlakozókat – találunk, amelyet soha nem kedveltünk, és mostanában a gyártók sem szokták erőltetni. A kártyaolvasó idehelyezése már okosabb dolog, és a homlokzaton a fekete betét formájának is van értelme. Telepítettek a frontra még három LED-et, valamint a hangszórók rácsai is itt láthatók. Hátul egy függőleges USB, az akkumulátor ellentétes oldalán pedig a DVI monitorkimenet és a tápcsatlakozó sorakozik. Némileg aggasztónak tűnik az akkus üzemidőre nézve, hogy a telep nem tölti ki teljesen a 13,3”-os, tehát csak 318 mm széles hátsó traktust.
Oldalt, a kaotikus, aszimmetrikus élek és sávok között jobbra tálca nélküli optikai meghajtó, egy eSATA-USB vegyes aljzat és egy Ethernet csatlakozó található. Az átellenes oldal fekete-fehér aránya más. Itt ExpressCard bővítő, mini FireWire, egy számunkra különösen érdekes, port replikátorokéhoz hasonlatos csatlakozó, méretes szellőzőnyílás, újabb elforgatott USB és egy ferdén álló Kensington záraljzat sorakozik. Jó pont, hogy a fedőlap és az alsó rész között minimális a hézag.
Lehet, hogy a mi ízlésünkkel van baj, de nekünk az Sa 3650-et kinyitva sem jött be az új AMILO formaterv. Azt már megszoktuk, hogy nemcsak a laptopos kijelzők, hanem a káváik is csillognak, de itt a billentyűzet körüli fekete betétben is megnézhettük magunkat, pár napos használat után pedig az ujjlenyomatainkat is. Később majd alaposabban kivesézzük a billentyűzet elrendezését, most csak annyit jegyeznénk meg, hogy az Sa 3650 kis mérete ellenére is hatalmas üres felületek maradtak oldalt, a kurzormozgatók körüli döntött él pedig nem igazán rímel a nagyobb felsőkkel. Az oldalsó, fekete betétek tovább fokozzák a látvány disszonanciáját. Pedig van potenciál ebben az alapszínre helyezett, elütő toldásos formatervben. Egy sötétkék (vagy borvörös), matt fekete kombináció például elég érdekes lehetne, vagy egy klasszikusabb ezüstszürke, fekete betétekkel (esetleg fordítva). A lényeg, hogy ezt a fehéret jó lenne már elfelejteni. Legalábbis szerintünk.
Ugyan az AMILO Sa 3650 zsanérjai hagyományos kialakításúak, és elvileg 180 fokban ki lehetne nyitni segítségükkel a laptopot, viszont a hátsó, elfordított USB miatt elég kis szög áll csak rendelkezésünkre. Egy olyan dundibb pendrive-ra, mint a Kingston DataTraveler, így is lazán rá lehet nyitni a fedelet.
Alul egyetlen, meglehetősen vadregényes formájú ajtóval találtuk magunkat szembe. Ezt eltávolítva elénk tárultak a lényegesebb komponensek, mint a jobb alsó sarkot kitöltő, fémburkolatos merevlemez, fölötte az AMD CPU és IGP hűtése, középtájon a két részlegesen fedésben lévő memóriamodul, és felül a Draft N-es Wi-Fi adapterrel elfoglalt mini PCI Express bővítőhely.
Eltávolítva a filigrán hőcsöves hűtőbordát, megtekinthettük a mobil Turion Ultrát és a grafikus magot tartalmazó északi hidat. Nem ilyen egyszerű hozzájutni a hűtőventilátorhoz vagy az optikai meghajtóhoz, ezek pedig sok notebookban pillanatok alatt cserélhetők. Az előlap felől próbálkozva egyetlen határozott rántással lejött a fekete betét, amit csak műanyagpöckök tartanak, csavar nem. Ezután már kifordíthattuk a billentyűzetet, melynek fenekét úgy alakították ki (rések nélkül), hogy cseppálló legyen, és az alatta lévő műanyaghoz ragasztották. Sajnos nincsenek neki olyan folyadékelvezető nyílásai, mint mondjuk a ThinkPadeknek, de azért ez a forma határozottan jobb, mint a hagyományos megoldás, amelynél a lé könnyen utat talál a nyomtatott áramkör felé.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
