Az AMD a tegnapi napon mutatta be a Radeon Pro SSG-t, amelyről az alábbi hírben már írtunk. Időközben azonban rengeteg ellentmondásos információ látott napvilágot, amelyeket érdemes lehet tisztázni. Többek között kiderült, hogy a rendezvényre elvitt Radeon Pro SSG nem a híresztelt Polaris 10, hanem Fiji cGPU-ra épül. Erről a Fudzilla készített képi bizonyítékot, majd ezt az információt kérdésünkre az AMD is megerősítette.
A fentiek oka az, hogy a Radeon Pro SSG-ből jelenleg több prototípus létezik, és a rendezvényen kivitt modell a Fiji cGPU-t használja. Ez lesz egyébként a fejlesztői csomagban is, így a Polaris 10 csak onnan merült fel, hogy van másik prototípus.
(forrás: Fudzilla) [+]
Az aktuálisan rendelhető Radeon Pro SSG egyébként nem egy végleges verzió, tehát ilyen formában a prototípusok nem annyira fontosak. Bár teljesen működőképes rendszerről van szó a célja inkább az, hogy fejlesztők ismerkedjenek a koncepcióval, és számos szoftveres optimalizáció álljon rendelkezésre addigra, amíg a végleges, kereskedelmi forgalomba szánt Radeon Pro SSG-k megérkeznek. Utóbbi azért fontos, mert a GPU mellé helyezett SSD működését egy saját API biztosítja, és az erre vonatkozó támogatást be kell építeni az alkalmazásba. Bár a konstrukción az SSD szimpla gyorsítótárként is üzemképes lehet, de ilyen formában messze nem annyira hatékony, mintha a program direkten támogatná a megnövelt fedélzeti memóriát. Sajnos az API-n belül elérhető működési módokról az AMD nem beszélt, de a vállalat azt ígérte, hogy a végleges modellek bemutatása előtt erről részletes tájékoztatás adnak majd.
A fejlesztői verzión egyébként két Samsung 950 Pro dolgozik RAID 0-ba kötve, és így jön ki az 1 TB-os kapacitás. A GPU-hoz egy Avago ExpressLane PEX 8747-as elosztón keresztül kapcsolódik, SSD-nként 4 PCI Express 3.0-s csatorna használatba vételével. Az aktuális Radeon Pro SSG-nek vannak még limitációi. Például az üzemeltetéshez mindenképpen olyan alaplap kell, ami támogatja az NVMe SSD-k kezelését. A végleges terméknél már nem feltétlenül fogják ennyire sok korlát közé szorítani a vásárlókat, így a VGA már alaplaptól függetlenül működőképes lesz, illetve jó esély van rá, hogy speciális M.2 SSD-ket kap, amivel biztosítható egy olyan interfész specifikáció, ami külön tudja választani a rendszer működését az alaplaptól. Persze az SSD-ket az AMD is egy kiválasztott partnertől szerzi majd be.
A rendszer a legfőbb előnyeit egyébként főleg szoftverből, ezen belül is a saját API-ból szerzi, mintsem hardverből. Nyilván utóbbi is nagyon fontos, de a hagyományos munkaállomásoknál is lehet alkalmazni elképesztően gyors SSD-ket. Ugyanakkor a mai konstrukciókkal a legtöbb M.2-es aljzat nem közvetlenül a processzorhoz kapcsolódik, illetve az adattárolóról történő adateléréshez használatba kell venni a VGA-n kívüli PCI Express buszt, a processzort, a szoftveres fronton ott az operációs rendszer, illetve a kapcsolódó driverek, ezután lehet menni az SSD-hez az adatért, és csak innen vezet egyenesebb út a VGA-ba. Sajnos annyi lépcsőn keresztül történik az adatelérés, hogy a rendszer rengeteg szűk keresztmetszetbe futhat bele, ami lényegében jelentősen rontja az adatátvitelt, illetve növeli a késleltetést. A Radeon Pro SSG leginkább abból nyeri az előnyét, hogy ezt az egész folyamatot úgy ahogy van kivágja. Az API szimplán arról gondoskodik, hogy a feldolgozásra váró adat be legyen másolva a VGA-n található SSD-be, és onnantól kezdve szükségtelenné válik a rendszerben fellelhető adattároló használata.
A konstrukciónak vannak más járulékos előnyei is, mivel az integrált SSD-kre másolt adat nem veszik el. A CAD programok fejlesztői például máris érdeklődnek aziránt, hogy ily módon le tudják-e csökkentei a nagyon gyűlölt, komplex CAD modellek betöltésének idejét. Az alapötlet az lenne, hogy pusztán az első betöltésnél kellene órákat várni a munka megkezdésére, míg az adatok ottmaradnának a VGA-n található SSD-n, így amíg az adott modellel történik a munka, addig többet nem kell várni a betöltésre. Ráadásul a gép szabadon kikapcsolható, hiszen az adat megmarad a VGA-n. Ennek a szoftveres hátterét relatíve egyszerűen biztosítani lehetne, az előnyei pedig nyilvánvalók.
