Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Soká

    senior tag

    válasz T J #54696 üzenetére

    Azt elfogadom, hogy én az elhanyagolható kisebbséghez tartozom.
    Valószínűleg soha nem vettem volna asztalos szerszámokat, ha nem futok bele abba, hogy reménytelen küzdelmet folytatok az adott szakiparossal. De ez nem csak az asztalosokra vonatkozik. És persze nem csak arról van szó, hogy az elvárásaimat nehezen tudják teljesíteni, hanem arról is, hogy én sem tudnám megfizetni a plusz munkát. De hidd el nekem, ha valakitől olyat kérsz, ami "ellenkezik" az ő minőségi elvárásaival, akkor abból rosszkedvű munka lesz. Van egy faesztergályos fiú, akivel viszonylag sokat dolgoztattam, de nem tudtam rávenni, hogy ne abban a minőségben csiszolja át a munkadarabjait, amiben szokta. Egy ideig próbáltam rávezetni, hogy mi a különbség az egyik és a másik felület között, de aztán láttam, hogy kimondottan frusztrálólag hat rá a dolog és feladtam. Maradtunk annyiban, hogy hagy nekem befogási lehetőséget a tárgyon és én majd befejezem.
    A példámban csak hasraütésszerű dolog volt, hogy hányszor is vesznek fel valamit a stúdióban. Csak azért meséltem, mert a 90-es évek elején beültem a Fesztiválzenekar egy próbájára ahol Sir Solti Györggyel próbált a zenekar. És az öreg elszórakozott vagy 20 percet Bartók Concertójának második tétel indításával, ahol egy pergődob (vagy hogy hívják) indítja a tételt. És nagyon nem tetszett neki a dob, a végén hozatott egy másikat :) Én persze nem sokat érzékeltem a különbségből... De elhittem, hogy neki fontos.

Új hozzászólás Aktív témák