Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • válasz tecsu #127 üzenetére

    Elolvastam nagy nehezen, akkor most egy tl;dr következik...

    Ez egy szélsőségesen tradicionalista, konzervatív filozófiai tanulmány.

    Nem gondoltam volna, hogy a kommunizmust (bolsevizmust) is bele lehet látni a zenébe, bár ha azt nézzük, filozófiailag szerintem az internet az a hely, ahol a kommunizmus utópiája többé-kevésbé valósággá vált. Különösen vicces, hogy a nemzeti-szocializmus (nácizmus) idejére teszi az utolsó valamire való zeneszerzőt, ami gondolatmenete alapján egyáltalán nem meglepő, csak hát nem gondoltam volna, hogy ezt így tisztán le is írja. Ezzel természetesen nem a Hitler-kártyát akartam kijátszani, csak annyi volt az észrevételem, hogy ugye pont a nemzet -zocializmus a konzervativizmus legradikálisabb és végső szélsősége, így teljesen logikus, hogy pont itt jelent meg utoljára a szerző szerinti utolsó igazi alkotó, tradicionalista értelemben.

    Vannak igazságok a leírtakban, ezt nem tagadom, de hihetetlen módon elfogult és szuggesztív. Alapvetően úgy tekint a zenére, hogy az isteni szintről az emberi tömeghez ereszkedik le, azaz a tökéletesség szép lassan káoszba torkollik. Amit teljesen megértek, ez tény, így nagyjából így történt. Bár érdekes módon görcsösen ragaszkodik a szemita alapokhoz, amikor korábban is létezett vallás, pl gondoljuk a sámánizmusra, ahol még semmilyen isten nem létezett, vagy legalábbis nem abban a formában, ahogy később. S itt a zene aztán végképp tradíció, nagyon szorosan kötődik a valláshoz, a kettő semmilyen módon sem választható el.

    A süllyedés, s amit ír, azzal nagyon nem értek egyet, mivel nem csak így lehet tekinteni a zenére, ahogy ő. Számomra az evolúciós analógia (amit említ is, sőt, "megcáfolt") írja le a zene történelmét. Csak tévesen azt hiszi, hogy az evolúció fejlődést jelent. Hát nem, hanem kiválasztódást. A zene is pontosan így működik. Az egyszerűtől indul az összetett felé, s ez nem jelent semmilyen lejtmenetet, de fejlődést sem, nem lesz jobb, csak más és sokszínűbb. Maga a zene ebből következően rendszerezhető, osztályozható is.

    Azzal, hogy a zenei evolúció a létezését megtagadja, azzal semmi baj nincs, hisz ez a filozófia lényege, nem kell mindenkinek egyetérteni, lehet másképp is gondolkodni. De számomra az ő filozófiája szerint ami manapság igazi zenének számít, az csak a butatelefonok (nem polifónikus) csengőhangjai, az autók dudája és a focimeccseken üvöltő vuvuzela orkán.

    A technofóbia a kedvencem az esszé végén. Szerinte a zenét a gép generálja. Na most pont egy filoziófiai írásban sikerült ezt összehozni? A számítógép egy eszköz, egy hangszer, ami önmagában semmit sem ér, ember szükséges a használatához, és a zene még mindig az emberből jön. A számítógép legfeljebb megkönnyíti a zenei kifejezés módját. Ahogy egy zongara, gitár vagy akár az énekhang.

    Valahogy sikerül elsiklani amellett, hogy a mai zenében nem a másság, összetettség a probléma, hanem az, amikor már nem tekinthető művészetnek. Erre van egy szép szavunk egyébként: alkalmazott zeneszerzés.

    A szerzőnek pedig itt üzenném, hogy Istent már megöltük 100+ éve és a zene pedig már nagyon régen nem egy szent, szakrális rítus; nem Brüsszelt kell megállítani.

    [ Szerkesztve ]

    A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Új hozzászólás Aktív témák