A Samsung csúcskategóriás, 9-es szériába tartozó notebookja kapcsán sokat lehetett hallani a titokzatos dúralumíniumról, melyről legtöbbször csak annyit árultak el, hogy rendkívül könnyű és erős, repülőgépek építésénél is használatos anyag. De mi is ez az anyag valójában?
Egy dúralumíniummal foglalkozó cég reklámplakátja 1911-ből (forrás: http://www.aviationancestry.com) [+]
Alfred Wilm a Düreni Fémművekben az 1900-as évek elején fedezte fel, hogy a rézzel ötvözött alumínium edzés után néhány napig szobahőmérsékleten tartva jelentős mértékben megkeményedik. A felfedezés tökéletesítése 1909-ig tartott. Itt kezdődött a dúralumínium sikere, amit azóta persze számos alkalommal tökéletesítettek, amire azért is volt szükség, mert korrózió tekintetében a réz nincs túl jó hatással az alumíniumra. A dúralumínium jellemzően 3-4 százalék rezet, 0,5-1 százalék mangánt, 0,5-1,5 százalék magnéziumot és akár szilíciumot is tartalmazhat. Az összetétel egyébként a felhasználási célnak megfelelően változtatható, de lényegében a feszültségmentesítési eljárásokat követően az ötvözet nagyon könnyű és egyben a lágy acélhoz hasonló keménységgel bír, ami a korróziónak is ellenáll. A nagy szilárdság ellenére alapállapotban a dúralumínium jól megmunkálható, formálható, hajlítható, hengerelhető, préselhető, extrudálható, húzható és kovácsolható, ezért rengeteg felhasználási területen bevethető és nem utolsósorban jól is nézhet ki, ha a célnak megfelelően veszik kezelésbe. Persze mint mindennek, ennek is van negatív oldala: forrasztani és hegeszteni nem igazán lehet, ráadásul az anyag jó tulajdonságait is negatív irányba befolyásolja.
A USS Akron duralumínium váza (Ohio, Goodyear-Zeppelin Airdock, 1930) (forrás: Akron Beacon Journal)
Azon talán már meg sem lepődünk, hogy Németországot és az 1900-as évek elejét összekombinálva a dúralumíniumot először a Zeppelin építésénél használták fel, amiből később aztán Amerika számára is jutott a 20-as, 30-as évek tájékán, sőt, ekkorra már a szovjetek számára sem volt ismeretlen (akik szintén a repülőgépgyártásban használták fel). Nagyjából tehát az 1930-as év elejére tehető a dúralumínium széleskörű elterjedése, noha a németek próbálták hadititokként kezelni az összetevőket és az előállítás pontos menetét, egyesek már sokkal hamarabb rájöttek ezekre. A dúralumínium népszerűsége ma is töretlen, és a különböző alkotóelemek megfelelő mértékű változtatásával a legkülönfélébb eszközöket készítik belőle: szerszámok, edények, katonai felszerelések, vázak, karosszériaelemek, motoralkatrészek, felnik, csavarok stb. – nem megfeledkezve persze arról, hogy a Series 9 notebook burkolata is ebbe a körbe tartozik.
Első generációs Samsung Series 9 dúralumínium borítással
A tavasz közepe felé érkező második generációs Series 9-es notebookok sajnos már nem ebből az anyagból készülnek, így a könnyű és elegáns, mégis ellenálló dúralumínium külső az első generáció különleges tulajdonsága marad. Lehet, hogy ez később még sokat fog érni?
