Lassan öt éve már annak, hogy az AMD a Naples kódnevű, első EPYC generáció megszületésével újra betámadják a szerverpiacot, ahol az Opteron sorozattal az előző évtized első felében jól teljesítettek, de az Intel idővel elhúzott a Xeonnal. Az igazi tánc azonban a Rome kódnevű, második generációs EPYC sorozattal érkezett meg, amelyet az elmúlt évben legyőzött a harmadik generációs EPYC.

Bár sokan már a negyedik generációt várják a sorozatból, az AMD az előző év novemberében belengetett egy speciális, hatalmas gyorsítótárat kínáló verziót, amely most általánosan elérhetővé vált a szerverpiac számára, így már nem csak a főbb partnerek kaphatnak belőle.

A 3D V-Cache dizájnú EPYC kiadás szinten mindenben azt biztosítja, amit az aktuális Milan platform, de ennek a maximum 256 MB-os megosztott L3 gyorsítótára a Milan-X esetében 768 MB-osra nő. Az egyéb adatokat az alábbi táblázatban foglaltuk össze:

A friss fejlesztéseknél marad a Socket SP3r2 foglalattal való kompatibilitás, így a meglévő szerverekbe a BIOS frissítése után beépíthetők.

[+]

Fontos kiemelni, hogy az AMD minden modellt úgy tervezett meg, hogy a tokozásra kerülő összes Zen 3 chipleten van aktív mag. A leggyorsabb 64-magos modellen chipletenként mind a nyolc, a 32-magoson négy, a 24-magoson három, míg a 16-magoson kettő mag érhető el. Ilyen formában minimum egy aktív mag mindenképpen hozzá tud férni 96 MB-nyi L3 gyorsítótárhoz.

Minden más tekintetében a Milan platform képességeit másolja a Milan-X viszont az AMD az érkező négy modellt pár tipikus munkafolyamathoz alakította ki, ezek a terültek azok, ahol nagyon sokat ér a jelentős kapacitású gyorsítótár. Az EPYC 7373X leginkább az elektronikus tervezés automatizálására szánt EDA szoftverekhez optimális, és itt még hasznos lehet az EPYC 7473X is, de ez inkább számítógépes áramlástanra ajánlott. Utóbbi feladat azonban a végeselemes analízishez, illetve a szerkezeti elemzésekhez hasonlóan jól skálázódik a magok számának növelésével, így van értelme az EPYC 7573X vagy 7773X bevetésének is.

Ezek a cég tipikus ajánlásai, de van egy általánosabb forma is, mivel nyilván sok eltérő munkafolyamathoz lehet szervereket használni. Az AMD szerint ha egy adott feladatban már a meglévő Milan platformmal is kevés az L3 gyorsítótárban a cache miss, vagyis az esetek többségében a Zen 3 chiplet 32 MB-os kapacitás mellett megtalálja a kívánt adatot, akkor igazából nincs értelme Milan-X-re váltani. Ugyanez igaz akkor, ha sok a gyorsítótár-koherenciából származó cache miss. Ilyenkor ugyan a 96 MB-os kapacitás valamennyit segíthet, de a probléma jellegét nem kezeli, tehát a cache miss továbbra is jelentős marad. Ha viszont a cache miss láthatóan a kevés kapacitás miatt következik be, akkor jelentős előny lesz a plusz 64 MB-nyi tárterület, és ekkor a Milan-X nagymértékben képes gyorsítani a feldolgozást. A különbség olyannyira jelentős lehet, hogy akár sokkal kisebb szervert is elég építeni az adott feladatra, méghozzá anélkül, hogy a teljesítménycélból engedni kellene.

Az AMD a 3D V-Cache technológiát 20%-os felár mellett kínálja, tehát nem lesznek olcsó szerverprocesszorok a most érkező megoldások, de a célzott terülteken nagyon megéri alkalmazni őket, mert a teljesítményelőnyük lényegesen nagyobb lehet az extra költségnél.