Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • pendre54

    addikt

    válasz D@ve89 #245 üzenetére

    Azért ennyire nem volt egyszerű a helyzet. Bár akkoriban a műholdas katonai felderítés még nem igazán létezett, ez volt a kémrepülőgépek virágkora, de azért volt mind a két félnek infója arról, hogy hol voltak a fix telepítésű rakétasilók. Egy első csapás esetén az akkori felderítés, riasztás nem adhatott feltétlen elég időt arra, hogy a silókból kilőjjék a rakétákat. A fix telepítésű rakétasilók nyilván elsődleges célpontok voltak. Ezért kezdték el az ötvenes évek végén kifejleszteni ezeket a mozgó rakétakilövőket, amiknek csak úgy volt értelme, ha folyamatosan változtatják a helyüket. Azért az nem lett volna mindegy, hogy egy atomtámadás esetén, Ny-Európai célpontokra valahonnan az Ural hegységből több ezer km-ről lövik ki a rakétákat, vagy pl. Magyarországról, ahonnan már csak pár száz km-re lehettek az esetleges célpontok.
    Egyébként, mint utólag kiderült Tapolcán volt rakétás tűzérezred, ahol nukleáris tölteteket tároltak, onnan az oroszok símán oszthatták volna az áldást.

    "Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani." G.B. Shaw

Új hozzászólás Aktív témák