Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • emvy

    nagyúr

    válasz adalbert1 #94852 üzenetére

    Nem igazan. Tobb dolog miatt:
    - a gyerek boldogsaga nagyban osszefugg a szulei boldogsagaval, ergo ha en rosszabbul vagyok (a lent hozott ervek miatt), akkor o is rosszabbul lesz
    - a megfelelo szinvonalu oktatast megkapjak itthon (tudom, hogy ez egy privilegizalt helyzet, es nem alkalmazhato mindenkire)
    - nem osztom az aggodalmat a felsooktatasi intezmenyekkel kapcsolatban, de egyebkent is -- egyetemre mehet barhova a vilagon, es remelem menni is fog majd vilagot latni

    De ahogy arra mar utaltam ra, mi (parom+en) extran figyelunk arra, hogy ne legyunk neurotikus szulok; iszonyat konnyu belecsuszni abba (foleg a kozeposztalyra jellemzo ez), hogy teljes orultsegeket csinalnak a szulok 'a gyerek miatt'. Ebbol lesz az, hogy minden hetkoznap este 8-ig maganora, sport, foglalkozas van a varos kulonbozo pontjain, aztan remelhetoleg nem az lesz, mint az elso kezbol ismert tortenetben, ahol az elitiskola szinjeles tanuloja leirja egy uzenetben a tanaranak, hogy 'ugy erzem, hogy tul nagy teher vagyok a szuleimnek', es kiugrik a harmadikrol. (Tulelte, btw.) Szoval (es ez mar total offtopic) en a legnagyobb problemat a sajat tarsadalmi kozegemben a helikopterszulosegben (helicopter parenting, snowplow parenting) latom, nem abban, hogy milyen lehetosegei vannak a gyereknek.

    Nyilvan marha nehez ez az egesz, passz :)

    [ Szerkesztve ]

    while (!sleep) sheep++;

Új hozzászólás Aktív témák