Új hozzászólás Aktív témák

• #16443 thyeby őstag hapro #16440

  Új Válasz 2012-11-16 22:46:40 #16443

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  válasz hapro #16440 üzenetére

  Huhh! Jól beleéltem magam, olyan zamatosan írtad le a folyamatot, amiben vagy.

  Engedj meg néhány gondolatot:

  Most megvetted a vörösfenyőt, ami ugye vizes. Viszont rendkívül jó vétel. Ezt hívják a szó legszorosabb értelmében alkalmi vételnek. Megmondom, mit sejtek a dolog mögött: Ilyen anyag került nekik épp kéz alá. Megjött a kamion fa Oroszországból ott meg nem sokat adnak rá, hogy vörös, vagy mi más fenyő. Bedugták a borovi közé, mert nem tudtak mit kezdeni vele. Ha tudsz (anyagi kondíciód ha van), vegyél még ebből a vörösfenyőből, mert amikor majd vörösfenyőt szeretnél beszerezni, akkor meg fogsz lepődni a tényleges árán. (A duplája a borovinak.) Ezt szépen tedd el, szárítsd meg szakszerűen, és a látszó felületek egy ilyen öko-barlangnak, mint amit megálmodtál, vörösfenyővel káprázatos, nagyon kellemesen élhető külsőt (belső külsőre gondoltam ) fognak adni. Ez egy nagyon szép színű, rajzolatú, fényű és finom tapintású fafaj, ami már a keményfa határán mozog. Bútornak is megjárja.
  A nem látszó helyekre pedig inkább szerezz be légszáraz borovit. Olcsóbb is, elég is.

  Eszembe jutott egy hajdani esetem ennek kapcsán a vörösfenyővel történt első közeli kapcsolatomról.

  Nehéz időket éltem, munka nélkül voltam épp elváltan. Minden munkát elvállaltam, hogy jussak kicsit előrébb. Jött egy ötlet, és elkezdtem szúnyoghálót gyártani. Mezei tetőléccel dolgoztam, mutatós szúnyoghálók sikeredtek már az induláskor. Be is indultak a megrendelések. Olyannyira, hogy pikkpakk, kifogytam az alapanyagból. Hogy lendületben maradjak, rohantam az itteni Erdérthez újabb adag tetőlécért. És azon a bazinagy telepen egyetlen szál tetőléc sem volt. Észrevehető lehetett a hirtelenül támadt kínom, mert felajánlották, hogy egy próbagyártásból visszamaradt vörösfenyő deszkákat kínáltak rám - kicsit hasonlóan, ahogyan te is jártál, lucfenyő árán. Mondták, hogy ebből ki tudom fűrészelni a tetőleceket. Ráadásul gyalult, és gyakorlatilag abszolút göcsmentes fa volt. Hát persze, hogy kaptam az alkalmon!
  Ám, hogy ne legyen olyan vidám ez a történet, olyan csóró voltam, hogy muszáj volt ebből az anyagból készíteni a szúnyogháló kereteket, mert nem volt pénzem máshonnan venni tetőlecet. Öregem, sírt a lelkem felszabdalni azt a sok gyönyörű vörösfenyő deszkát. Aztán nagy sóhajjal a lelkemben elmondtam a megrendelőimnek, hogy vörösfenyőből fognak készülni a keretek. És milyen a világ, milyen az élet, nem hogy felárat nem tudtam kicsiholni a dologból, de kérték bemázolni a fát paliszander színű xiladekorral. De nagyokat nyeltem, amikor ecseteltem a kenceficét! Tudod, idegenekkel az ember nem túl szókimondó. Benyeltem hát az egészet a magam csendességében. Hanem az unokaöcsém is az egyik megrendelőm volt - akivel ráadásul nagyon jó viszonyban is voltam. Tőle nem akartam én semmiféle felárat, csak mondtam neki, hogy ez egy értékes, gyönyörű fafaj. És ő is ragaszkodott hozzá, hogy pancsoljam be fehér színűre az egész házra valót, mert fehérrel vannak kihúzva a műgipszstukkók az ablakok körül, hogy nézne az ki más színnel? Bemázoltam hát fehérre.
  Mindennek már lassan húsz esztendeje. Az élet úgy hozta, hogy később lett egy frankó asztalosműhelyem. Közeli, és gyakori kapcsolatba kerültem a fával, amit azóta is töretlenül imádok. De vörösfenyőhöz azóta sem jutottam se annyira hibátlanul széphez, pláne nem annyira olcsóhoz - pedig nem voltam híján jó kapcsolatoknak fabeszerzés terén.

  Mindezt talán azért írtam le, hogy ne járj úgy, mint én a vörösfenyővel, és ne sírjon a lelked még húsz év elteltével is.

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák