Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Stauffenberg

    Topikgazda

    válasz Neck #1596 üzenetére

    Szerintem mindannyian félreértitek a lényeget arról, amit Karl Taylor mond. Besétálsz a kereskedésbe és bármelyik géppel is jössz ki, már rég nem az lesz a szűk keresztmetszet abban, hogy tudsz-e vele jó fotókat készíteni. Vegyél csak egy Pana GX80-at, vagy egy Sony A6000-ret, de már egy első generációs A7 is tök olcsón megvan, urambocsá' vegyél egy belépő DSLR-t, csavarj rá egy rendes objektívet és ha így sem megy, akkor nem a géppel van probléma.

    De most komolyan, melyik váz nem elég arra, hogy az alexpós fotódat még kicsit megtold? Melyik nem tud a hangya pöcsére is élesre állítani? Melyik nem tud olyan dinamikát, ami már rég túl van az analóg filmen?

    Abban meg nem lennék biztos, hogy ő vagy akár bárki más egy MF felszereléssel kiválóan élesre állít, ez a "hangyapöcse is legyen éles a 100 megapixeles fotóból a szart is kikroppolva" mániákus élesség üldözés egyáltalán nem volt jelen az analóg érában (a sztorimesélő stílusokban biztosan nem, a fal méretű tájképeket készítőknél talán, de az a téma meg nem szaladt el és gyakran nem is középformátumot, hanem inkább nagyformátumot használtak rá). Aki ezt hiszi, az sosem fotózott filmre, ahol a fókuszálási tökéletlenségek nem számítottak főbenjáró bűnnek. Én azzal kezdtem apám Fujica ST-F gépével, igaz SLR volt, de nem cserélhető objektíves, csak egy 40mm f/2.8 volt rajta. A keresőben egy nyamvadt törőék segített, nem egy EVF meg focus peaking. Eljártam vele a fotószakkörre az iskolában és bár akkoriban már szállingóztak befelé a 2-4-6 megapixeles digitális gépek, de horror áron, szóval sokáig maradt még a film. Karl Taylor egyik analóg fotója sem lesz soha olyan pontosan fókuszált ha egy nagyítóval közelről nézed, mint amit a jelenleg kapható legelmaradottabb AF rendszerű váz ki tud sajtolni magából.

    De ha az elmúlt éveket nézem, akkor például gyakran kijártam utcai fotózni (!) egy szaros belépő Fujifilm X-A1 vázzal, meg egy adapterezett Pentax-M 50mm f/1.7 manuál objektívvel ha olyan hangulatban voltam és nem azon keseregtem, hogy nincs szemkövető fókuszom, ami még röptében is elkapja az ágyúból kilőtt ember hozzám közelebb eső szemét. Pedig ott volt mellette több más gép is amit vihettem volna. Most már bő 1 éve nem vettem elő, de lehet leporolom és sétálok velük egyet délután ebben a gyönyörű októberi napsütésben.

    Nagyjából 10 éve olvasom folyton a fórumokon, hogy azért kell az újabb váz, mert a gyerek belemozog és az újnak VÉGRE olyan fókuszrendszere van. Aztán kijön a még újabb váz és ami addig tökéletesen jó volt, hirtelen lesüllyed a szar, "nem tudok vele egy jó fotót sem lőni" kategóriába. A fórumokon állandóan az önigazolósdi és az öngyőzködés megy, vagy csak az asszony felé kell kitalálni egy jól eladható kifogást arra, miért kell megint a közös kasszából százezreket kivenni egy új gépre. Hát a tökéletes gyerekfotóért, hiszen felnőnek és kell majd öreg korunkra a sok tökéletes gyerekfotó, ami azonnal megnyom egy gombot a feleség hormonközpontjában és nyílik a pénzcsap.

    Félreértés ne essék, az új technológiák, ide értve az új AF rendszereket, egyre jobb szenzorokat, egyre bővebb szolgáltatásokat amiket belezsúfolnak egy modern vázba, azok mind nagyon jó dolgok, odadolgoznak a fotós keze alá, de ez önmagában kevés bármire is. Karl Taylor nem a tökéletesen éles, tökéletes dinamikájú és tökéletesen zajmentes fotóról beszélt. Hanem a JÓ fotóról. A JÓ fotó és közted pedig nem a felszerelésed áll, hanem a belefektetett energia. Nem kell MF gépet használnod, nem kell filmet sem használnod, nem kell csigalassú AF-et használnod, nem kell olyan gépet használnod ami már ISO 800-nál értékelhetetlen eredményt köp ki, ezeken már mind túl vagyunk. Erről szólt a videó és tökre egyet tudok érteni vele.

    Btw azért hozok pár példát arra, hogy a Fujifilm X-A1 és a manuális Pentax 50mm f/1.7 mire volt elég (bocs a minőség miatt, éppen nem otthon vagyok, így az FB/Insta tömörítéssel kell együtt élni). Mielőtt itt kritika érne, én notóriusan az a fotós vagyok, aki sosem tud kellően elégedett lenni magával, nem a magas lóról óhajtok beszélni. De amellett kiállok, hogy a fotózás többről szól, mint a mérnöki értelemben vett pixelkukkoló tökéletesség.

Új hozzászólás Aktív témák